11. fejezet - Bújj, bújj, zöld ág

Már egy ideje az udvaron dumáltunk, amikor Lou elkurjantotta magát:
- Játsszunk valamit! - kicsit furán néztünk rá, de azért elhatároztuk, hogy igen, játsszunk valamit. Csak mit?
- Bújócskázzunk - vetette fel Harry. Nem gondolta komolyan, de mi rögtön lecsaptunk az ötletre.
- Jó, és hol? - kérdezte Niall.

- A kertekben. - mondta Laura, mire kérdőn néztünk rá. - Mármint, ahol a srácok laknak, abban a kertben, meg itt. - ezt mindenki elfogadta. A kérdésre, hogy ki lesz az első hunyó mindenki Niallre mutatott. Najó, nem mindenki. Niall Louisra, de amint meglátta a hatalmas túlerőt, letette a kezét. Felment a teraszra és elkezdett számolni. Mi meg néztük, hogy merre bújhatnánk el. Én előnyben voltam, mivel mindkét kertet elég jól ismertem, ezért csendben mutattam a többieknek, hogy merrefelé vannak helyek, ahol kényelmesen el lehet bújni. Mivel én segítettem mindenkinek, Niall már majdnem a számolás végére ért, mire észbekaptam, hogy nekem is el kéne bújnom. Megragadtam Zayn karját, aki még maradt, és a kert hátuljában lévő kis akácerdő felé húztam. Fával fűtünk, és Apu úgy gondolta, pár év múlva, amikor a fák elég nagyok lesznek, lesz honnan vágnunk a saját fűtőanyagunkat. A mi célunknak ez most tökéletesen megfelelt, mert távolról nem látszódott, ha ott voltunk.
Az "erdő"(120 fa!) közepén volt egy kis hely, erre még én kértem meg Aput amikor ültettük, pontosan ebből a célból. Kicsit szűkösen, de elfértünk.  
- Mi ez? - kérdezte Zayn röhögve, mire halkan elmondtam neki, hogy honnan származik az ötletem. A srác bólintott, majd óvatosan megfordult, hogy szembe legyen velem. Csak a szemembe nézett, semmi mást nem csinált, de annak is megvolt a hatása. Kicsit elszigetelten, szűkösen... Zayn szinte megbabonázott azokkal a nagy barna szemeivel. Egy kis idő múlva már kezdett kényelmetlenné válni a mozdulatlanság. Óvatosan áthelyeztem a súlyomat a másik lábamra, és közben hozzáértem Zaynhez. Ez valahogy úgy hatott, mint a gyufa ha végigdörzsölik a skatulya oldalán. Nem is; inkább mintha a már égő gyufát hozzáérintik a benzinhez...
Zayn magához húzott és megcsókolt. A hosszú csók után a szemébe néztem és láttam rajta, hogy ugyanarra gondolunk. Mámint arra, hogy ha már egyedül vagyunk, és egy ideig egyedül is leszünk, kihasználjuk az alkalmat.
Zaynről elég hamar lekerült a póló is, aminek hatására kicsit lefagytam, és csak bámultam a tökéletes felsőtestét...
Csókjainkat Niall szakította meg, aki közel fél óra után végre megtalált bennünket.
- Hogy ti nem tudjátok békén hagyni egymást - rázta meg a fejét a szőke srác.
- Addig örülj amíg nem balhézünk össze valamit! - morogtam.
- Jöttök, vagy falazzak egy kicsit? - kérdezte Niall - Annak viszont ára van. - folytatta - Anyukád sütött pizzát. Ha itt akartok maradni akkor a részetek...
- Szó se lehet róla! Megyünk. A kajámhoz nem nyúl senki. - már indultam is. Kiverekedtük magunkat a szúrós akácok közül és az egyik nagy fa tövében hűsölő többiekhez mentünk.
- Grat. Nyertetek. Hova bújtatok el?... - Harry döbbenten hallgatott el, amikor meglátta a gyakorlatilag még mindig félmeztelen Zaynt.
- Niall mit zavartál te meg? - kérdezte, mire észbekaptam és visszafutottam Zayn pólójáért.
- ... tudod vannak hálószobák is. - fejezte be mondatát Lou. Lehet, hogy jobb, hogy nem voltam ott az elejénél, mert mindenki röhögött, Zayn pedig fejét lehajtva pirult, de közben ő is röhögött. Odanyújtottam neki a pólóját, amit gyorsan fel is vett. Leültem Niall és Zayn közé és előbbi felé fordultam.
- Szóval, hol a pizza?
- Pizzzaaaa??? Miről beszélsz???
- Niall! Az előbb azt mondtad, hogy anyu csinált pizzát! - ezzel nem jó még viccelni sem.
- Ja. Nincs pizza. Sajnálom. De így megnyertem a fogadást.
- Fogadás?!? - hangom lassan magasabban szárnyalt mint a fölöttünk repülő repcsi.
- Hogy milyen gyorsan talállak meg benneteket. - felelte a srác csendesen. Egy pár pillanatig magam elé meredtem.
- Jobb ha elfutsz. - vigyorogta Camille, aki elég jól ismert már. Niall gyorsan kapcsolt és felállt. Szemem sarkából láttam, ahogyan lassan elhátrált. Igazából nem voltan mérges rá, de a szadista énem jelentkezett, úgyhogy lerúgtam a lábamról a strandpapucsomat, ami csak akadályozott volna.
Felpattantam és elkezdtem üldözni Niallt. Hátra az erdőig, vissza fel a házhoz, oda a többiekhez. Niall gyorsabb volt egy kicsit, de könnyebben fáradt. Amikor már másodszor futottunk el a többieket, Niall odakiáltotta nekik, hogy:
- Zayn fogd már vissza a csajodat! Kikészít! - mire Zayn csak ennyit válaszolt:
- A te hibád! Örülj, hogy nem kergetlek én is. - vigyorogva néztem a barátomra. Ezt a pillanatnyi figyelmetlenséget Niall kihasználta arra, hogy elfusson a kerítésig, és mire feleszméltem, már majdnem át is mászott. Mikor én is az utcán voltam, ő már a szemben álló ház kerítéskapuját nyitotta,és rá is zárta.(Minek kellett a fiúknak adnom kulcsot?!?) Átmásztam azon a kerítésen is, de már csak azt láttam, hogy a srác elfut a kapu előtt és már megint majdnem nálunk volt. Felugrottam a kukára, és ismét át a kerítésen. Át nálunk láttam, hogy a szőke fürtök kikandikálnak a fa mögül, ahol a többiek ültek. Lassan odalopóztam, de Niall kilépett a fa takarásából, és rám öntötte egy nagy vödör tartalmát.
- NIALL!!! - üvöltöttem torkomszakadtából, mindenemről csöpögött a jéghideg víz. Ő csak a földöb fetrengve röhögött. Dühtől tajtékozva fordultam meg és szembetaláltam magam négy sráccal, akik eléggé feltűnően bámultak. Végignéztem magamon, hogy ugyan miért. Elég annyit mondani, hogy a fehér pólóm teljesen átlátszó lett a víz hatására...
- Megyek átöltözni - nevettem el magam.
- Segítek! - hallottam egyszerre három szájból, ebből kettő azonnal elnémult, mert Annie és Camie mérgesen nézett rájuk. A harmadik viszont felpattant, majd vissza is ült, mert most én néztem rá csúnyán.
Mire frissen átöltözve visszaértem hozzájuk a lányok már szedelőzködtek.
- Anyu mindjárt itt lesz értünk. - mondta Katy, mire bólintottam. Elköszöntünk a lányoktól azzal, hogy "holnap tali", ők pedig hazamentek.
A fiúknál a nappaliban még beszélgettünk egy kicsit.

*Zayn szemszöge*
- Te a barátnőd bealudt. Vidd fel... - mutatott Liam Juliára. Bólintottam, és a karjaimba kapva felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyra, és miután lent elköszöntem a srácoktól, és megkértem őket, hogy szóljanak Julia szüleinek, én is befeküdtem mellé. Megsimogattam az arcát.
- Szeretlek kicsim! - suttogtam és leoltottam a villanyt.