Sziasztok! :)
próbáltam összehozni egy hosszabb fejezetet, remélem sikerült. ha vannak benne nagyobb ugrások, vagy dolgok, amik nem nagyon passzolnak oda, több részben írtam, és nem minden függ össze.:(
Sajnálom, ha csalódást okoztam az elején a párbeszédnél, de jobb nem jutott eszembe. :) igyekszem a következővel:)
xx
Junilla
- Nem bírom, hogy nem szólsz hozzám!!! Zayn! Ennyire dühös vagy rám? Sajnálom! De ez csak egy játék volt. Mondj már valamit! Kérlek! - fakadtam ki, könnyes szemmel, amikor felértünk. Zayn szótlanul átöltözött és leült az ágyra.
- Julia... - kezdte halkan. - Semmi okom nincs arra, hogy kiakadjak. Ahhoz már túlságosan be vagyok baszva. Játszottunk, igazad van. Nem történt semmi. Hacsak neked ez nem jelentett valamit. - nézett mélyen a szemembe.
- Nem, semmit. Téged szeretlek, tudod jól. De akkor mért nem szólsz hozzám? - Zayn az ajkát harapdálva mutatott az ágyra, hogy üljek már le.
- Mert egy kicsit mérges vagyok rád. - a hasam görcsbe rándult.
- Miért? - suttogtam.
- Mert rajtad maradt minden ruhadarab. - vigyorgott.
- Te perverz disznó! - mondtam felháborodást színlelve. - Akkor nincs harag?
- Nincs... - nem nézett a szemembe. Ez alatt az egy hét alatt elég jól kiismertem, értettem hogy mire céloz. De én is mérges voltam rá. Magamra húztam a takarót és hátat fordítottam Zaynnek.
- Jóéjt! - mondtam.
- Neked is. - válaszolt és lekapcsolta a villanyt.
Egy fél óra múlva arra eszméltem fel a gondolataimból, hogy még mindig nem alszok. Nehéz volt úgy aludni, hogy a világ egyik legjobb pasija ott fekszik mellettem és tudomást sem vesz rólam. Igaz, ebben én voltam a hibás, de akkor is! A másik oldalamra fordultam, és Zayn fürkésző szemeivel találtam szembe magamat.
- Nem alszol? - kérdezte. Megráztam a fejemet. - Miért nem? Korán kell kelnünk.
- Nem tudok. - felsóhajtottam. - Jaj Zayn!
- Mi a baj? - kérdezte, és felült.
- Megőrjítesz! Csak ennyi. - Alkoholbefolyás nélkül ilyent nem mondtam volna, az biztos. Zayn elvigyorodott. Az egójának biztosan jót tett a kijelentésem. Nem mintha nem lenne elég belőle.
Visszafeküdt az ágyba és hátulról magához ölelt.
- Na aludjál. - valahogy ez hiányzott. Pár perc múlva már aludtam is.
Órákkal később, amikor felébredtem, még csak hét óra volt. Fekve maradtam, és hallgattam Zayn egyenletes légzését. Percek múlva éreztem, hogy Zayn gyengéden simogatta a derekamat. Ezek szerint ő sem alszik már. Hátrafordultam.
- Jóreggelt édesem! Hogy aludtál? - kérdezte gyönyörű mosollyal Zayn.
- Nagyon jól. - mosolyogtam én is, és megcsókoltam. Liam nyitott be a szobába.
- Huhh. Nem akarok zavarni. Csak akartam szólni, hogy kész a reggeli. - nevetett. Zaynnel mindketten felnéztünk, majd bólintottunk.
- Öt perc. - mondtam, mire Liam kiment.
- Öt perc? - kérdezte Zayn, szomorú arccal. Válaszként magamra húztam és megcsókoltam.
*Annie szemszöge*
- Hol vannak Juliáék? - kérdeztem, mivel mindenki az ebédlőben volt már, csak ők nem. Hamarosan indulnunk kellett, és akkor is, ha ők maradnak itt, el szeretnék köszönni tőlük. Liam felnevetett.
- Tíz perce azt mondták, hogy öt perc múlva itt lesznek. De én nem megyek fel mégegyszer. Amikor benyitottam, a takaró alatt smároltak. Nem akarom tudni mit csinálnak. - fintorgott Liam nevetve.
- Uhh. Azért ezt nem akartam tudni. - nevettem. - Most hova tűnt Lou és Niall? Már egy ideje nem láttam őket.
- Gyógyszertárba mentek. - alighogy ezt kimondta, a fiúk benyitottak.
*Julia szemszöge*
Már nagyjából készek voltunk, amikor a fejembe éles fájdalom hasított.
- Auuu! - nyögtem fel. Zayn már a lépcsőn volt.
- Mi az?
- Hasogat a fejem. - Zayn felnevetett
- Ez nem vicces. És halkabban. - időközben leértünk a lépcsőn. Kezeimmel a halántékomat maszírozva léptem be a konyhába.
- Reggelt emberek! - leültem az asztalhoz, ahol Louis éppen egy Aspirines dobozzal szórakázott.
- Add ide! - parancsoltam rá. Minden nehézség nélkül kinyitottam és kivettem egy darabot.
- Nektek mért kell ez?
- Fejfájás. Sok volt tegnap a pia. - magyarázta Niall.
- Így már értem. - nyöszörögtem, fejemet az asztalra hajtva. - Nektek nem fáj? - kérdeztem a többieket. Annie, Camille, Harry és Zayn bólintottak, hogy de. Eddig még soha nem voltam másnapos, de nem egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. Vettem egy palacsintát, öntöttem a kávéból és bekaptam a kis tablettát.
- Ki csinálta? - intettem a reggelire.
- Liam - mosolygott szerelmére Katy
- Srácok, mondjátok azt, hogy nincs fent tegnap esti videó a YouTube-on! Fogalmam sincs mit csináltam. A fél éjszaka kiesik. - dühösen néztem Louisra.
- Nen emlékszel? - kérdeztem.
- Huhh. Nem. Kellene. Csináltam valamit? Ugye nem? - merengett a távolba a srác.
- Ahogy vesszük. Niall te emlékszel? - kérdezte Annie hűvösen.
- Kellene? Csak ne mondd azt hogy Lou és én... - nézett a barátnőmre nagy szemekkel a szőke srác.
Harry az asztalra hajtotta a fejét.
- Ti agyhalott barmok! Nekem mért kell emlékeznem mindenre? Vannak dolgok amiket jobb elfelejteni. - pillantása az enyémet súrolta. - Nem azért mondom, de jobb. - A padlót fürkészve bólintottam.
- Jobb. - helyeseltem halkan. Niall és Louis kettőnk között kapkodták a fejüket.
- Úristen, mit műveltetek? - vont bennünket kérdőre Lou, mert Zayn és Annie is feltűnően a padlót bámulták.
- Hogy mit csináltunk? - csattantam fel. A hangerőmtől a fél társaság összerezzent, köztük én is, de folytattam. - Csupán annyit, hogy én Harryvel csókolóztam, Annie meg Zaynnel. Miattatok. Szóval kínlódjatok még egy kicsit.
- Hupsz. Bocs. Ugye nem vagytok fasírtban emiatt? - kérdezte Niall ijedten. Zayn megrázta a fejét.
- Mi lerendeztük. Nem hibáztatjuk egymást a baromságotok miatt.
- Mi is így vagyunk vele. De itt nem ez számít most. Hanem az alapelv.
- Be voltam baszva jó? Sajnálom! - morogta Lou.
- Jó. Most hagyjuk ezt a témát. - mondta Annie.
- Mindjárt mennünk kell - fintorgott Niall. - Laura, hogy fogok én ilyen állapotban jó benyomást tenni anyukádra?
- Igyekezz. Nem az én hibám, hogy holtrészegre ittad magadat.
Ekkor dudálást hallottunk az utca felől.
- Anyuék... - állt fel Camille. - Louis. Próbáld.leplezni hogy másnapos vagy.
Lou elkínzott arccal bólintott.
- Menjünk. - mondta Annie is. Úgy volt megbeszélve, hogy Annie-ék elviszik Laurát és Niallt, Camie-ék pedig Katyt és Liamot.
A ház elé érve öleléssel búcsúztam mindenkitől. A lányok elmentek, én meg Zaynnek dőlve maszíroztam a halántékomat.
- Hogy bírom ki ezt a napot?? Gyere pakoljunk össze és menjünk mi is át...
A reggeli nyomait eltűntetve, én az alapozónak hála karikás szemek nélkül, sajgó fejjel mentünk át hozzánk.
- Itt vagyunk! - kiáltottam. Auu.
- Sziasztok! Jött ki a konyhából Anyu.
- Jó napot! Már találkoztunk. - mosolygott Zayn, olyan angyali nosollyal, amilyen csak tőle tellett.
- Igen, láttalak kétszer egy percre. Tegeződjünk! Evelin. - nevetett Anyu.
- Zayn. Örülök, hogy megismerhetem Julia édesanyját, aki ugyanolyan elbűvölő mint ő. - rázta meg Anyu kezét a barátom. Anyu ismét elnevette magát.
- Nálam ez nem jön be! Gyertek beljebb.
Apu a konyhában várt, és gyanakvóan méregette Zaynt.
- Jó napot kívánok! Zayn Malik. Örülök, hogy megismerhetem. - nyújtotta kezét Zayn a legtökéletesebb modorral. Apu tekintete megenyhült.
- Ralf. Tegeződjünk, rendben? Nem szeretem ha magáznak, attól olyan öregnek érzem magam. - rázta meg a kezét Apu. Ekkor a testvérem is bejött a konyhába.
- Hát te ki vagy? - kérdezte. - Ismerősnek tűnsz. - Zayn nevetve letédelt a tízéves húgomhoz.
- Zayn vagyok. És te? Beszélsz angolul?
- Igen. Csenge vagyok.
- Na azért. Tud egy kicsit beszélni, de ne a globális felmelegedésről dumáljatok. - szóltam közbe. Méghogy igen! Mindent én tanítottam neki. Zayn rám mosolygott majd visszafordult a húgomhoz.
- Szép név. Vas Happenin Csenge? - elnevettük magunkat. A húgomnak kikerekedtek a szemei.
- Ó.
Innen ismerlek! One Direction.
- Igen. Szereted a One Directiont?
- Nem. Nen vagytok szépek. - mondta a testvérem a kisgyerekek kegyetlen őszinteségével. A konyhapultra dőlve röhögtem, a gyógyszernek hála a fejfájásom is visszament kicsit. Szegény Zayn! Nagy csapás lehet számára. De ő csak tovább mosolygott.
- Értem. Mit csináltál eddig Csenge?
- Babáztam. Jösz te is? - Zayn egy pillanatig pislogás nélkül meredt a húgomra.
- Ha a szüleid nem bánják. Safaa-val és Waliyha-val is babáztam régebben... - könyörögve nézett a szüleimre, de a húgom megelőzte őket.
- Ők kik? - kíváncsiskodott.
- A testvéreim. Majd mindenképp meg kell ismerned őket. Doniya hálistennek nem kényszerített olyasmikre, mint a babázás. Akarom mondani - javította ki magát - ő idősebb nálam, vele soha nem babáztam... - mi erre csak nevettünk. Eszem ágában se volt kimenteni Zaynt a húgom karmai közül. Csenge nem fogta fel, csak elkezdte húzni Zaynt a nappali felé.
Mikor kimentek, Apu felém fordult.
- Rendes srácnak tűnik. - bólintottam. Hát persze hogy az.
Segítettem anyunak megcsinálni az ebédet. Csenge közben egyszer bejött, hogy igyon. Anyu épp nem volt a konyhában.
- Figyelj, - Zayn a vállamra helyezte az állát és átölelt. - te is igyál. Az alkohol megköti a vizet, és azt pótolnod kell. Jó? - egy puszit nyomottt az arcomra és elengedett.
- Jó. Te kérsz valamit?
- Vizet, légyszi. - Csenge visszament.
- Hogy bírod? - intettem a fejemmel a nappali felé.
- Őszintén? A húgod egy katasztrófa. Nagyon akaratos. Ha nem az van amit ő akar hisztizik. És beszél. Egyfolytában. Összevissza magyarul németül és angolul. Az nem zavarja, hogy nem értem. Már bocs, de te hogy bírod? - elnevettem magam.
- Nehezen. Ezért van a fülemben általában fülhallgató. Nem hallom, csak bólogatok.
- Jó stratégia. - Anyu visszajött a kertből, kezében bazsalikommal. Ő is majdnem ugyanazt kérdezte, amit én.
- Bírod a lányaimat? Nem mennek az agyadra?
- Juliát nagyon szeretem. Csenge pedig - Zayn kereste a szavakat. - kedves lány,...
- Csak sokat beszél - nevetett Anyu.
- Valami olyasmi.
- Gyertek, együnk. Zayn, remélem szereted a spagettit.
- Imádom. - felelte. - Ömm... van egy bizonyos ülésrend? Mármint, nálunk Safaa csak a saját helyére ül...
- Igen. Én itt ülök. - felelte a húgom és leült a helyére. Leültem vele szembe, Zayn pedig mellém.
Láttam Zaynen, hogy gondolkodik. Már akartam kérdezni, hogy min, amikor megszólalt.
- Guten... Appetit! - mondta, erős akcentussal, de németül. Csodálkozva néztünk rá. - Ez minden amit tudok. - nevetett.
- Jó étvágyat. - mosolyogtam a barátomra. Olyan cuki volt!
Ebéd után Anyu hozta a desszertet. Fagyi volt, tejszínhabbal és saját eperrel. Imádtam.
- Mesélj egy kicsit. Mit szoktál csinálni? - faggatta Anyu Zaynt. Mintha nem tudósítottam volna az elmúlt hónapokban mindenről, amit a One Direction csinált.
- Az elmúlt öt hónapban annyit, hogy próbálunk a srácokkal, fellépünk és már megyünk is a következő helyszínre. Nincs sok időnk, főleg a turné közben. De annak két hét múlva vége, és több időm lesz mindenre. Nagyon szeretek rajzolni. Amikor otthon vagyunk, általában alszok és a srácokkal vagyok... - mesélte Zayn. - A családom hiányzik, rég nem láttam őket. Főleg Safaa. Jól meglennétek - fordult a hugom felé. - Majd bemutatlak neki. Ő is szeret babázni.
Még egy ideig beszélgettünk, aztán Apu kijelentette, hogy ő most felmegy pihenni, délután meg elmehetnénk a városba, ha van kedvünk.
Mikor kettőnkön kívül csak Csenge volt már lent, kikísértem Zaynt cigizni.
- Tönkreteszed a tüdődet. - mondtam neki, a teraszon lévő függőágyban terpeszkedve.
- Tudom. - felelte, miközben kifújta a füstöt - De sajnos nehéz leszokni róla. Próbálkozok vele, de... Nehéz.
***
- Akkor, bemegyünk a városba? Be kell vásárolni, és akkor mindjárt ehetnénk valamit. Apád kínai vagy thai vagy milyen csirkét akar.
- Felőlem. - néztem anyura amolyan "légyszinelégyszinelégyszine" tekintettel.
- Akkor öltözz fel. - mondta Anyu. Erről ennyit. Elvittem a kis fehér válltáskámat, amibe előrelátóan beraktam a fülhallgatómat. Anyuék elöl ültek, mi Csengével és Zaynnel a hátsó üléseken nyomorogtunk. Apu bekapcsolta a hifit, vagy nem tudom minek mondjam és felcsendült Zámbó Jimmy.
- Ne! - szóltunk anyuval és a húgommal tökéletes szinkronban. (félreértés ne essék: természetesen tisztelem Jimmy munkásságát, csak nem a stílusom.)
- De. Zayn nem ismeri, hadd hallja ő is.
- A francba! - morogtam, és észrevétlenül kihalásztam a táskámból a fülhallgatómat.
- Mi ez? - suttogta Zayn
- Tetszik?
- Már bocs, de szörnyű. Nem az én stílusom.
- Miattad kell hallgatnunk, szóval csend. - Zayn elkínzott arccal bólintott. Pár perc múlva megszántam. Anyu és Csenge is a saját zenéjüket hallgatták. - Figyelj, lehet hogy ez se fog tetszeni, de jobb mint az. - nyújtottam felé a fél fülhallgatómat. Zayn köszönve elfogadta. Így mindenki hallgatta a saját zenéjét, ami apunak természetesen nem tűnt fel. Gyakorlottak vagyunk a fülhallgatók elrejtésében.
A bevásárlóközpontba érve a kajáldák felé vettük az irányt. A kedvenc görögösömnél vettem salátát, a délbeli spagetti után ez jól esett. Miután megkajáltunk apu szólalt meg:
- Most menjünk bevásárolni, utána haza. - ezen valamiért nagyon kiakadtam.
- Mi értelme van annak, hogy húsz percre bejövünk a városba?!? - kérdeztem.
- Erről volt szó.
- Láttam plakátokat egy kígyós-pókos kiállításról. Csak két előadás lesz Pécsen, az egyik negyed óra múlva. Nem nézzük meg?
- Utálod a pókokat. - Apu ezzel lezártnak tekintette a témát. Én viszont nem.
- Mehetek haza busszal? - kérdeztem.
*Zayn szemszöge*
Ajjaj. Julia említette, hogy az apjával nem felhőtlen a kapcsolatuk, de reménykedtem, hogy nem lesz balhé. Julia ma nagyon nyűgös, még mindig a tegnap éjszaka utórengései.
Nem értem, mi a baj, mert németül veszekednek, de azért sejtem. Julia eléggé dühös. Azt a szót értem, hogy busz. Szóval nem akar a szüleivel visszamenni. Az apja csak hűvösen bólint.
Érzem magamon Evelin kérlelő tekintetét, de nem csak amiatt cselekszem.
- Jövök veled. - mondom Juliának lágyan. Ő rám néz, a szemében lobogó tüzet felváltja valami más. Magához húz, és megcsókol. Amennyire ismerem a szüleit, az a típus, akik elfogadják a gyerekük kapcsolatát, de nem lelkesednek az ölelgetős-csókolózós részéért.
Hallom, ahogyan a hátunk mögött Csenge elkezd fújjogni, az emberek pedig nevetnek. Julia szemébe nézek, aki bocsánatkérően mosolyog rám.
- Szeretlek. Sajnálom, hogy kiakadtam... - mondja. Legyintek, ő megfogja a kezemet és elindul a másik kijárat felé. Lopva hátrapillantok, és látom, hogy Evelin bólint, és sajnálkozóan mosolyog. Én is bólintok. Elég gyorsan megértettük egyámást. Valahogy úgy lehetne ezt fordítani:
"Vigyázz a lányomra! Kiszámíthatatlan amikor rájön az ötperc. Az apja se szent, de most Julia megint tök hülye. Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon!"
"Persze hogy nem. Vigyázok rá"
Visszafordulok, és Juliát figyelem. Nem vett észre semmit a néma kommunikációból, vagy ha igen, nem láttatja. Olyan gyönyörű, amikor dühös! Ilyenkor kipirul az arca és a szemei lángolnak. Kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk.
