35. fejezet - Váltságdíj

Pár perc múlva már a park mellett mentem el, ahol megálltam egy pillanatra, hogy elgondolkozzak mindenen. Az utca felé fordulva álltam, háttal a parknak.
Hirtelen egy kéz fogta be a számat, és egy hűvös hang ütötte meg a fülemet.
- Gyere velem és nem esik bajod! - ezzel elkezdett vonszolni a parkba.

*Zayn*

Fél órát mondott. Ötven perce hogy elment. Valami történhetett...
Előveszem a mobilomat, hogy megcsörgessem, de mindkét telefonja ki van kapcsolva... Oké, ez kezd nem viccessé válni. Felkapom a telóm és átmegyek Harryékhez.
- Láttátok Juliát? - kérdem kicsit idegesen Harrytől és Annietől, akik a kanapén ülve tévéznek.
- Nem, kellett volna? - néz fel Annie

Basszusbasszusbasszus

a francba! bocsánat! tudom hogy meg akartok lincselni vagy már el is felejtettétek hogy van blogom de nagy gondok voltak a gépemmel meg a nettel és ezért nem tudtam írni, és egy ideig még az országban se voltam, akkor meg főleg nem tudtam írni, és nagyon sajnálom! összekapom magamat. a baj az, hogy az előre elképzelt sztori nagy részét elfelejtettem, igy pl a kövi rész se lesz olyan jó mint eredetlieg terveztem volna mert már nem emlékszem hogy mit akartam írni, de összekapom magam! még egyszer bocsánat. bocsánat. :3
xx
Julia