10. fejezet - Can you forgive me?

Sziasztok :) 
na most bepótolom a tegnap lemaradtat :)
ijj ha így dicséritek az írásomat, akkor félek, hogy előbb-utóbb csalódást okozok, mert nem lesz olyan jó... azért igyekszem. :)
U.i.: 3 rendszeres olvasó!!! imádlak benneteket emberek ♥

*Julia szemszöge*

Aput sikerült lerendeznem, nem is vette észre hogy bőgtem. Lassan gyakorlott lettem az ilyesmikben.
Az ágyon fekve töprengtem, de gondolataimból az Another World rázott fel. A telefonom után nyúltam.
- Mit akarsz, Louis?

- Te mondtad, hogy fordulhatunk hozzád. De ha nem...
- Jó. Bocs. Szóval?
- Szóval. Itt vagyunk egy parkban, a templommel szemben. - Lou úgy gondolta, hogy ezzel befejezte mondanivalóját.
- Ééés??
- Hogy találunk vissza?
- Jajj srácok. Tíz perc, jó?
- Imádunk Julia.
- Ajánlom is! - felvettem a napszemcsimet és szóltam Apunak, hogy hol leszek. Kifelé menet a pólóm alatt átvezettem a fülhallgatómat, mert úgy szeretem, és a fülembe bömböltettem a zenét.
Kis idő múlva megérkeztem a parkhoz. A hintán egy szintúgy napszemcsi+kapucni kombinációt viselő alak ült, és a földet bámulta. Megtorpantam. A srác felnézett.
- Te... - kezdte Zayn.
- Én. Mindjárt. Kinyírom Louist. Mit csinálsz te itt?
- Azt mondták, mennek kajáért. Itt maradtam, "nehogy valaki elfoglalja a helyünket" vagy valami ilyesmi. Te?
- Lou hívott, hogy eltévedtek. De úgylátszik, itt nem kellek senkinek. - mondtam epésen, és megfordultam, azzal a szándékkal, hogy elmegyek.
- Julia. - Zayn felállt a hintáról.
- Igen? - fordultam vissza
- Legalább mondtad volna, hogy "bocs, az exemet szeretem, ne próbálkozz". De te csak... á hagyjuk a francba az egészet. - hitetlenül levettem a napszemüvegemet. Láttam, hogy összerándul amikor meglátta vörösre kisírt szememet.
- Tudod Zayn, azon gondolkoztam, hogy mit mondjak. De hogy magyarázza el azt valaki, hogy az exe elkezdett nyomulni és megcsókolta; ezt látta a srác, akivel az a valaki jár, de amikor utána akart menni, egy tanár feltartotta, így a valaki csak a későbbi buszt érte el. Hogy magyarázza el azt valaki, hogy utánafutott a srácnak, akit szeret, csak azért, hogy megkapja azt, hogy menjen a francba. Hogy magyarázza ezt el valaki úgy, hogy a srác akit szeret meg se hallgatja? - egyre jobban felemeltem a hangom, a végén pedig már a könnyeim is eleredtek.
Zayn lassú mozdulattal a napszemüvege után nyúlt és levette. (Ő se volt jobb állapotban mint én...) A szemembe nézett.
- Mondd ezt még egyszer! - suttogta.
- Melyiket? - kérdeztem unottan
- Azt hogy szeretsz. - a mondat végét inkább sejteni tudtam, mint hallani, Zayn hangja olyannyira elcsuklott.
- Szeretlek, Zayn. - a srác az ajkába harapott és pár pillanatig a földet kémlelte. Hirtelen két lépéssel nálam termett. Hátrébb tolt, amíg a hátam neki  nem ütközött a mászókának, és megcsókolt.
- Sajnálom, hogy ekkora barom voltam! - mondta, miközben ajkát harapdálva mélyen a szemembe nézett. - Meg tudsz bocsátani? - válaszként megcsókoltam. Beletúrtam a hajába, ezzel lelökve a kapucnit a fejéről, de abban a pillanatban egyikünket se érdekelte, hogy felismerik-e Zaynt. Kezét a pólóm alá csúsztatta és közelebb húzott magához.
- Én is szeretlek Julia. - mondta. Eszembe jutott egy sor az egyik dalukból: "I watch your eyes, and I'm in little..." elmosolyodtam, és újra megcsókoltuk egymást.
- Naa! - hallottam a hátam mögül. - Nyilvános helyen vagyunk. Kibékültetek, most hagyjátok abba. Majd este folytatjátok. - vigyorgott ránk pimaszul Harry. Zayn félig hátrafordult, de közben még mindig ölelt.
- Harold, hogy neked mindig félbe kell szakítanod minket... - sóhajtotta
- Ha mi nem lennénk, otthon bőgnétek, úgy ötven méterre egymástól. - vigyorgott Lou.
- Igazatok van. Köszönjük! - mondta Zayn és elengedett.
Csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyunk egyedül. Az egyik padról Annie, Katy, Laura és Camille mosolyogtak rám.
- Már azt hittük sosem mondod ki. - mondta Laura Zaynnek - Kezdett kellemetlenné válni...
Öleléssel köszöntettem a lányokat. Időközben Niall és Liam odahúztak hozzánk egy másik padot.
- Amúgy tényleg vettetek kaját? Nem tudom, mikor ettem utoljára... - mondtam, mire Niall meglóbált egy zacskót.
- Csipsz, kóla, kifli, sonka, répa, ásványvíz, ééés... Kinder Tejszelet. - rakta ki a padra a dolgokat a szőke srác. Hitetlenkedve néztem rá, majd megvontam a vállamat és vettem magamnak, mindenből egy kicsit. Kicsit se néztek rám furán, á...
- A bolt mellett - mondta Loui két répa között - az mi? Mert hallottuk a zongorát, de azért ez túl nagy ahhoz, hogy lakóház legyen.
- Az a suli. Ide jártam. - eszembe jutott valami.
- Nem azt ígértem, hogy eljátszok neked valamit? - fordultam a barátom felé, aki mellesleg a combomat simogatta
- Az gitár volt. Zongorázni is tudsz?
- Két évig tanultam. Pár számot tudok. - felálltam, és elkezdtem húzni a kezét a suli felé. A többiek is jöttek, kíváncsiak voltak, hogy mit fogok csinálni.
Amint beléptünk, beleütköztünk az igazgatóba.
- Jónapot, Károly bá'! - mosolyogtam a férfira
- Szia Julia. Hát ti? - méregette a fiúkat kíváncsian.
- Ömm... Használhatjuk a zongorát öt percre? Tudja, a fiúk egy híres banda tagjai és koncertet akarnak adni, csak a zongoristájuknak szabija van, és a kérdés az, hogy én jó lennék-e pótlásnak. - Károly bá végigfuttatta a tekintetét a srácokon és végül Harryn állapodott meg. Láttam, hogy felismeri, mivel szája a "One Direction" szavakat formálták. Bólintott.
- Nincs bent óra. Elkísérlek benneteket, gyertek. - Hálásan elindultam a volt osztálytermem felé, ahol a zongora állt. A terem nem volt üres, néhány volt osztálytársam ült a padokon. A srácok már az ajtóban felhúzták a napszemcsit és a kapucnit. Leültem a zongoraszékre, mire az egyik exosztálytársam megszólalt
- Jéé az O.B. tampon mit keres itt? - pislogva néztem rá. A fiúk úgyszintén, mert ennyit ők is megértettek. Szótlanul a zongora felé fordultam és elhatároztam, hogy nem reagálok. A gyerek régebben is mindig szekált, de kevés sikerrel.
A One Direction körbeállta a zongorát, és várták, hogy elkezdjem.
- Mit játszol? - kérdezte Liam
- Találjátok ki! - mondtam, és elkezdtem a dalt. Az első pár hang után elkezdtem énekelni is, olyan mindegy, nem? alapon. Beleénekeltem az elmúlt órák fájdalmát, és tekintetemet szinte végig Zaynen pihentettem. Már, amikor nem a billentyűket figyeltem...

A szám végén síri csönd keletkezett. Zaynnek mosoly terült szét az arcán. Felhúzott a székről és húzni kezdett az ajtó felé.
- Köszönjük! - kiáltottam még vissza Károly bának, aki csak mosolyogva bólintott. Mikor kiértünk az ajtó elé Zayn felkapott és kivitt a suliból. A többiek röhögve néztek utánunk.
A suli előtt Zayn felültetett az egyik alacsony oszlopra.
- I love you so much! - suttogta. Megcsókolt, majd hátralépett, mert nyílt a suli ajtaja. A régi osztálytársam lépett ki rajta, az, amelyik beszólt.
- Nini, a terrorista meg a náci. - mondta, mindkettőnk származására utalva. Hát, nálam akkor telt be a pohár. Odaléptem hozzá és visszakézből megpofoztam. Csattant egy nagyot. Elégedetten léptem vissza a barátomhoz, aki röhögött rajtunk.
A suli ajtaja ismét nyílt, és a többiek léptek ki rajta, dülöngélve, mert röhögtek, mint a nemtommi. Harrynek a kezében volt a telefonja, amit az orrom alá dugott. Tizenöt másodperces videó az előbb történtekről... Pár perc múlva, mire egy kicsit lecsillapodtunk, Katy megkérdezte, hogy most mit csináljunk.
- Menjünk hozzánk és utána majd kitaláljuk. - vetettem fel, és mindenki emellett tette le a voksát(megjegyzem, más ötlet nem nagyon volt).
Zaynnel nem vettük fel azt a (szerintem majdnem futó)tempót, mint a többiek, kicsit lemaradtunk. Csodálkozva figyeltük, hogy a többiek mind kéz a kézben mentek. Mármint, Harry fogta Annie-ét, Liam Katyét, Niall Lauráét, Lou pedig Camie-ét.
- Mi történt itt? - böktem meg Liam vállát, miután behoztuk őket.
- Ha ti már ennyire beszerelmesedtetek - vonta meg a vállát a legelöl járó Harry, megállt, maga felé fordította Annie-t és megcsókolta.
- Ja ha ez így megy...