4. fejezet - A hotelben

A fiúk limuzinjában pár perc alatt a hotel előtt álltunk. A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót, és kiszálltunk. Az ajtóban álló őrök gyanakvóan méregettek bennünket, de Harry lazán odavetette nekik, hogy velük vagyunk. A lakosztályba érve a fiúk eldöntötték, hogy Harry és Annie, Niall és Laura, Liam és Katy, Louis és Camille valamint Zayn és én alszunk egy szobában. Nekünk ebbe nen volt sok beleszólnivalónk, hiszen hálások voltunk, hogy a srácok "befogadtak" bennünket.

Reklamációk...

Ma reggel egyesek elhalmoztak reklamációkkal, miszerint milyen (saját bevallásom szerint is) "retardált" neveket találtam ki a róluk mintázott karakterekre, így ők válogattak maguknak nevet. Íme az eredmény:

Julia --> marad az
Isabelle --> Katy
Zoey --> Annie
Bianca --> Laura
Vivienne --> Camille

3. fejezet - A színpad mögött

Egy folyosóra értünk, aminek két oldalán... Harry és Zayn támaszkodott. Freddie háta mögött összenéztünk a lányokkal. Arcunkon tükröződtek az érzelmeink: meglepődéssel vegyes öröm.
- Hi girls! I'm Zayn. - lökte el magát a faltól a srác.
*Innentől kezdve az angolul írt/mondott dolgokat is magyarul írom, érthető okokból.*
Segélykérően néztem Anniera. Ő a legjobb angolos közülünk. Bár megértettem a mondatot, nem akartam beégni azzal, hogy valami baromságot mondok. Annie érezte magán a tekintetünket, és zavartan válaszolt.

2. fejezet - Egy elfelejthetetlen koncert

A jegyeink egészen előre szóltak, az első sorba.
A fiuk kijöttek a színpadra. Ott álltak, pár méterrel arrébb. Vááá!
Minden számot végig énekeltünk, természetesen.
*Harry szemszöge*
Végignézek az egybegyűlt tömegen. Még soha nen voltam Budapesten, de jó látni a sok rajongót. Megakad a szemem öt lányon, akik az első sorban tombolnak. Egy hosszú világosbarna, különösen szép lányon időzik el a tekintetem. A mellette álló vörösesszőke lánynak súg oda valamit. Szívesen megismernén őket...
Odamegyek Zaynhez és a fülébe súgom:

1. fejezet - A koncert előtt

A pestre tartó vonaton gyakorlatilag csak mi voltunk. Anyuék elengedtek, néhány feltétellel. Az egyik miatt ültünk a hajnali fél 7kor Pécsről induló vonaton, a déli helyett: be kellett néznünk a Pest melletti kis faluban lakó nagybátyámhoz és ő kísért el bennünket a koncertig. A koncerten nem maradhatott ott, mert dolga volt, és bár nagyon szerettem, furcsa lett volna látni őt egy 1Dkoncerten.
Mikor megérkeztünk a Déli Pályaudvarra, már várt bennünket.
- Sziaa! - öleltem meg. A lányok is köszöntek neki.
- Sziasztok. Most busszal elmegyünk hozzánk, főztök kaját - vigyorodott el - délután pedig a városban ütjük e az időt a Ván Dájreksön koncertetekig - utolsó szavainál lányosan ugrált és tapsolt párat. Nevetve bólintottunk. Első úticélunk azonban nem egy buszmegállóba vezetett, hanem egy közeli McDonald's-ba.
- Nem úgy volt hogy mi főzünk? - kérdeztem.
- De. Csak eszembe jutott, hogy ninca otthon semmi.
- Hát, így is lehet - nevettem el magam. Miután alaposan bevásároltunk, busszal kimentünk a nagybátyámékhoz és megebédeltünk.
- Fent a vendégszobában át tudtok öltözni, meg tükör is van, ha pingálni akartok. - mosolygott, mi meg eltűntünk az említett helyiségbe. Illetve csak akartunk. Beleütköztem az ajtóban legyökerezett Annie-be. Arréb toltam, és bementem. Az ágyon öt, vadiúj One Direction-os póló feküdt.
- Jéézusoooom!!!! Vááá dejóó! - kiáltottam, és az egyikkel a kezemben lerohantam a nappaliba. - Ezek? - néztem kérdőn nagybátyámra
-  Névnapod volt. - vonta meg a vállát. Tényleg, a hét elején. Boldogan a nyakába ugrottam
- Köszönööm! - Sikkantottam, és visszarohantam az emeletre. A lányok már felvették a pólókat, és boldogan vigyorogtak. Vivienne egy kicsit feszengett, mert hát "neeem, ő nem szereti őket" de azért biztos voltan benne, hogy mélyen belül ő is ugyanúgy szereti a fiukat mint mi.
Előkaptam a körömlakkjaimat. Csillogó világoskékre festettem ki körmeimet és miközben száradtak belemártottam egy fogpiszkálót a feketébe. Barátnőim furán néztek rám.
- Ha már egyszer egydé koncertre megyünk - vontam meg a vállamat és elkezdtem ráírni a feketével a fiuk neveit a körmeimre. Balkezes vagyok, ezért a nevek a jobb kezemre kerültek, a balra pedig odaügyeskedtem(jó, inkább bénáztam) egy "I love One Direction" feliratot, minden ujjra egy szót. A fiuk logóját is odarajzoltam, nehogy szegény hüvelykujjamon ne legyen semmi.
A lányokra mosolyogtam
- Milyen?
- Nekem is légyszi! - nyújtotta oda kezét Annie.
Mire mind az ötünknek megcsináltam a körmét, a nagybátyám szólt, hogy indulni kéne. Végignéztem rajtunk:
Mindenkin a One Directionos póló volt, hosszú farmer és Converse dorkó.
Laura barna haját vasalatlanul hagyta, így könnyű hullámokban göndörödött a hátára, csakúgy, mint Annie világosbarna haja.
Camille kivasalta a haját hogy ne álljon annyira szerteszét. Régen hosszú volt, de az nem állt neki olyan jól mint a mostani 10-15 centis.
Katy a hajvasalóval kicsit begöndörítette amúgy szögegyenes, hosszú szőke haja végét.
Én nen csináltam vele semmit, minek is; előző nap este voltam fodrásznál.
Mindannyian ki voltunk egy kicsit "pingálva", szempillaspirál, szemceruza, Laura halványlila, nálam arany-bronz szemhéjfesték. "szalonképesek" (vagyis inkább koncertképesek) voltunk.
Busszal visszamentünk a városba és végignéztünk pár plázát. A koncert helyszíne elé érve elbúcsúztunk a nagybátyámtOl és beadtuk a bőröndöket a ruhatárba. (öten 2 bőröndbe pakoltunk, mondván, hogy csak egy éjszakát leszünk Budapesten. Hotelszobát majd a konci után akartunk keresni. Okos.)
- Lányok - állítottam meg őket a bejáratnál - készen állunk mi a One Directionre? - kérdeztren vigyorogva
- Készen! - kiáltották, és bementünk.

Előzmények

*2 héttel a One Direction koncert előtt*

- Kopp-kopp. Szia édesem. - nyitott be szobámba Sebastian, az osztálytársam(és mellesleg a barátom is). Már megszoktam, hogy egyszercsak jön, a szüleim meg beengedik.
- Szia. - adtam neki egy gyors puszit, majd visszaültem az íróasztalomhoz. - Tudsz várni egy kicsit? Még két mondatot kell fordítanom. Fél perc. - Sebastian mosolyogva bólintott, és leült az ágyamra. Félig magyar félig német származású vagyok, így a német nem esik nehezemre. Seperc alatt végeztem a házival. Összecsuktam a füzetemet és Sebastianra néztem. - Mit csinálunk ma?

Bevezető

A történet a One Directionról és 5 pécsi lányról szól, akik a 1D budapesti koncertjén ismerkedtek meg. A lányok (Julia, Katy, Camille, Laura és Annie) közül 4 nagy Directioner, de Camille inkább csak tűri barátnői 1D-s áradozását. Elég hülye neveket találtam ki nekik, de a fejemben létező emberekkel játszódik le a történet, akik kitekernék a nyakamat(finoman szólva) ha felhasználnám a nevüket. :)
(Ja, és Julia szemszögéből nézve írom)

(Na utójegyzés: az emberkék saját maguknak válogattak új neveket xD)