2012. július 17., kedd

22. fejezet - Félelmek

Sziasztok! :)
Itt a következő rész is, ami egy kicsit beteg. Mármint. A frusztrációmat szavakba öntöttem. Na mindegy. :D
Légyszi légyszi komizzatok, hogy hogy tetszett, mit kéne változtatni meg ilyesmik:))
Amúúúgy meg túlléptük az 5000 megtekintést! Köszönöööm!! :) ♥

xx Junilla


Megnéztem még az utolsó CSI-részt, és felmentem a szobámba. A telefonomat leraktam az íróasztalra, és megfordultam. Kis híján múlt, hogy nem kaptam pánikrohamot. Reszketve hátráltam el, és a telefonom után nyúltam.
"Alszol már?" - írtam az SMS-t.

"Nem. Mi a  baj?" - jött a válasz másodpercekkel később.
"Át tudsz jönni? Félek." - válaszoltam.
"Tíz perc." - kilestem az ajtón; anyuék szobája sötét volt, hallottam Apu horkolását. Lelopóztam, és óvatosan forgatva a kulcsot kinyitottam a bejárati ajtót. Ez így egyszerűnek hangzik, de 8 percet vett igénybe. Zayn éppen akkor ért oda. Mutattam neki, hogy halkan, és felmentünk a szobámba.
- Uhh - bámult a falamra. Bólintottam.
- Segíts! - suttogtam, és az íróasztalomról felkaptam az egyik poharat, amiben a tollaimat szoktam tartani, és Zayn felé nyújtottam. Mindig van a szobámban két pohár; régebben méz volt benne, én a tollaimat tartottam ott. Amikor találtam egy rovart vagy egy kisebb pókot a szobámban, mindig kiszedtem az üvegből a tollakat, befogtam az állatkát, és másnap kiengedtem. Egyszer, amikor nem volt szabad üvegem, egy pókot beraktam egy bogár mellé, és a pók megzabálta a lakótársát...
Zayn felemelte az üveget, a falhoz nyomta, és a pohár alá csúsztatta az üdvözlőlapot, amit szintén odanyújtottam neki. Óvatosan felemelte, és letette az íróasztalomra.
A felgyülemlett feszültség könnyek formájában távozott. Zayn magához ölelt, és nyugtatóan simogatta a hajamat.
- Semmi baj. Elintéztem. - mormolta a hajamba, mire szipogva a szemébe néztem.
- Köszönöm! - suttogtam, és leültem az ágyam szélére. - Sajnálom, hogy egy ilyen miatt áthívtalatk, de jobbnak tartottam azt, mint azt, hogy Apunak szóljak, aki tuti hogy kiakadt volna, amiért fél tizenkettőkor ilyennel zaklatom. - Zayn csak bólintott, és ismételten megölelt. Ekkor Anyu nyitott be.
- Mi a francot csináltok? - kezdte, aztán észrevette, hogy sírok. Zayn az íróasztalra mutatott. Anyu akaratlanul is hátrahőkölt, mert ő sem rajongott értük.
(itt kellene lennie egy képnek, amit nem merek felrakni, mert akkor ezt az oldalt nem nyitnám meg többet, ezért csak belinkelem: kép :) )
- Értem. - mondta az óriási keresztespók láttán. - Próbálj meg aludni. - fordult felém. - És kezdj el gondolkozni azon, hogy magyarázod meg apádnak azt, hogy Zayn ismét itt aludt. - Anyu menthetetlenül jó fej. És inkább hagyja, hogy Zayn itt aludjon, mit hogy az éjszaka közepén átcuccoljak a húgom kanapéjára, mint már párszor.
- Oké. - mondtam, mire Anyu bólintott, és kiment.
- Tényleg aludjál. Hosszú nap lesz holnap - mondta Zayn. Bólintottam, és a villany után nyúltam, hogy lekapcsoljam. Zayn átölelt. - És ne félj. Mindenkit kinyírok, aki a közeledbe jön. - suttogta. Mosolyogva csuktam be a szememet, és gyorsan el is aludtam. Végülis, majdnem éjfél volt.

***

Reggel, miután Zayn visszament a fiúkkal közös házba, egyedül indultam a buszhoz, mert Anyunak egy korábbival el kellett mennie.
- Hé, várj! - hallottam a hátam mögül. Bevártam Harryt, és együtt mentünk tovább a buszmegálló felé.
- Hát te?
- Niall gyakorlatilag nem hagyott kaját, vásárolni megyek.
- Óh. Értem. - időközben a buszmegálló közelébe értünk, amikor az egyik ház falán megláttam egy apró pókot. - Jaj! - megkerültem Harryt, és a másik oldalán mentem tovább, hogy minél távolabb kerüljek a nyolclábú szörnytől. Hazza kérdőn nézett rám. Felszálltunk a buszra, és halkan elkezdtem neki magyarázni.
- Arachnofóbiám van. Általában kibírom, és be is tudom őket fogni meg minden, de ha találkozok egy-egy nagyobb példánnyal, akkor hetekig tart amíg lenyugszom. Ilyenkor labilis vagyok, és mindentől parázok... Tudom, hogy kezelni kéne, de az nagyon drága. Zaynnek meg eszébe ne merjen jutni, hogy ilyenre költ. - Harry bólintott.
- Igen, Zayn mondta, hogy mi történt az éjjel - felelte. Mérgesen néztem rá.
- Ti mindent elmondtok egymásnak??
- Valahogy úgy - vigyorgott.

***

Zayn Malik barátnője pszichológus kezelésére szorul?

Reggel hallottak meg egy beszélgetést Julia és Harry Styles között, amiben a lány bevallja, hogy labilis idegállapotú, és hogy kezelésre szorulna, ami viszont nagyon drága. Zayn vajon tudja ezt? A pár még a múlt heti cikk után sem nyilatkozott, amiből kiderült, hogy Julia és Niall Horan szerelmet vallottak egymásnak. Mi folyik itt?

Hozzászólások(1):
JuliaGenfer: Komolyan mondom, unom. Nem tudtok mást, mint azon rágódni, hogy mit csinálunk és mit nem??? Főleg, hogy teljesen kiforgátjátok a szavaimat, és köze sincs ahhoz, amit valójában mondtam. Nem nyilatkoztunk? Minek? Zayn és én megbeszéltük, Niall és Laura is tisztázták. Hogy mit? Hát hogy Niall írül tanít, és ezért mondta amit mondott. Istenem! Szégyen, hogy a mai szennylapok mennyi marhaságot hordanak össze. Labilis vagyok?? Kösz. Kedvesek vagytok. Valójában azt mondtam el Harrynek, hogy félek azoktól a nyolclábúaktól, és hogy vannak olyan pszichológusok, akik az arachnofóbia kezelésére specializálódtak, csakhogy az baromi sokba kerül, és inkább látok mindenhol pókokat, minthogy ennyi pénzt költsek ilyenekre. De le lehet szállni rólunk! Kösz. :)

Amint elküldtem a hozzászólást, kicsit megnyugodtam. A suli udvarán ültünk, amikor megláttam a legújabb cikket rólunk, és nem bírtam ki, hogy ne írjak kommentet.
- 10.D-sek! Menjetek fel a díszterembe, valami előadást megnézni! - kiáltotta Sarah, aki mindig mindenről tudott. Aznap a srácok is bent voltak, a szerdai koncerttel kapcsolatban beszéltek valamit a koncert helyszínének vezetőségével, és nagyszünetben benéztek hozzánk. Utolsónak értünk fel, ezért már csak az első sorban volt hely. Tipikus: sose ülj az első sorba. 
Ledobtuk magunkat a székekre, én a legszélén ültem, mellettem Zayn, Liam, Katy, egy kis folyosó amin át közlekedni lehetett, és a többiek. Két fiatal srác ment fel a színpadra. Különböző hüllőkről beszéltek, élő állataik is voltak, terráriumokban.
Az ott egy kígyó, igen. :)
- Ki jön fel megsimogatni Maryt? - kérdezte az egyik srác, egy kígyót kiemelve a terráriumból. Automatikusan jelentkeztem; a pókoktól irtózom, viszont a kígyókat imádom. Zayn kérdőn nézett rám, de nem törődtem vele. A pasi intett, hogy menjek fel a színpadra, és a kezembe adta a kígyót. A nyakam köré raktam, és mosolyogva simogattam. A kígyókban van valami, ami megnyugtat.
- Te - kérdeztem halkan a sráctól - Mi történik, ha megharap?
- Semmi extra. Fáj. - mosolygott.
- És... - kezdtem.

*Zayn szemszöge*

A barátnőm nem normális. Képes felmenni, hogy kígyókat simogasson. Atyaég. Nincs velük bajom, de fúj. Ahh.
Most mit csinál?? Beszélt az egyik sráccal, és most az ujját úgy mozgatja, hogy a kígyót felhergelje. Ez nem lehet igaz! Megharaptatta magát a kígyóval. Fel akarok állni, de Liam visszaránt.
-Hagyd! Nézd, mosolyog. Ő akarta így - mondja. És valóban: Julia mosolyogva nyújtja a kezét a srácnak, aki beköti. Visszajön mellém.
- Te nem vagy komplett! - kapom el a kezét, ami be van kötve.
- Egyszer mindent ki kell próbálni - vonja meg a vállát. A színpadon a srác visszateszi a kígyót a terráriumba, és egy másikból kivesz egy madárpókot. Julia azonnal lefehéredik, egészséges kezével megmarkolja a kezemet. Gyorsan kapcsolok, és kivezetem a teremből. Az egyik tanár is jön velünk. Nem foglalkozom vele; Julia szemébe nézek.
- Nincs baj. Nincs a közeledben. Ő ott van, te meg itt. Az előadásnak mindjárt vége. Aztán visszamegyünk, megsimogatod azt a kígyót, és minden rendben lesz. Oksi? - mondom halkan, szinte már hipnotikus hangon. Julia bólint. Magamhoz ölelem, és megvárom, hogy az előadás végeztével kijöjjenek az első emberek, majd visszamegyünk a díszterembe. Julia ismét megsimogathatja a kígyót, én pedig félrehúzom az egyik srácot, és elkezdem kérdezgetni arról, hogy hogyan lehet kígyókat beszerezni...

*Julia szemszöge*

Hálás voltam, amiért Zayn kirángatott a félelmeim világából, mielőtt kibukhattam volna. A suli előtt álltunk; a srácok valamit beszélgettek, de mi nem hallhattuk. Egy rakás(öt!!) taxi kanyarodott be az utcába. Mindegyik fiú megfogta a maga barátnőjét, és beültette az egyik kocsiba. Mi ezt nem tudtuk mire vélni, de a srácok hallgattak. Zayn csak akkor szólalt meg, amikor már az úticélunk előtt álltunk.
- Hotel?? Mit csinálunk itt? - kérdeztem döbbenten.
- Majd meglátod - mondta Zayn, és levezetett az alagsorba. - Menj átöltözni - nyomott a kezembe egy zacskót, majd a recepcióshoz fordult. Elképedve fordultam meg, és mentem az öltözőbe; nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést.
Percekre rá Zayn is bejött az öltözőbe, és bement a másik kabinba.
- Elmondod végre, hogy miért vagyunk itt és hogy mért kellett átöltöznöm bikinibe??
- Harryék Siklósra mentek, Niallék Harkányba, Liamék és Louisék pedig környező hotelekbe...
- Zayn! - mondtam, és kezdtem ideges lenni. Kiléptem a kabinból; a másiknak Zayn támaszkodott, szintén fürdéshez alkalmas cuccokban, gyönyörű mosollyal az arcán. (Azért itt meg kell említeni, hogy Zayn. Uhh. A gyomrom görcsbe rándult, a vér pedig az arcomba tódult.)
- Oké, értem. Szóval, wellnessezünk.
- Hogy mit? - kérdezten. Na, erre nem számítottam.
- Szauna, infraszauna, gőzkabin, medence és jacuzzi. Jösz? - nyújtotta a kezét. Rákulcsoltam az ujjaimat az övéire, és hagytam, hogy vezessen. Első célunk a medence volt.
- Úgy tudtam nem tudsz úszni.
- Hát nem is nagyon. De te most megtanítasz, ugye? - kérdezte perverz mosollyal az arcán. - A víz csak kb. a mellkasodig ér, nem kell parázni. - elengedtem Zayn kezét, nekifutottam, és belecsobbantam a medencébe. Mikor visszajöttem a felszínre, láttam, hogy Zayn biztos távolságban áll, és nevet. - Elmegyek innivalóért. Addig tombold ki magadat, ha visszajövök, nem szeretnék vizesebb lenni, mint muszály. - ezzel elment.
A medence közepén lévő "sziget" felé úsztam. Olyasmi volt, mint egy nagy kanapé, kőből. Kipróbáltam a különböző gombokat; kettőtől a víz elkezdett bugyborékolni, a harmadik a rádiót kezelte. Igen, rádió. Mik nincsenek manapság? Felültem a kövekre és elkezdtem énekelni. Az egyik kedvenc számom kezdődött éppen, annak az eredeti szövegét nem tudtam, viszont az átiratát igen.
- "I'm at a Paynephone, trying to Paul home, all of my Zayn I've spent on Lou"
- Ez mi? - kérdezte Zayn hitetlenül; két pohárral a kezében tért vissza.
- Nem ismered? - kérdeztem vissza döbbenten; ő megrázta a fejét, mire tovább énekeltem. A dalt a Twitteren rakták össze, a Maroon5 Payphone-ját "Onedirectionosították". (teljes szöveg: itt)
Zayn elnevette magát.
- Kreatívak vagytok - mondta, és megkért, hogy ha otthon vagyunk küldjem át azoknak a nevét akik közreműködtek, mert ír nekik egy köszönetet.
- Aha. De gyere be! - Zayn megrázta a fejét és leült a medence szélére.
- Hoztam inni. Utána majd bejövök. - sóhajtva odaúsztam, és elfogadtam a poharat. Amikor Zayn lerakta a sajátját egyszerűen berántottam a vízbe, a lábánál fogva.
- Teee! - jött fel prüszkölve a víz felszínére. - A hajam!?! Mit tettél? Ezt megkeserülöd! - kiáltotta.
- Először el kell kapnod. - nevettem...

3 megjegyzés:

  1. MI AZ HOGY NINCSENEK MEGJEGYZÉSEK?O.O HOGY FORDULHATOTT EZ ELŐ?
    egyébként imádom a blogodat :) gyorsan a kövit

    VálaszTörlés

Ha tetszett a rész, vagy ha nem is, hagyjatok itt egy visszajelzést légyszi:)