Szemszögek... Az éjszaka

Hát, úgy látszik, itt mindenki mosolyog és boldog éjszaka. A lányok a héten sok nehéz dolgozatot írtak, megérdemlik. ;) A fiúk meg nagyon rámenős kedvükben vannak azt hiszem...

*Annie szemszöge*

Már egy ideje le volt kapcsolva a villany. Azt hittem, Harry már alszik, mikor megszólalt.
- Tudod Annie... Nagyon szép lány vagy. Van benned valami. Tudom hogy mindig mindenki ezt mondja. De te tényleg más vagy. Olyan... hogy mondjam? Földhözragadt. Reális.
Nem kezdesz el sikítani ha maglátsz pedig elég nagy Directioner lehetsz, a körmeidet és a ruhádat elnézve. Tudod, én azt szeretném, ha ez nem csak egy ilyen "megláttam aztán másnap elment és soha többet nem hallok róla" dolog lenne. Hanem ha lehetne belőle valami komolyabb is. Szívesen megismernélek. Ha adsz rá esélyt.
Harry felé fordítottam a fejemet. Várakozóan nézett rám
-  Meg kell ígérned nekem valamit.
- Mondd... - mormolta kérdőn
- Ne hadarj. Iszonyatosan kell figyelnem már így is, és ha úgy hadarsz mint az előbb egy mukkot sem értek.
- Óh. Ez talán érthetőbb... - suttogta, odahajolt hozzám és megcsókolt.
- Igen ez érthető - suttogtam, mire Harry ismételten megcsókolt.
- És akkor... lehet belőle valami?
- Én szeretném ha lenne. Nem azért mert te vagy Harry Styles, hanem mert te te vagy. És én is szívesen megismernélek. - Harry gyengéden megsimította az arcomat és visszafeküdt az ágyba. Mosollyal az arcomon aludtam el.

*Camille szemszöge*

- Tudod Louis - kezdtem őszinteségi rohamomat - Gyűlölöm a One Directiont. A koncertre is csak Julia miatt mentem el, olyan szomorú volt Sebastian miatt.
- Sebastian? - Nem is akasztotta ki, hogy éppen azt mondtam hogy utálom a bandát, amiben énekel. Ezért pluszpont jár.
- Az exe. Sebastian egy ribanc miatt dobta Juliát. Hosszú.
- Értem.
- Igen. Szóval, utálom a nyálas zenéteket és legszívesebben a falhoz csapnám néha a barátnőimet a One Directionos hülyeségeik miatt. Aztán megláttalak. Persze azelőtt is láttalak már, képeken. De élőben... Van benned valami. Nem vagy olyan mint a többi tinisztár. Te normális vagy... - nagy szemekkel néztem rá. Ezeket nem kellett volna. De Louis csak felnevetett.
- Szóval én nem vagyok olyan mint a többi tinisztár. - csúszott közelebb.
- Hát... nem.
- Akkor sajnálom hogy szét kell rombolnom ezt a képet egy nagyon is tinisztáros tettel. - és megtette, amit mindig utáltam ha elsietik. Alapból. Az én ízlésemnek az ilyen dolgok túl nyálasak. Mármint átvitt értelemben (rossz esetben nem átvittben is, jujj!). De abban a pillanatban kifejezetten élveztem. Megcsókolt. Egy pillanat alatt totál beleestem Louisba...

*Laura szemszöge*

Niallal már órák óta beszélgetünk. Ő nem az a típus, aki ajtóstul ront be a házba, mint például Zayn. Legalábbis azt hiszem, hogy Zayn ilyen. Juliával biztos nem beszélgetnek. Annie-t ismerve, ők ketten Harryvel sem. Nem baj, nem szeretnék elsietni semmit, és Niall sem... Gondolataimból a csönd rángatott ki. Niall kérdőn nézett rám.
- Hallod te hogy mit mondok?
- Jaj, bocs. Egy fél perc kimaradt. Elkalandoztam.
- Min gondolkoztál?
- Azon hogy ez az egész milyen szürreális. Te meg én. Itt. Most. - Pirultam, a szemem a földet pásztázta.
- Szerintem ez igenis reális. Nézd. - megfogta a kezemet és a mellkasára helyezte, a szíve fölé. - Látod? Mindketten itt vagyunk. - mosolygott rám édesen, és egy puszit nyomott az arcomra.

*Katy szemszöge*

- Miért ilyen ismerős az arcod? - törte meg Liam a hosszú csendet, ami közben csak bámultuk egymást, a plafont, a lábaimat, amik keresztbe át voltak vetve Liamén.
- Hogyan?
- Mintha már láttalak volna. De ez lehetetlen, hiszen te sose voltál ott, ahol én.
- Lehet, hogy a nővérem miatt.
- A nővéred?
- Modell. Biztos láttál róla képet.
- Az lehet. - ismét hallgatásba burkolóztunk, de nem bántam. Liammel még a csend is kellemes volt. Megsimította az arcomat.
- Nagyon kedvellek Katy. - éreztem hogy vörösödök.
- Én is téged... - suttogtam. Liam elmosolyodott. Elkezdtünk beszélgetni, amit a szomszéd szobából áthallatszódó hangok törtek meg. Nem olyan hangok. Az Up All Night.
- Ez meg mi? - nevette el magát Liam. Az órára néztem.
- Juliáék alszanak mellettünk, nem? Tegnap ilyenkor kelt fel hogy elérje a buszt. Biztos elfelejtette kikapcsolni az ébresztőt.
- Ébresztő?? Hány óra van??
- Öt.
- Az jó. Aludjunk még egy pár órát. Fél kilencre hozzák a reggelit.
- Óédesistenem. Jóéjt.
- Szép álmokat Katy...