36. fejezet - Nyaralás #1

Másnap reggel korán ébredtem, és vigyorogva gondoltam vissza az éjszakára. Elég, ha annyit mondok, hogy nagyon jó volt? Azt hiszem, igen. Mindenkinek a fantáziájára bízom.
Zayn meg nem moccant volna, és elhatároztam, hogy ezúttal én fogok reggeli csinálni. Aha...
Lementem a konyhába, és előkerestem az otthoni kézzel írt szakácskönyv fénymásolatát, amit elhoztam. Gofri. Gyakran eszünk ilyent reggelire, de egyszerű. Összedobtam a tésztát, és már a felét kisütöttem, amikor rájöttem, hogy kihagytam a sütőport. Sebaj.

35. fejezet - Váltságdíj

Pár perc múlva már a park mellett mentem el, ahol megálltam egy pillanatra, hogy elgondolkozzak mindenen. Az utca felé fordulva álltam, háttal a parknak.
Hirtelen egy kéz fogta be a számat, és egy hűvös hang ütötte meg a fülemet.
- Gyere velem és nem esik bajod! - ezzel elkezdett vonszolni a parkba.

*Zayn*

Fél órát mondott. Ötven perce hogy elment. Valami történhetett...
Előveszem a mobilomat, hogy megcsörgessem, de mindkét telefonja ki van kapcsolva... Oké, ez kezd nem viccessé válni. Felkapom a telóm és átmegyek Harryékhez.
- Láttátok Juliát? - kérdem kicsit idegesen Harrytől és Annietől, akik a kanapén ülve tévéznek.
- Nem, kellett volna? - néz fel Annie

Basszusbasszusbasszus

a francba! bocsánat! tudom hogy meg akartok lincselni vagy már el is felejtettétek hogy van blogom de nagy gondok voltak a gépemmel meg a nettel és ezért nem tudtam írni, és egy ideig még az országban se voltam, akkor meg főleg nem tudtam írni, és nagyon sajnálom! összekapom magamat. a baj az, hogy az előre elképzelt sztori nagy részét elfelejtettem, igy pl a kövi rész se lesz olyan jó mint eredetlieg terveztem volna mert már nem emlékszem hogy mit akartam írni, de összekapom magam! még egyszer bocsánat. bocsánat. :3
xx
Julia

Második díj:)

1. Köszönd meg annak aki küldte! 

Köszönöööööm juvika :D 

2.Válaszolj a kérdésekre! 

1. Ki a kedvenc női énekesed? 

Demi Lovato

WÁÁÁH

Bocs, de ezt muszály:

http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc&feature=BFa&list=ULibSVUsySQyM

34. fejezet - Tracsparti

Sziasztok:)
Késéssel, de itt van. Ezt is egy könyvtárban írtam meg, ugyanis még büntibe vagyok 4 napig, és a kövi rész is kicsit késik de utána összekapom magamat:)
Remélem tetszik:) mielőtt hozom az újat 5 különálló kommentet össze tudtok szedni légyszives? köszi:)
amugy a cím nem nagyon tükrözi a tartalmat de nem jutott jobb eszembe:D

xx
Julia

Leszegtem a fejemet, mintegy bűnbánóan, és megláttam egy kalapot. Olyant, amilyent Perrie szokott viselni. Hirtelen magam előtt láttam minden pillantást Zayn és Perrie között, és valamiért totál elkezdtem félni, hogy Zayn elhagy. Hogy az iPhone egy engesztelés volt, mint Sebastiannál a koncertjegy.
- Mi a baj? - Zayn az állam alá rakta az ujjait, és felemelte a fejemet
- Semmi...

Sorry guys...

Sziasztok:)
Tudom, hogy az előző rész egy hete volt, és már érne az új, de most egy kisebb szünetet tartok, max. még egy-másfél hetet.
Ennek főbb okai, hogy írói válságban vagyok, meg kell csinálnom egy bioszprojektet, és egy teljes tankönyvet kell bepótolnom angolból.

33. fejezet - Az első fellépés

Sziasztok:)
ez is eljött. az első szeptemberi rész:'( mostantól kicsit nagyobb időközönként jönnek a részek, nekem is kell tanulnom. (muhahahahaha! sose tanulok. de a szüleim korlátozzák a gépezési időmet, szóval egyremegy.)

32. fejezet - Az új ház

Sziasztok:) bár egy kicsit későn, de itt a 32. rész is:)
feledékeny leszek. Vannak dolgok, amiket bele akarok írni, de csak akkor jut eszembe, amikor már rég késő. Mint pl. Annie és Julia békülését is le akartam írni, erre most jöttem rá. Na mindegy.
Remélem tetszik, bár sztem egy kicsit lapos lett...
xx Julia:)

ui: Happy Birthday Liam! :D
---

Pár órával később Liam kopogott be a szobába
- Pakoljátok össze a bőröndötöket - mondta.
- Minek? - néztem rá nagy szemekkel

3 hónap.

Sziasztok! :D

Valójában köszönetet szeretnék mondani, ugyanis a blog ma 3 hónapos és úúristen! Nélkületek biztos nem írtam volna ilyen sokáig♥ :D
Tegnap átléptük a 10.000 (!!!) megtekintést, jujj annyira boldog vagyok♥ :D

És légyszi-légyszi, ha van valami ötletetek, mert nekem nincs, hogy mi legyen a lányok bandájának a neve, írjatok egy komit, vagy Twitteren (https://twitter.com/JuliaBasler) vagy

31. fejezet - Fogadás

Sziasztok:)
mivel parlagfüvet szedtem szilvát csináltam meg ilyesmik, meg mert könyiztem h a "nagy bejelentés" miatt felmehessek netezni(komolyan azon besírtam. háromszor kellett megnéznem hogy egyáltalán megértsem mit mondott Harry. link itt, amúgy meg tökre várom már a LWWYt.) az iszonyat hosszú mindenrőlletiltás leredukálódott másfél napra xD 
Sokat gondolkoztam azon, hogy béküljenek-e ki Zaynék, vagy csináljak belőle esetleg egy Josh Devine-fanficet?...
---

- Annie. - szóltam a lány után.
- Igen? - pördült meg, és odajött hozzám. - Te jó ég, még nem öltöztél át? Hamarosan indulunk.
- Erről szeretnék beszélni veled. Ma nem jövök el veletek, mert még egy ilyen akció a pasidtól, és kinyírom. - Annie elhúzta a száját.

Technikai szünet

Sziasztok!
Sajnos most egy technikai probléna miatt késni fognak a részek ugyanis totál net- gép- és telózárlatom van. Amint van lehetőségem, tovább írok, de azt nem tudom ez mikor lesz:(
Ezt is csak azért tudom megirni mert a városba kell mennem és ahhoz visszakaptam a telóm.
Azért úgylátszik nem csak nálam van balhé, mert amikor a buszmegállóban öt percig tudtam lopni wifit(:D) akkor rà kellett döbbennem hogy Zayn törölte magát Twitterről, Harry és Lou összevesztek meg ilyesmik, és már előre félek a holnapi nagy bejelentéstől:/
Na jó további szép napot:)
xx
Julia

30. fejezet - Szerződés, bulik, balhék...

Hali:)
 itt a 30. rész is, éés a következő egyfajta fordulópont lesz mert Zayn és Julia úgy döntenek, hogy ezt nem fogják tovább játszani... :D és még nem vagyok bizos benne hogy pozitív irányba fordulnak a dolgok... Vagy ezzel sokat mondtam?;)
a mostani rész szerintem relatív hosszú lett, és remélem tetszik:)) és még egyszer kérlek benneteket hogy komizzatok:)
xx
Julia
---
A repülőutat gyakorlatilag végigaludtam. Egy hete nem aludtam rendesen otthon, csak reméltem, hogy Londonban végre elfelejthetem Zaynt. Aki amúgy mellettem ült. Úgy volt, hogy Niallel helyet cserélünk, de a szőkeség meggondolta magát, és amikor a többieket akartuk rávenni helycserére, csak megrázták a fejüket,

29. fejezet - Egy hosszú hét

Sziasztok:)
Itt a huszonkilencediiik is és végre mennek Londonba:)
Kicsit uncsi lett, mert pl Julia végig depizik egy kicsit meg minden, de hát ja.
A rajzot az egyik barátnőm csinálta, nem tudom mennyire látszik, de véleményt kaphatok?:)
Ééés még mindig: légyszi írjatok ötleteket, hogy mi legyen a lányok bandájának a neve. Semmi ötletem nincs:( köszii:)
Írtam egy filmről, amit láttunk, nos az is olyan, hogy nézzétek meg mert maradandó élmény. :D
xx
Julia
---
Miután a dührohamom és a sírógörcsöm elmúlt, a lányok már hagytak felmenni a szobámba egyedül, mert bíztak benne, hogy nem csinálok hülyeséget. Miközben a szobámban kutattam, hallottam, hogy a lányok elmondják a többieknek is, hogy mi történt. Lementem, és elmentem mellettük, ki a teraszra.

28. fejezet - Minden szétesik

Sziasztok!:)
Nos, nem ez lett a leghosszabb rész, de azért remélem tetszik:) erről nem szeretnék sokat mondani, majd... írjátok meg a véleményeteket:))
xx
Julia:)

u.i.: több mint 8000 megtekintés! I love you guys! :) ♥
---
Reggel egy meglepett kiáltásra ébredtem.
- Mit csináltok ti itt? - fáradtan kinyitottam a szememet és rádöbbentem, hogy egy lábszárat ölelek át és egy lábfej van a fejem alatt, mintegy párnaként. Sajgó fejjel felültem és egy kócos, zavart Harryvel találtam szembe magamat.

27. fejezet - A buli...

Sziasztok!:)
Itt a 27. rész is, amiben összesűrítettem egy hetet, remélem elnyeri a tetszéseteket:D és uhh remélem nem lesztek mérgesek a vége miatt, főleg Annie nem. :3
A szereplők listája pedig bővült, és a srácokról is irtam pár sort:)
xx
Julia:)

- De akkor még van itt egy nagyon fontos kérdés. - mondta Annie
- Mégpedig? - kérdezte Harry.
- Mégpedig: mi lesz a bandánk neve? - kérdezte Annie.

Első díjam :)

Sziasztok!:)
Megkaptam az első díjamat *.* El se hiszem! Annyira köszönöm bebe0909! :) ♥

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

26. fejezet - Újra együtt

A mekis kajálás után Zayn egyszerűen fogott, és behúzott egy taxiba. Bemondta a címünket, mire a sofőr elindult. Kérdőn és dühösen meredtem rá.
- A szüleim is ott voltak! Elvittek volna! Amúgy is, mit akarsz? Mért nem Terrie-vel vagy?? - vágtam a fejéhez. Zayn az ajkát harapdálva bólintott.
- Azt hiszem, tartozom egy magyarázattal. - kezdte.
- Az jó lenne! - feleltem hűvösen. Zayn előszedte a pénztárcáját és kihúzott belőle egy képet.
- Ő... ő Terrie. Neki írtam ki a születésnapi köszöntőt. - lefordítva odanyújtotta nekem a képet. Elvettem, de még nem néztem meg.
- Szereted? - kérdeztem halkan.

25. fejezet - Hiányoztunk?

Sziasztoook!:)
Itt az új rész is, remélem tetszik. :)
Kaptam (az eddigihez képest) tök sok visszajelzést, és őszintén szólva elég hepi vagyok. :D Lehetséges, hgy ez így marad? :3 :D Természetesen nem hagyom abba. Vannak terveim, és azokat meg is szeretném valósítani. :D
A rész megírása közben végig egy számot hallgattam, és aztán rájöttem, hogy ez tök ironikus. Little Mixet hallgatok(imádom a Wings-t! az egy dolog hogy Perrievel kapcsolatban van egy bizonyos véleményem, de jó hangja van a csajoknak.), miközben Zayn Malikos fanfictiont írok... :D

Visszatekintés

"Kedves Naplóm!

Az elmúlt két hétben nem nagyon volt időm írni...

A reptéren már nem tudtuk tovább húzni a búcsúzást. Hosszasan megöleltem Niallt, Liamot, Louist és Harryt. Lou fura volt, de akkoriban nem gondoltam semmi rosszra...
Utoljára Zaynhez léptem oda. Hosszan a szemébe néztem, ez többet mondott, mint ezer szó. Egy hosszú csókot váltottunk, majd megöleltük egymást.
"A londoni repülőgép utasait kérjük, hogy foglalják el helyüket. A gép tíz perc múlva felszáll."

24. fejezet - Before you leave me today

Reggel az ébresztő nem volt kegyes, és nem hagyott aludni. Öt órakor elkezdett zenélni a telefonom.

"It feels like we've been living in fast-forward..." a szundi sem segített, öt perc múlva Liam ismételten rázendített.

- Jó, megyek már - morogtam a telefonomnak, és megfordultam, de rossz irányba, és kiestem az ágyból.
- A francba - nyögtem, majd kómásan felkeltem a padlóról. Negyed óra múlva már felöltözve ittam a kávémat a konyhában.

Ismét nem új rész...

Sziasztok!:)
Most nem új résszel jövök, de azt hiszem, érdemes megemlíteni, hogy a One Direction ma két éves! :) (nem mintha nem tudná mindenki...:))
2010. július 23-án lett a külön-külön induló Harry Styles-ból, Niall Horanból, Liam Payne-ből, Louis Tomlinsonból és Zayn Malikból One Direction... :) ♥

23. fejezet - Last days

- Ma délután koncert. - vigyorgott Laura, miközben odajött hozzánk reggel. Bólintottunk. Igen, szerda volt, a koncert napja. Semmi extra; a jegyek képletes összegért lettek árulva, és aki "protekciós" volt, azaz a barátunk, az bejöhetett a kulisszák mögé és találkozhatott a srácokkal. Az első sor le is volt foglalva nekünk. Egész nap izgatottak voltunk, mert hát mégis csak One Direction koncert. A tanárok többször ránk is szóltak, hogy hol járunk. Én speciell a szálloda alagsorában voltam lelkileg, újrajátszottam a tegnapiakat.

22. fejezet - Félelmek

Sziasztok! :)
Itt a következő rész is, ami egy kicsit beteg. Mármint. A frusztrációmat szavakba öntöttem. Na mindegy. :D
Légyszi légyszi komizzatok, hogy hogy tetszett, mit kéne változtatni meg ilyesmik:))
Amúúúgy meg túlléptük az 5000 megtekintést! Köszönöööm!! :) ♥

xx Junilla


Megnéztem még az utolsó CSI-részt, és felmentem a szobámba. A telefonomat leraktam az íróasztalra, és megfordultam. Kis híján múlt, hogy nem kaptam pánikrohamot. Reszketve hátráltam el, és a telefonom után nyúltam.
"Alszol már?" - írtam az SMS-t.

21. fejezet - Sunday

Sziasztok! :)
Na egy kis pihenő után megint itt vagyok, egy új résszel. :) remélem elnyeri a tetszéseteket:)
xx

Reggel Anyu keltett bennünket palacsintával; finom volt. Zayn ebéd után ment el, amikor Niall rácsörgött, hogy itt vannak.

Miután Zayn elment a lányokkal konferenciahívást csináltunk, mivel a szüleink nem engedtek el bennünket otthonról 'a vasárnap a családé, legalább három órát töltsetek itthon' címszó alatt, és elkezdték mesélni, hogy mit csináltak.

On Holiday...

Sziasztok! A blogban lesz 3-4 nap szünet, ugyanis totál "írói válság"ban vagyok, és ez meglátszik az utolsó, kritikán aluli részen is. Inkább dolgozok többet egy hosszú részen mint hogy összedobjak egy rövidet ami szar. :) (ezen a helyen illik megemlíteni, hogy Annie, köszönöm, hogy Laurával való beszélgetéseteket velem is megosztottad. <3 ;))

20. fejezet - Meccs

Sziasztok!:)

Jujj 20. rész *.* De nagyon pici lett:(

Már tegnap feltettem volna a részt, ha a blogger nem szarakodna, de ebbe most nem mennék bele, a lényeg hogy megvan. :D

Komizzatok pls:))

Ja, és a végén ne tessék rosszra gondolni, mert semmi olyan nem történik:)

xx Junilla:)

*Julia szemszöge*

Iszonyatosan mérges voltam apura, csak lassan már az okát se tudtam, hogy miért is? Amikor belenéztem Zayn gyönyörű barna szemeibe, a dühön elpárolgott.

19. fejezet - Szülőkkel

Sziasztok! :)
próbáltam összehozni egy hosszabb fejezetet, remélem sikerült. ha vannak benne nagyobb ugrások, vagy dolgok, amik nem nagyon passzolnak oda, több részben írtam, és nem minden függ össze.:(
 Sajnálom, ha csalódást okoztam az elején a párbeszédnél, de jobb nem jutott eszembe. :) igyekszem a következővel:)
xx Junilla

- Nem bírom, hogy nem szólsz hozzám!!! Zayn! Ennyire dühös vagy rám? Sajnálom! De ez csak egy játék volt. Mondj már valamit! Kérlek! - fakadtam ki, könnyes szemmel, amikor felértünk. Zayn szótlanul átöltözött és leült az ágyra.
- Julia... - kezdte halkan. - Semmi okom nincs arra, hogy kiakadjak. Ahhoz már túlságosan be vagyok baszva. Játszottunk, igazad van. Nem történt semmi. Hacsak neked ez nem jelentett valamit. - nézett mélyen a szemembe.
- Nem, semmit. Téged szeretlek, tudod jól. De akkor mért nem szólsz hozzám? - Zayn az ajkát harapdálva mutatott az ágyra, hogy üljek már le.
- Mert egy kicsit mérges vagyok rád. - a hasam görcsbe rándult.
- Miért? - suttogtam.
- Mert rajtad maradt minden ruhadarab. - vigyorgott.
- Te perverz disznó! - mondtam felháborodást színlelve. - Akkor nincs harag?
- Nincs... - nem nézett a szemembe. Ez alatt az egy hét alatt elég jól kiismertem, értettem hogy mire céloz. De én is mérges voltam rá. Magamra húztam a takarót és hátat fordítottam Zaynnek.
- Jóéjt! - mondtam.
- Neked is. - válaszolt és lekapcsolta a villanyt.
Egy fél óra múlva arra eszméltem fel a gondolataimból, hogy még mindig nem alszok. Nehéz volt úgy aludni, hogy a világ egyik legjobb pasija ott fekszik mellettem és tudomást sem vesz rólam. Igaz, ebben én voltam a hibás, de akkor is! A másik oldalamra fordultam, és Zayn fürkésző szemeivel találtam szembe magamat.
- Nem alszol? - kérdezte. Megráztam a fejemet. - Miért nem? Korán kell kelnünk.
- Nem tudok. - felsóhajtottam. - Jaj Zayn!
- Mi a baj? - kérdezte, és felült.
- Megőrjítesz! Csak ennyi. - Alkoholbefolyás nélkül ilyent nem mondtam volna, az biztos. Zayn elvigyorodott. Az egójának biztosan jót tett a kijelentésem. Nem mintha nem lenne elég belőle.
Visszafeküdt az ágyba és hátulról magához ölelt.
- Na aludjál. - valahogy ez hiányzott. Pár perc múlva már aludtam is.
Órákkal később, amikor felébredtem, még csak hét óra volt. Fekve maradtam, és hallgattam Zayn egyenletes légzését. Percek múlva éreztem, hogy Zayn gyengéden simogatta a derekamat. Ezek szerint ő sem alszik már. Hátrafordultam.
- Jóreggelt édesem! Hogy aludtál? - kérdezte gyönyörű mosollyal Zayn.
- Nagyon jól. - mosolyogtam én is, és megcsókoltam. Liam nyitott be a szobába.
- Huhh. Nem akarok zavarni. Csak akartam szólni, hogy kész a reggeli. - nevetett. Zaynnel mindketten felnéztünk, majd bólintottunk.
- Öt perc. - mondtam, mire Liam kiment.
- Öt perc? - kérdezte Zayn, szomorú arccal. Válaszként magamra húztam és megcsókoltam.

*Annie szemszöge*

- Hol vannak Juliáék? - kérdeztem, mivel mindenki az ebédlőben volt már, csak ők nem. Hamarosan indulnunk kellett, és akkor is, ha ők maradnak itt, el szeretnék köszönni tőlük. Liam felnevetett.
- Tíz perce azt mondták, hogy öt perc múlva itt lesznek. De én nem megyek fel mégegyszer. Amikor benyitottam, a takaró alatt smároltak. Nem akarom tudni mit csinálnak. - fintorgott Liam nevetve.
- Uhh. Azért ezt nem akartam tudni. - nevettem. - Most hova tűnt Lou és Niall? Már egy ideje  nem láttam őket.
- Gyógyszertárba mentek. - alighogy ezt kimondta, a fiúk benyitottak.

*Julia szemszöge*

Már nagyjából készek voltunk, amikor a fejembe éles fájdalom hasított.
- Auuu! - nyögtem fel. Zayn már a lépcsőn volt.
- Mi az?
- Hasogat a fejem. - Zayn felnevetett
- Ez nem vicces. És halkabban. - időközben leértünk a lépcsőn. Kezeimmel a halántékomat maszírozva léptem be a konyhába.
- Reggelt emberek! - leültem az asztalhoz, ahol Louis éppen egy Aspirines dobozzal szórakázott.
- Add ide! - parancsoltam rá. Minden nehézség nélkül kinyitottam és kivettem egy darabot.
- Nektek mért kell ez?
- Fejfájás. Sok volt tegnap a pia. - magyarázta Niall.
- Így már értem. - nyöszörögtem, fejemet az asztalra hajtva. - Nektek nem fáj? - kérdeztem a többieket. Annie, Camille, Harry és Zayn bólintottak, hogy de. Eddig még soha nem voltam másnapos, de nem egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. Vettem egy palacsintát, öntöttem a kávéból és bekaptam a kis tablettát.
- Ki csinálta? - intettem a reggelire.
- Liam - mosolygott szerelmére Katy
- Srácok, mondjátok azt, hogy nincs fent tegnap esti videó a YouTube-on! Fogalmam sincs mit csináltam. A fél éjszaka kiesik. - dühösen néztem Louisra.
- Nen emlékszel? - kérdeztem.
- Huhh. Nem. Kellene. Csináltam valamit? Ugye nem? - merengett a távolba a srác.
- Ahogy vesszük. Niall te emlékszel? - kérdezte Annie hűvösen.
- Kellene? Csak ne mondd azt hogy Lou és én... - nézett a barátnőmre nagy szemekkel a szőke srác.
Harry az asztalra hajtotta a fejét.
- Ti agyhalott barmok! Nekem mért kell emlékeznem mindenre? Vannak dolgok amiket jobb elfelejteni. - pillantása az enyémet súrolta. - Nem azért mondom, de jobb. - A padlót fürkészve bólintottam.
- Jobb. - helyeseltem halkan. Niall és Louis kettőnk között kapkodták a fejüket.
- Úristen, mit műveltetek? - vont bennünket kérdőre Lou, mert Zayn és Annie is feltűnően a padlót bámulták.
- Hogy mit csináltunk? - csattantam fel. A hangerőmtől a fél társaság összerezzent, köztük én is, de folytattam. - Csupán annyit, hogy én Harryvel csókolóztam, Annie meg Zaynnel. Miattatok. Szóval kínlódjatok még egy kicsit.
- Hupsz. Bocs. Ugye nem vagytok fasírtban emiatt? - kérdezte Niall ijedten. Zayn megrázta a fejét.
- Mi lerendeztük. Nem hibáztatjuk egymást a baromságotok miatt.
- Mi is így vagyunk vele. De itt nem ez számít most. Hanem az alapelv.
- Be voltam baszva jó? Sajnálom! - morogta Lou.
- Jó. Most hagyjuk ezt a témát. - mondta Annie.
- Mindjárt mennünk kell - fintorgott Niall. - Laura, hogy fogok én ilyen állapotban jó benyomást tenni anyukádra?
- Igyekezz. Nem az én hibám, hogy holtrészegre ittad magadat.
Ekkor dudálást hallottunk az utca felől.
- Anyuék... - állt fel Camille. - Louis. Próbáld.leplezni hogy másnapos vagy.
Lou elkínzott arccal bólintott.
- Menjünk. - mondta Annie is. Úgy volt megbeszélve, hogy Annie-ék elviszik Laurát és Niallt, Camie-ék pedig Katyt és Liamot.
A ház elé érve öleléssel búcsúztam mindenkitől. A lányok elmentek, én meg Zaynnek dőlve maszíroztam a halántékomat.
- Hogy bírom ki ezt a napot?? Gyere pakoljunk össze és menjünk mi is át...
A reggeli nyomait eltűntetve, én az alapozónak hála karikás szemek nélkül, sajgó fejjel mentünk át hozzánk.

- Itt vagyunk! - kiáltottam. Auu.
- Sziasztok! Jött ki a konyhából Anyu.
- Jó napot! Már találkoztunk. - mosolygott Zayn, olyan angyali nosollyal, amilyen csak tőle tellett.
- Igen, láttalak kétszer egy percre. Tegeződjünk! Evelin. - nevetett Anyu.
- Zayn. Örülök, hogy megismerhetem Julia édesanyját, aki ugyanolyan elbűvölő mint ő. - rázta meg Anyu kezét a barátom. Anyu ismét elnevette magát.
- Nálam ez nem jön be! Gyertek beljebb.
Apu a konyhában várt, és gyanakvóan méregette Zaynt.
- Jó napot kívánok! Zayn Malik. Örülök, hogy megismerhetem. - nyújtotta kezét Zayn a legtökéletesebb modorral. Apu tekintete megenyhült.
- Ralf. Tegeződjünk, rendben? Nem szeretem ha magáznak, attól olyan öregnek  érzem magam. - rázta meg a kezét Apu. Ekkor a testvérem is bejött a konyhába.
- Hát te ki vagy? - kérdezte. - Ismerősnek tűnsz. - Zayn nevetve letédelt a tízéves húgomhoz.
- Zayn vagyok. És te? Beszélsz angolul?
- Igen. Csenge vagyok.
- Na azért. Tud egy kicsit beszélni, de ne a globális felmelegedésről dumáljatok. - szóltam közbe. Méghogy igen! Mindent én tanítottam neki. Zayn rám mosolygott majd visszafordult a húgomhoz.
- Szép név. Vas Happenin Csenge? - elnevettük magunkat. A húgomnak kikerekedtek a szemei.
- Ó. Innen ismerlek! One Direction.
- Igen. Szereted a One Directiont?
- Nem. Nen vagytok szépek. - mondta a testvérem a kisgyerekek kegyetlen őszinteségével. A konyhapultra dőlve röhögtem, a gyógyszernek hála a fejfájásom is visszament kicsit. Szegény Zayn! Nagy csapás lehet számára. De ő csak tovább mosolygott.
- Értem. Mit csináltál eddig Csenge?
- Babáztam. Jösz te is? - Zayn egy pillanatig pislogás nélkül meredt a húgomra.
- Ha a szüleid nem bánják. Safaa-val és Waliyha-val is babáztam régebben... - könyörögve nézett a szüleimre, de a húgom megelőzte őket.
- Ők kik? - kíváncsiskodott.
- A testvéreim. Majd mindenképp meg kell ismerned őket. Doniya hálistennek nem kényszerített olyasmikre, mint a babázás. Akarom mondani - javította ki magát - ő idősebb nálam, vele soha nem babáztam... - mi erre csak nevettünk. Eszem ágában se volt kimenteni Zaynt a húgom karmai közül. Csenge nem fogta fel, csak elkezdte húzni Zaynt a nappali felé.
Mikor kimentek, Apu felém fordult.
- Rendes srácnak tűnik. - bólintottam. Hát persze hogy az.
Segítettem anyunak megcsinálni az ebédet. Csenge közben egyszer bejött, hogy igyon. Anyu épp nem volt a konyhában.
- Figyelj, - Zayn a vállamra helyezte az állát és átölelt. - te is igyál. Az alkohol megköti a vizet, és azt pótolnod kell. Jó? - egy puszit nyomottt az arcomra és elengedett.
- Jó. Te kérsz valamit?
- Vizet, légyszi. - Csenge visszament.
- Hogy bírod? - intettem a fejemmel a nappali felé.
- Őszintén? A húgod egy katasztrófa. Nagyon akaratos. Ha nem az van amit ő akar hisztizik. És beszél. Egyfolytában. Összevissza magyarul németül és angolul. Az nem zavarja, hogy nem értem. Már bocs, de te hogy bírod? - elnevettem magam.
- Nehezen. Ezért van a fülemben általában fülhallgató. Nem hallom, csak bólogatok.
- Jó stratégia. - Anyu visszajött a kertből, kezében bazsalikommal. Ő is majdnem ugyanazt kérdezte, amit én.
- Bírod a lányaimat? Nem mennek az agyadra?
- Juliát nagyon szeretem. Csenge pedig - Zayn kereste a szavakat. - kedves lány,...
- Csak sokat beszél - nevetett Anyu.
- Valami olyasmi.
- Gyertek, együnk. Zayn, remélem szereted a spagettit.
- Imádom. - felelte. - Ömm... van egy bizonyos ülésrend? Mármint, nálunk Safaa csak a saját helyére ül...
- Igen. Én itt ülök. - felelte a húgom és leült a helyére. Leültem vele szembe, Zayn pedig mellém.
Láttam Zaynen, hogy gondolkodik. Már akartam kérdezni, hogy min, amikor megszólalt.
- Guten... Appetit! -  mondta, erős akcentussal, de németül. Csodálkozva néztünk rá. - Ez minden amit tudok. - nevetett.
- Jó étvágyat. - mosolyogtam a barátomra. Olyan cuki volt!

Ebéd után Anyu hozta a desszertet. Fagyi volt, tejszínhabbal és saját eperrel. Imádtam.
- Mesélj egy kicsit. Mit szoktál csinálni? - faggatta Anyu Zaynt. Mintha nem tudósítottam volna az elmúlt hónapokban mindenről, amit a One Direction csinált.
- Az elmúlt öt hónapban annyit, hogy próbálunk a srácokkal, fellépünk és már megyünk is a következő helyszínre. Nincs sok időnk, főleg a turné közben. De annak két hét múlva vége, és több időm lesz mindenre. Nagyon szeretek rajzolni. Amikor otthon vagyunk, általában alszok és a srácokkal vagyok... - mesélte Zayn. - A családom hiányzik, rég nem láttam őket. Főleg Safaa. Jól meglennétek - fordult a hugom felé. - Majd bemutatlak neki. Ő is szeret babázni.
Még egy ideig beszélgettünk, aztán Apu kijelentette, hogy ő most felmegy pihenni, délután meg elmehetnénk a városba, ha van kedvünk.
Mikor kettőnkön kívül csak Csenge volt már lent, kikísértem Zaynt cigizni.
- Tönkreteszed a tüdődet. - mondtam neki, a teraszon lévő függőágyban terpeszkedve.
- Tudom. - felelte, miközben kifújta a füstöt - De sajnos nehéz leszokni róla. Próbálkozok vele, de... Nehéz.

***

- Akkor, bemegyünk a városba? Be kell vásárolni, és akkor mindjárt ehetnénk valamit. Apád kínai vagy thai vagy milyen csirkét akar.
- Felőlem. - néztem anyura amolyan "légyszinelégyszinelégyszine" tekintettel.
- Akkor öltözz fel. - mondta Anyu. Erről ennyit. Elvittem a kis fehér válltáskámat, amibe előrelátóan beraktam a fülhallgatómat. Anyuék elöl ültek, mi Csengével és Zaynnel a hátsó üléseken nyomorogtunk. Apu bekapcsolta a hifit, vagy nem tudom minek mondjam és felcsendült Zámbó Jimmy.
- Ne! - szóltunk anyuval és a húgommal tökéletes szinkronban. (félreértés ne essék: természetesen tisztelem Jimmy munkásságát, csak nem a stílusom.)
- De. Zayn nem ismeri, hadd hallja ő is.
- A francba! - morogtam, és észrevétlenül kihalásztam a táskámból a fülhallgatómat.
- Mi ez? - suttogta Zayn
- Tetszik?
- Már bocs, de szörnyű. Nem az én stílusom.
- Miattad kell hallgatnunk, szóval csend. - Zayn elkínzott arccal bólintott. Pár perc múlva megszántam. Anyu és Csenge is a saját zenéjüket hallgatták. - Figyelj, lehet hogy ez se fog tetszeni, de jobb mint az. - nyújtottam felé a fél fülhallgatómat. Zayn köszönve elfogadta. Így mindenki hallgatta a saját zenéjét, ami apunak természetesen nem tűnt fel. Gyakorlottak vagyunk a fülhallgatók elrejtésében.
A bevásárlóközpontba érve a kajáldák felé vettük az irányt. A kedvenc görögösömnél vettem salátát, a délbeli spagetti után ez jól esett. Miután megkajáltunk apu szólalt meg:
- Most menjünk bevásárolni, utána haza. - ezen valamiért nagyon kiakadtam.
- Mi értelme van annak, hogy húsz percre bejövünk a városba?!? - kérdeztem.
- Erről volt szó.
- Láttam plakátokat egy kígyós-pókos kiállításról. Csak két előadás lesz Pécsen, az egyik negyed óra múlva. Nem nézzük meg?
- Utálod a pókokat. - Apu ezzel lezártnak tekintette a témát. Én viszont nem.
- Mehetek haza busszal? - kérdeztem.

*Zayn szemszöge*

Ajjaj. Julia említette, hogy az apjával nem felhőtlen a kapcsolatuk, de reménykedtem, hogy nem lesz balhé. Julia ma nagyon nyűgös, még mindig a tegnap éjszaka utórengései.
Nem értem, mi a baj, mert németül veszekednek, de azért sejtem. Julia eléggé dühös. Azt a szót értem, hogy busz. Szóval nem akar a szüleivel visszamenni. Az apja csak hűvösen bólint.
Érzem magamon Evelin kérlelő tekintetét, de nem csak amiatt cselekszem.
- Jövök veled. - mondom Juliának lágyan. Ő rám néz, a szemében lobogó tüzet felváltja valami más. Magához húz, és megcsókol. Amennyire ismerem a szüleit, az a típus, akik elfogadják a gyerekük kapcsolatát, de nem lelkesednek az ölelgetős-csókolózós részéért.
Hallom, ahogyan a hátunk mögött Csenge elkezd fújjogni, az emberek pedig nevetnek. Julia szemébe nézek, aki bocsánatkérően mosolyog rám.
- Szeretlek. Sajnálom, hogy kiakadtam... - mondja. Legyintek, ő megfogja a kezemet és elindul a másik kijárat felé. Lopva hátrapillantok, és látom, hogy Evelin bólint, és sajnálkozóan mosolyog. Én is bólintok. Elég gyorsan megértettük egyámást. Valahogy úgy lehetne ezt fordítani:
"Vigyázz a lányomra! Kiszámíthatatlan amikor rájön az ötperc. Az apja se szent, de most Julia megint tök hülye. Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon!"
"Persze hogy nem. Vigyázok rá"
Visszafordulok, és Juliát figyelem. Nem vett észre semmit a néma kommunikációból, vagy ha igen, nem láttatja. Olyan gyönyörű, amikor dühös! Ilyenkor kipirul az arca és a szemei lángolnak. Kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk.

18. fejezet - Péntek este

Sziasztok:)
Most nem szeretném hosszan lopni az időt. Sajnálom, ha vannak benne nem összefüggő részek, de fáradt voltam amikor írtam. :) remélem azért tetszik:)
xx Junilla
A srácok megint kitettek magukért. A Replayben lefoglalták az alagsort; ehettünk amit akartunk. Azért ezt nem kellett sokszor mondani; az ebéd iszonyat jó volt. Ismételten Niallel ettük a legtöbbet, valami elképesztő mennyiségű kaját nyomtunk magunkba.

17. fejezet - Beszélgetés.

Sziasztok! :)
Milyen gyorsan múlik az idő! Már július van. A  blog csütörtökön volt egy hónapos. Zaynék pedig már közel egy hete ismerik egymást. :D
Mindenesetre nagyon köszönöm a kommenteket, a visszajelzéseket, a 3200 látogatót. Iszonyatosan jól esik. :) ♥♥

16. fejezet - Elfelejtettem volna mondani, hogy van barátom? // Sportnap

Sziasztok!:) Itt a tizenhatodik fejezet is, amit úgy ahogy van kihagyhattam volna, mert nem tudom mért van. Csak úgy megírtam, szerintem sok értelme nincs. Na mindegy. Nagyon köszönöm a 7(!) rendszeres olvasót, és a kommenteket, nagyon jól esik. ♥
xx Junilla

- Mi az, hogy randid van a barátoddal? Anyád mondta, hogy randin vagy a barátoddal! Azonnal gyere haza! Mért nem tudok én arról, hogy barátod van?! - kiabálta Apu a telefonba. Zayn felült és kérdőn nézett rám.

15. fejezet - Egy újabb újsággcikk

Sziasztok! :)
Itt a tizenötödik fejezet is, és már több, mint 2600 megtekintése van a blognak! Köszönöm!! És a 4 rendszeres olvasónak is nagyon örülök! :) ♥ Ha tetszik a sztori(vagy ha épp nem), kommenteljetek meg használjátok azokat a lenti szavazógombokat, nem harapnak ;)
xx Junilla

"Vége azt idillnek?

Zayn Malik(One Direction) és Julia Genfer tegnap jelentették be a kapcsolatukat, ma pedig Juliát látták egy téren, ahogy egy másik fiúnak vall szerelmet - nem másnak, mint Niall Horannak, a One Direction egyik tagjának!

14. fejezet - Is breá liom tú

Sziasztok! :) Itt a 14. fejezet is.
Kérlek benneteket, hogy komizzatok, vagy Twitteren/FB-n jelezzetek vissza, hogy hogy tetszett a rész! :)
Sietek a következővel!
Junilla

--- Másnap ---

A srácok ismételten a suli előtt vártak ránk. Leültünk az egyik térre, a szökőkút mellé, és dumáltunk.
- Emberek, én rohadt éhes vagyok. - mondta Harry elkínzott arccal.
- Ja, én is. Menjünk mekibe kaját venni! - állt fel Lou. Bólintottunk. Aztán eszembe jutott valami, amit már napok óta terveztem, de soha nem nyílt alkalmam megvalósítani. Most tökéletes időpont lett volna rá, így megfogtam Niall karját és visszahúztam

"Engesztelés":)

Sziasztok! :)
Tudom, hogy az elmúlt napokban nem hoztam új részt, és sajnálom is, de találtam más blogokat és azokat böngésztem:
http://youmake-myheartrace.blogspot.hu/
http://szandi1dblog.blogspot.hu/
http://1dfanstories.blogspot.com/
Amíg itt írom az új részeket érdemes elolvasni ezeket is! A lányok nagyon tehetségesek. :)

Továbbá, hamarosan "évadzáró"(mivel egyesek (khm... ugye Annie?) panaszkodtak, hogy milyen lassan haladok az írással miközben más blogokon már évadok vannak, ezért én is úgy döntöttem, hogy 'Let's make évadokat'), ami annyit jelent, hogy a srácok visszautaznak Angliába. Lesz extra rész a lányok szemszögeivel is.

Valamint, van egy másik történet, nem olyan hosszú, hogy új blogot lehessen nyitni érte. A két évad között megírhatnám ezt is, 2-3 normál fejezet hosszú(vagy kevesebb), de csak ha szeretnétek. :)

xx
Julia

:/

Na jó, most van elegem a bloggerből. A kezdőlapon nem mutatja a gadgeteket, mindenhol máshol igen. Ez most így marad egy ideig, nincs időm ilyenekkel foglalkozni... Remélem nem fogtok megorrolni rám :D

13. fejezet - Készen állsz arra, hogy híres legyél?

Sziasztok! Ez lenne a 13. rész, ami ismételten elég picike lett, de valahogy nem jön az ihlet :(
Azért igyekszem megint hosszabbakat írni! :)
Aztán meg bocsi a lányok hülye vezetékneveiért, csak ilyen hülye ötleteim voltak. :D
Nagyon-nagyon köszönöm a több, mint 2000 oldallátogatást is, nagyon örülök neki! Imádlak benneteket :D ♥
xx Junilla

Amikor kiértünk a suliból, a srácok már vártak ránk. Immáron mi is napszemcsit hordtunk, a biztonság kedvéért.

12. fejezet - A videó

Sziasztok! Itt a következő rész is, ami bár eléggé rövid, de azért remélem tetszik. =)
U.i.: A következő rész 3(nem tőlem származó) komment után jön. (amit ne úgy tessék elképzelni, hogy komi komi komi és már fent van a következő rész is. Meg is kell írnom valamikor :))

*Julia szemszöge*

Reggel úgy ébredtem, hogy nem a saját ágyamban fekszek. És nem is ébredtem, inkább ébresztettek. Pontosabban Harry és Louis ráugrottak az ágyamra. Kómás fejjel ültem fel.
- Kösz srácok - morogtam.

11. fejezet - Bújj, bújj, zöld ág

Már egy ideje az udvaron dumáltunk, amikor Lou elkurjantotta magát:
- Játsszunk valamit! - kicsit furán néztünk rá, de azért elhatároztuk, hogy igen, játsszunk valamit. Csak mit?
- Bújócskázzunk - vetette fel Harry. Nem gondolta komolyan, de mi rögtön lecsaptunk az ötletre.
- Jó, és hol? - kérdezte Niall.

10. fejezet - Can you forgive me?

Sziasztok :) 
na most bepótolom a tegnap lemaradtat :)
ijj ha így dicséritek az írásomat, akkor félek, hogy előbb-utóbb csalódást okozok, mert nem lesz olyan jó... azért igyekszem. :)
U.i.: 3 rendszeres olvasó!!! imádlak benneteket emberek ♥

*Julia szemszöge*

Aput sikerült lerendeznem, nem is vette észre hogy bőgtem. Lassan gyakorlott lettem az ilyesmikben.
Az ágyon fekve töprengtem, de gondolataimból az Another World rázott fel. A telefonom után nyúltam.
- Mit akarsz, Louis?

9. fejezet - Kérlek!

Sziasztok! :)
Már több mint 1500 megtekintés! Köszönööm!! :)
Meghoztam a kilencedik fejezetet is, remélem tetszik. Kérlek benneteket, hogy komizzatok :) Jó olvasást (:


- Julia! - megtorpantam és hátrafordultam.
- Sebastian. - néztem rá az exemre, aki osztálytársam is. Átfutott a fejemen, hogy talán látott a sok gyors csók közül egyet... - Mit akarsz?
- Beszélni. - a fiú leért a lépcsőn. időközben becsengettek, a folyosó kiürült.
- De én nem akarok veled - mondtam, de Sebastian egyre közelebb jött, én meg elhátráltam.
- Ki az a gyerek akivel lógtál egész nap?
- Csak egy cserediák. De téged ez miért érdekel?
- "Csak egy cserediák"? Julia, nem vagyok hülye. Ilyen gyorsan elfelejtettél? - Minden szóval közelebb jött egy kicsit. Végül már nem tudtam hátrébb menni, mert a falba ütköztem. Sebastian lefogta a kezemet.
- Ilyent is tud a cserediákod? - kérdezte, mire megpróbáltam eltolni magamtól, de hiába; hetente többször jár konditerembe, nagyon erős. Megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de vasmarokkal szorított. Lépteket hallottam; reménykedtem, hogy ugye nem, de hiába.
Zayn jött le a lépcsőn.
"NE!!!" cikázott át a fejemen. Összeszorítottam a szemeimet, hátha csak az érzékszerveim űztek gonosz tréfát velem, de Zayn ott állt, és nagy szemekkel bámult bennünket. Sebastian is hallotta, hogy valaki ott van, és megfordult, de közben nem engedett el. Zayn sarkon fordult és kiviharzott az épületből.
- Még szép napot Julia! - vigyorgott Sebastian, elengedett, és elment, mielőtt reagálni tudtam volna, legszívesebben egy jó pofonnal. Talán elkérem Viki barátnőm bakancsát és jól tökön rúgom Sebastiant. Vagy ilyesmi.
Épp Zayn után akartam indulni, mikor belebotlottam az ofőbe.
- Julia, épp jókor. Gyere segíts egy kicsit! - Mit mondhattam volna? Az ofőm nem olyan akinek nemet lehet mondani. A "nem" szócska után leszidás általában hosszabb ideig tart, mint ha megcsináltam volna, amit akar. Sóhajtva bólintottam, és megtettem amit kért.
Két perc múlva már kint is voltam az utcán és hívtam Zaynt. Ki volt kapcsolva, ezért Harryvel próbálkoztam, aki a második csörgésre felvette.
- Harry. Tudsz valamit Zaynről?
- Igen az előbb szólt, hogy busszal jön mert nem akar a taxisok hiányzó angoltudásával vesződni. Miért?
- Orbitális félreértés, majd elmondom. Köszi. Szia.
Mire elértem a buszmegállót, a busz az orrom előtt ment el. Mindegy, a következő öt perc múlva indult. Felszálltam rá, levágtam magamat egy ülésre és felhúztam a napszemüvegemet, mert közben eleredtek a könnyeim. Gyorsan sikerült lecsillapítanom magamat, mert bedugtam a fülhallgatómat a fülembe és vidám zenéket raktam be, hogy azok eltereljék a gondolataimat.
Nem mentem haza. Tudtam, hogy Apu ragaszkodik majd ahhoz, hogy megírjam a házimat, de számomra fontosabb volt, hogy tisztázzam ezt az ügyet, mint Pitagorasz és társai, így egyenesen a fiúkhoz nyitottam be.
- Zayn? - kérdeztem köszönés nélül.
- A szobájában - felelte Niall. - De... - intettem, hogy most ne, és felsiettem a lépcsőn. Be akartam nyitni Zaynhez, de be volt zárva.
- Zayn! - mondtam.
- Nem.
- Kérlek!
- Hagy békén! Menj innen.
- De hadd magyarázzam meg...
- Mit kell ezen magyarázni? Elég egyértelmű volt...
- Zayn! - emeltem fel a hangomat - Hallgass már meg!
- Menj a francba! - hangzott bentről a kicsit elfúló válasz.
- Zayn! - kiáltottam, és dühösen megcsaptam az ajtót, de hangom elcsuklott. A fal mentén lecsúsztam a földre és hatalmába kerített az eddig elfojtott zokogás. Nem tudom, mióta bőghettem ott, de még akkor sem néztem fel, amikor lépteket hallottam a lépcső felől. Harry leült mellém.
- Mi történt? - kérdezte halkan. Szipogva néztem rá, de sikerült annyira összeszednem magamat, hogy elmondjak neki mindent. Mire végeztem, szemeim újra megteltek könnyel. Harry magához húzott, megölelt és elkezdte simogatni a hátamat.
- Nyugi. Minden rendbe jön - próbált nyugtatgatni, de ezt nem igazán tudtam elhinni neki.
- Tudod Harry, szeretem Zaynt. Igaz, nem sok ideje ismerjük egymást, de... eddig Zaynért, a One Direction tagjáért rajongtam. De nagyon megkedveltem Zaynt, az embert. És nem szeretném elveszíteni. - Őszinteségi rohamomra Harry nem tudott mit felelni. Csak csendben ültünk egy ideig.
- El sem hiszed, mennyire sajnálom. És lehet, hogy most szívtelennek tűnök, de most menj haza, jó? Tudom, hogy még nem voltál otthon. Nem lenne jó, ha így találnának rád a szüleid. - suttogta a fülembe, és ismételten megölelt. Lassan bólintottam, és felálltam.
- Köszönöm, hogy kibeszélhettem magamat. - mosolyodtam el halványan.
- Hozzám bármikor fordulhatsz, remélem tudod.
- Köszönöm.
Lementünk a lépcsőn. A többiek a nappaliban TVztek.
- Sziasztok! - kiáltottam, mire kijöttek elköszönni.
- Jól vagy? - kérdezte Liam aggódva.
- Nem mondanám. De Harrynek hála egy kicsit jobban. - mosolyogtam, majd egy öleléssel elbúcsúztam tőlük. - Amúgy ha el szeretnétek menni valahova és paráztok hogy elkeveredtek szóljatok nyugodtan. Mármint ha akartok egyáltalán látni. - néztem keserűen a lépcső felé, és választ nem várva kimentem.

*Zayn szemszöge*

Hogy lehettem ennyire idióta? Beleszeretni egy lányba, aki az exével kavar. Mikor megláttam őket a folyosón és azt hittem nem látok rendesen. Ott állt, és csókolózott azzal a Sebastiannal. Kirohantam az épületből, és mivel nem volt kedvem taxist keresni, jobb híján a buszra indultam. Julia még utánam se jött...
Mikor hazaértem csak felmentem a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba. Nem tudtam visszatartani a könnyeket. Most itt ülök az ágyamon.  Szomorú vagyok, dühös és mindenekfelett csalódott. Alig vagyok itt pár perce, de az ajtó elől  hallom Julia hangját.
- Zayn! - nem tudom eldönteni, hogy reagáljak. A legegyszerűbbet választom.
- Nem.
- Kérlek! - mit akar? Még jobban összetörni a szívem!?
- Hagyj békén! Menj innen. - egyszerűbb megbántani és akkor legalább magamra hagy. Nem tudnék a szemébe nézni; túlságosan dühös vagyok rá.
- De hadd magyarázzam meg!
- Mit kell ezen magyarázni? Elég egyértelmű volt. - mondtam keserűen és előszedtem az iPodom meg a fülhallgatómat.
- Zayn, hallgass már meg! - nem Julia, téged nem foglak meghallgatni. De a zenémet, azt igen.
- Menj a francba! - nem vagyok olyan határozott, mint akartam; a mondat vége kicsit elcsuklott. De a hatás azért ott volt. Mielőtt belapcsolom a zenét hallom, hogy az ajtónak csap valamit.
- Zayn! - kiáltja, de a többit elnyomja a fülembe dübörgő zene.
Azt hittem, a lány már elment, de két szám közt meghallom a halk beszélgetést az ajtó előtt. Harry. Jellemző. De nem érdekel. Felőlem csinálhat vele amit akar...

***

- Zayn, elmegyünk sétálni. Jösz? - kérdezi Liam. Véletlen műve, hogy hallottam; két szám között szólalt meg, bár lehet hogy már régebb óta szólongat.
- Menjek? - kérdezem. Sok kedvem nincs hozzá.
- Igen gyere. Van öt perced hogy elkészülj.
- Hát jó. - pillantásom a tükörre esik. Úristen! A szemein totál vörösek... Felveszem a napszemcsimet és felteszem a kapucnit a fejemre. Kész. A fiúk már lent állnak, indulásra készen.
- Hova megyünk? - kérdezem kedvtelenül
- A parkba. - Niall

***

Már egy ideje ap parkban vagyunk, tíz percre a háztól, ahol megszálltunk.
- Éhes vagyok - Niall
- Én is - mondja Louis és feláll a hintáról. - Nem megyünk el a boltba valamiért?
- És ha valaki idejön és elfoglalja a helyünket? - kérdezi Harry. Hitetlenkedve felnevetek.
- Menjetek, én itt maradok. Vigyázok arra, hogy ne foglalják el a helyeteket - mondom gúnyosan, és levágom magam a hintára, ahol Lou ült az előbb. - De cserébe hozzatok kólát.
A srácom bólintanak és elmennek. Nem tudom milyen messze van a bolt, de Niall bevásárlásait ismerve hosszabb időre kell berendezkednem. Kicsit meglököm a hintát és elmerülök a nem túl vidám gondolataimban.
Úgy tíz perc múlva nézek fel először, addig a földet pásztáztam, léptek közeledtére.
- Te...

8. fejezet - A suliban

Sziasztok!
Ez egy nagyon mini rész lett, mert ehhez nincs ihletem. Remélem azért tetszik :)

Reggel miután elkészültem átmentem a fiúkhoz, őket is kirázni az ágyból.
- Jóreggelt! - húztam azét a függönyt először Louisnál. Morogva a hasára fordult.
- Hányóra?
- Negyed hét. Fél óra múlva indulunk.
- Menj a francba!

7. fejezet - Az erdő

Sziasztok! :) Na itt a hetedik fejezet is, kicsit rövidebb lett, remélem nem gond :)

Kopogásra néztem fel. Eddig nagyjából összepakoltam, de megtaláltam az egyik régi naplómat egy ruhakupac alatt(!!!) és belelapoztam. (Sosem voltam túl rendszerető...)
- Kiaz? - kérdeztem. Zayn nyitott be.
- Zavarok? - kérdezte egy cuki mosoly kíséretében.
- Nem, dehogy. Mindjárt végzek... - álltam fel. Hát, munkára fel, reloaded.
- A srácok látták az erdőt ott és fel akarják deríteni. Gondoltam, szólok.
- Nekem kell még úgy tíz perc.
- Megvárlak. - Zayn egyszerűen ledobta magát az ágyamra. Pillantása a falamra esett, aminek eddig háttal állt. - Hú. Tudod, ez egy kicsit ijesztő. - tudtam, mire gondol. De...

Köszönöm :))

Jujj most nézem, hogy túl vagyunk az 1000 megtekintőn! Nagyon köszönöööm!! :) :) <3

6. fejezet - Búcsú a lányoktól

Megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk Laurával és Katyvel az egyik bevásárlóközpont előtt, Camiet meg Anniet pedig útközben felszedjük, mert pont útbaesik.

*Katy szemszöge*

Mivel én a hegyen lakom, engem raktak ki először. Elköszöntem a többiektől; láttam rajtuk, hogy mindenáron tudni akarják, hogy Liam hogy búcsúzik el tőlem. De ehhez nekik semmi közük nem volt, így ki kellett valamit találnom.
- Liam, segítesz cipelni?

5. fejezet - Úton hazafelé

- Mit csináltok ma lányok? - érdeklődött Liam, miközben a nappaliban döglődtünk, hülyéskedtünk. Én az egyik kanapén nyúltam el, a fejem Zayn ölében feküdt, lábam pedig Camille-ében. A többiek is hasonlóan kényelmesen helyezkedtek el.
- Hazamegyünk - húzta el a száját Laura. A fiúk kérdőn néztek ránk.
- Azt meg minek? Budapest szép város. Maradjatok. - Niall
- Holnap suli - magyarázta Katy. - Csak úgy engedtek el bennünket hogy ma visszaérünk és tanulunk.
- Hol is laktok? - kérdezte Harry, a laptopja már az ölében volt.

Szemszögek... Az éjszaka

Hát, úgy látszik, itt mindenki mosolyog és boldog éjszaka. A lányok a héten sok nehéz dolgozatot írtak, megérdemlik. ;) A fiúk meg nagyon rámenős kedvükben vannak azt hiszem...

*Annie szemszöge*

Már egy ideje le volt kapcsolva a villany. Azt hittem, Harry már alszik, mikor megszólalt.
- Tudod Annie... Nagyon szép lány vagy. Van benned valami. Tudom hogy mindig mindenki ezt mondja. De te tényleg más vagy. Olyan... hogy mondjam? Földhözragadt. Reális.

...

Ne zaklassatok már FBn, SMSben, MSNen, nemtomhol please! Amint tudom felrakom a következőt. De azt először meg is kéne írni. Lassan már nagyobb lesz a "nyomás" mint magyarvizsga előtt... SIETEK! :D

4. fejezet - A hotelben

A fiúk limuzinjában pár perc alatt a hotel előtt álltunk. A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót, és kiszálltunk. Az ajtóban álló őrök gyanakvóan méregettek bennünket, de Harry lazán odavetette nekik, hogy velük vagyunk. A lakosztályba érve a fiúk eldöntötték, hogy Harry és Annie, Niall és Laura, Liam és Katy, Louis és Camille valamint Zayn és én alszunk egy szobában. Nekünk ebbe nen volt sok beleszólnivalónk, hiszen hálások voltunk, hogy a srácok "befogadtak" bennünket.

Reklamációk...

Ma reggel egyesek elhalmoztak reklamációkkal, miszerint milyen (saját bevallásom szerint is) "retardált" neveket találtam ki a róluk mintázott karakterekre, így ők válogattak maguknak nevet. Íme az eredmény:

Julia --> marad az
Isabelle --> Katy
Zoey --> Annie
Bianca --> Laura
Vivienne --> Camille

3. fejezet - A színpad mögött

Egy folyosóra értünk, aminek két oldalán... Harry és Zayn támaszkodott. Freddie háta mögött összenéztünk a lányokkal. Arcunkon tükröződtek az érzelmeink: meglepődéssel vegyes öröm.
- Hi girls! I'm Zayn. - lökte el magát a faltól a srác.
*Innentől kezdve az angolul írt/mondott dolgokat is magyarul írom, érthető okokból.*
Segélykérően néztem Anniera. Ő a legjobb angolos közülünk. Bár megértettem a mondatot, nem akartam beégni azzal, hogy valami baromságot mondok. Annie érezte magán a tekintetünket, és zavartan válaszolt.

2. fejezet - Egy elfelejthetetlen koncert

A jegyeink egészen előre szóltak, az első sorba.
A fiuk kijöttek a színpadra. Ott álltak, pár méterrel arrébb. Vááá!
Minden számot végig énekeltünk, természetesen.
*Harry szemszöge*
Végignézek az egybegyűlt tömegen. Még soha nen voltam Budapesten, de jó látni a sok rajongót. Megakad a szemem öt lányon, akik az első sorban tombolnak. Egy hosszú világosbarna, különösen szép lányon időzik el a tekintetem. A mellette álló vörösesszőke lánynak súg oda valamit. Szívesen megismernén őket...
Odamegyek Zaynhez és a fülébe súgom:

1. fejezet - A koncert előtt

A pestre tartó vonaton gyakorlatilag csak mi voltunk. Anyuék elengedtek, néhány feltétellel. Az egyik miatt ültünk a hajnali fél 7kor Pécsről induló vonaton, a déli helyett: be kellett néznünk a Pest melletti kis faluban lakó nagybátyámhoz és ő kísért el bennünket a koncertig. A koncerten nem maradhatott ott, mert dolga volt, és bár nagyon szerettem, furcsa lett volna látni őt egy 1Dkoncerten.
Mikor megérkeztünk a Déli Pályaudvarra, már várt bennünket.
- Sziaa! - öleltem meg. A lányok is köszöntek neki.
- Sziasztok. Most busszal elmegyünk hozzánk, főztök kaját - vigyorodott el - délután pedig a városban ütjük e az időt a Ván Dájreksön koncertetekig - utolsó szavainál lányosan ugrált és tapsolt párat. Nevetve bólintottunk. Első úticélunk azonban nem egy buszmegállóba vezetett, hanem egy közeli McDonald's-ba.
- Nem úgy volt hogy mi főzünk? - kérdeztem.
- De. Csak eszembe jutott, hogy ninca otthon semmi.
- Hát, így is lehet - nevettem el magam. Miután alaposan bevásároltunk, busszal kimentünk a nagybátyámékhoz és megebédeltünk.
- Fent a vendégszobában át tudtok öltözni, meg tükör is van, ha pingálni akartok. - mosolygott, mi meg eltűntünk az említett helyiségbe. Illetve csak akartunk. Beleütköztem az ajtóban legyökerezett Annie-be. Arréb toltam, és bementem. Az ágyon öt, vadiúj One Direction-os póló feküdt.
- Jéézusoooom!!!! Vááá dejóó! - kiáltottam, és az egyikkel a kezemben lerohantam a nappaliba. - Ezek? - néztem kérdőn nagybátyámra
-  Névnapod volt. - vonta meg a vállát. Tényleg, a hét elején. Boldogan a nyakába ugrottam
- Köszönööm! - Sikkantottam, és visszarohantam az emeletre. A lányok már felvették a pólókat, és boldogan vigyorogtak. Vivienne egy kicsit feszengett, mert hát "neeem, ő nem szereti őket" de azért biztos voltan benne, hogy mélyen belül ő is ugyanúgy szereti a fiukat mint mi.
Előkaptam a körömlakkjaimat. Csillogó világoskékre festettem ki körmeimet és miközben száradtak belemártottam egy fogpiszkálót a feketébe. Barátnőim furán néztek rám.
- Ha már egyszer egydé koncertre megyünk - vontam meg a vállamat és elkezdtem ráírni a feketével a fiuk neveit a körmeimre. Balkezes vagyok, ezért a nevek a jobb kezemre kerültek, a balra pedig odaügyeskedtem(jó, inkább bénáztam) egy "I love One Direction" feliratot, minden ujjra egy szót. A fiuk logóját is odarajzoltam, nehogy szegény hüvelykujjamon ne legyen semmi.
A lányokra mosolyogtam
- Milyen?
- Nekem is légyszi! - nyújtotta oda kezét Annie.
Mire mind az ötünknek megcsináltam a körmét, a nagybátyám szólt, hogy indulni kéne. Végignéztem rajtunk:
Mindenkin a One Directionos póló volt, hosszú farmer és Converse dorkó.
Laura barna haját vasalatlanul hagyta, így könnyű hullámokban göndörödött a hátára, csakúgy, mint Annie világosbarna haja.
Camille kivasalta a haját hogy ne álljon annyira szerteszét. Régen hosszú volt, de az nem állt neki olyan jól mint a mostani 10-15 centis.
Katy a hajvasalóval kicsit begöndörítette amúgy szögegyenes, hosszú szőke haja végét.
Én nen csináltam vele semmit, minek is; előző nap este voltam fodrásznál.
Mindannyian ki voltunk egy kicsit "pingálva", szempillaspirál, szemceruza, Laura halványlila, nálam arany-bronz szemhéjfesték. "szalonképesek" (vagyis inkább koncertképesek) voltunk.
Busszal visszamentünk a városba és végignéztünk pár plázát. A koncert helyszíne elé érve elbúcsúztunk a nagybátyámtOl és beadtuk a bőröndöket a ruhatárba. (öten 2 bőröndbe pakoltunk, mondván, hogy csak egy éjszakát leszünk Budapesten. Hotelszobát majd a konci után akartunk keresni. Okos.)
- Lányok - állítottam meg őket a bejáratnál - készen állunk mi a One Directionre? - kérdeztren vigyorogva
- Készen! - kiáltották, és bementünk.

Előzmények

*2 héttel a One Direction koncert előtt*

- Kopp-kopp. Szia édesem. - nyitott be szobámba Sebastian, az osztálytársam(és mellesleg a barátom is). Már megszoktam, hogy egyszercsak jön, a szüleim meg beengedik.
- Szia. - adtam neki egy gyors puszit, majd visszaültem az íróasztalomhoz. - Tudsz várni egy kicsit? Még két mondatot kell fordítanom. Fél perc. - Sebastian mosolyogva bólintott, és leült az ágyamra. Félig magyar félig német származású vagyok, így a német nem esik nehezemre. Seperc alatt végeztem a házival. Összecsuktam a füzetemet és Sebastianra néztem. - Mit csinálunk ma?

Bevezető

A történet a One Directionról és 5 pécsi lányról szól, akik a 1D budapesti koncertjén ismerkedtek meg. A lányok (Julia, Katy, Camille, Laura és Annie) közül 4 nagy Directioner, de Camille inkább csak tűri barátnői 1D-s áradozását. Elég hülye neveket találtam ki nekik, de a fejemben létező emberekkel játszódik le a történet, akik kitekernék a nyakamat(finoman szólva) ha felhasználnám a nevüket. :)
(Ja, és Julia szemszögéből nézve írom)

(Na utójegyzés: az emberkék saját maguknak válogattak új neveket xD)