31. fejezet - Fogadás

Sziasztok:)
mivel parlagfüvet szedtem szilvát csináltam meg ilyesmik, meg mert könyiztem h a "nagy bejelentés" miatt felmehessek netezni(komolyan azon besírtam. háromszor kellett megnéznem hogy egyáltalán megértsem mit mondott Harry. link itt, amúgy meg tökre várom már a LWWYt.) az iszonyat hosszú mindenrőlletiltás leredukálódott másfél napra xD 
Sokat gondolkoztam azon, hogy béküljenek-e ki Zaynék, vagy csináljak belőle esetleg egy Josh Devine-fanficet?...
---

- Annie. - szóltam a lány után.
- Igen? - pördült meg, és odajött hozzám. - Te jó ég, még nem öltöztél át? Hamarosan indulunk.
- Erről szeretnék beszélni veled. Ma nem jövök el veletek, mert még egy ilyen akció a pasidtól, és kinyírom. - Annie elhúzta a száját.

- Biztos?
- Tuti.
- Hozok szuvenírt - mosolygott, majd megölelt.

*Eközben Liam szobájában, az ő szemszöge*

- Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón Zayn.
- Persze. - válaszoltam, majd tovább kerestem az inget amit fel akartam húzni.
- Hallod. Nem megyek ma veletek - mondta Zayn, miközben a falnak döntötte a hátát.
- Hogyhogy? - néztem fel.
- Nemtom. Nem akarok.  - nem faggattam tovább, tudtam, mért nem.
- Hát jó haver. Te tudod.

*Julia*

Lementem a lépcsőn, és megálltam a legalsó lépcsőfokon.
- Sziasztok - köszöntem. Velem egyszerre egy másik hang is ugyanezt mondta. Zayn állt a konyhaajtóban, otthoni cuccban.
- Hát te? - kérdeztük ismét egyszerre.
- Én nem megyek velük - intettem a többiek felé
- Az jó, mert én sem - röhögte el magát Zayn. Ez érdekes lesz.
- Nézzetek egy filmet meg egyetek fagyit. Van a mélyhűtőben. - mondta Katy.
- Ez most hogy jön ide?! - nem egészen értettem ezt a gondolatmenetet.
- Csak egy ötletet adtam, hogy bírjátok ki ezt a saccolva 6-7 órát amíg nem jövünk haza. - nevetett a lány.
- Ja ok. Kösz - felelte most Zayn.
Elköszöntünk a többiektől, majd egymásra néztünk.
- Film? - kérdeztem.

- Film. Választasz? Addig hozok fagyit - mosolygott féloldalasan, mire bólintottam. A nappaliban úgy száz DVD sorakozott, találomra kiszedtem egyet.
- Másnaposok 2 jó lesz? - kiáltottam
- Tökéletes. Vaníliafagyi?
- Imádom! - ez két hete a legnormálisabb és legkevésbé erőltetett beszélgetésünk. Beraktam a filmet, majd kényelembe helyeztem magamat az egyik kanapén. Zayn is bejött, és odanyújott nekem egy üvegtálkában vaníliafagyit, csokiszósszal leöntve, egy cseresznyével a tetején.
- Hú, kösz. A sima fagyi is jó lett volna - mosolyogtam, mire megvonta a vállát.
- Nincs mit.
Egy ideig csendben néztük a filmet, majd Zayn felült, és rám nézett.
- Figyelj...
- Figyelek - mondtam mosolyogva.
- Amikor Harryvel voltál... szóval amikor lefeküdtetek... ömm... legalább véde...- kezdte, de félbeszakítottam.
- Várj. Te azt hitted, hogy Harry és én lefeküdtünk egymással? - Zayn elbizonytalanodott
- Igen...
- Jajj istenem! Dehogy! Én meg soha... Szóval, csak smároltunk egy kicsit, ha az nem lenne elég.
Zayn hallgatott. Visszafeküdt, és elgondolkodva meredt maga elé. Ezt nem tudtam mire vélni.

Kis idő múlva megcsörrent a telefonom. A csengőhangomat még akkor állítottam be amikor megkaptam a telót, januárban. Változatlanul a Stole My Heartra csöngött, pontosabban Zayn szólójára. Lassan feltápászkodtam, és a TV melletti asztalról felkaptam a mobilt.
- Igen?
- Szia Julia! Csak biztosak akartunk benne lenni hogy még nem vesztetek össze és döntöttétek romba a házat. Hihi. Hihihi.
- Niall! Te be vagy rúgva. - állapítottam meg a srác hangjából és folyamatos vihogásából ítélve.
- Csak egy pöppet. De nem is zavarlak többet. Csá. Hihi - csak nehezen értettem meg, mit mondott, de mielőtt válaszolhattam volna, a kapcsolat megszakadt.
- Ez a gyerek - ráztam meg a fejemet. Megfordultam, de meg is torpantam. Zayn térdelt előttem, és megragadta az egyik kezemet.
- Kérlek bocsáss meg! Idióta voltam. Rejtély számomra, hogy akkoriban hogy tehettem ezt veled az erdőben. Azonnal megbántam, de te a legcsekélyebb jelét nem mutattad annak, hogy ezek után még érdekellek, így csendben tűrtem tettem következményeit. Van esélye, hogy... - Zayn egy pillanatra hallgatott és a földre nézett.
- There is no other place that I would rather be, than right here with you tonight. As we lay on the ground, I put my arms around you, and we can stay here tonight, cause there's so much that I wanna say... I love you! Szeretlek Julia. Egy percig sem hagytam abba. Nem tudok nélküled élni. - Zayn csillogó szemekkel nézett fel rám. Elállt a lélegzetem. Lerogytam mellé, és szorosan átöleltem. Mélyen beszívtam az illatát, amit annyira imádtam. Rá kellett döbbennem, hogy annyira megszoktam a közelségét, hogy nem becsültem meg eléggé, amit kaptam. Hiba volt, amit nem akartam még egyszer elkövetni. Kaptam egy második esélyt, és ezt nem ronthattam el.
- Én is szeretlek, Zayn. Felejtsük el ami történt. Hiszen én sem tudok nélküled... - suttogtam arcomat a vállába temetve, miközben az örömkönnyek lecsordultak az arcomon.
Zayn kicsit elhúzódott tőlem, hogy a szemembe nézhessen. Megsimította az arcomat, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Felejtsük el... - suttogta. Egy pillanatra megtorpant, majd puha ajkai gyengéden az enyémeimhez értek. Mintha tűzijáték robbant volna. A hosszú csók végén mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott.
- Ez az első csókunk itt Londonban. Istenem, néha azt hittem ez sose fog bekövetkezni. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én pillanatnyilag nagyon boldog vagyok.
- Én is - nevettem. - De... - Zayn kérdőn nézett rám - Azt hiszem egy kicsit elrontaná a boldogságunkat, ha felfáznánk - utaltam arra, hogy a hideg padlón ültünk. Zayn elnevette magát, felállt, és engem is felhúzott. Leült a kanapéra, én pedig egészen közel bújtam hozzá.
- Végignézzük? - intett a TV felé
- Mért is ne - mondtam.

*Zayn*

Két hete először van mosolyoghatnékom. Annyira buta voltam. Tegnap este, amikor énekeltem a dalt, megfogalmazódott bennem valami, de ma még át akartam gondolni a tervet. Most így jött a dolog, de így is jó. Ahogy itt fekszik, fejével a mellkasomon, ujjaink összekulcsolva; gyönyörű. El tudnám képzelni, hogy mellette élem le az életemet. De ennyire nem akarok még előreszaladni.
Csak egy problémám van, mégpedig az, hogy jelentkezik a Kis, Perverz Zayn énem(nem én neveztem el így; Louis mondta ezt egyszer). Eddig mindig elnyomtam a piszkos gondolatokat, mert nem akartam elsietni a dolgokat. Volt egy-két alkalom, amikor történhetett volna valami, de mindig kontrolláltam magamat illetve valaki félbeszakított bennünket.
De most... A piszkos gondolatok, hogy legszivesebben felvinném az ágyba és ott mit csinálnék vele, előrefurakodtak az agyamban. Védelmemre mondva, pasiból vagyok...
Julia felém fordul, és mosolyogva ad egy csókot. Elhúzódom, mert nem tudom mennyire tudnék uralkodni a Kis, Perverz Zayn énemen, és nem szeretném bántani Juliát.
- Valami baj van? - kérdezi. Megrázom a fejemet.
- Zayn, kérlek ne hazudj. - mondja, de most mit mondjak neki?
- Hogy mondjam... A baj én vagyok... Vagyis az az énem aki... Szóval... Nem szeretnélek bántani de nem tudom... Szóval érted... - Érzem, hogy elvörösödöm. Kezd neki összeállni a kép.
- Értem. - egy pillanatig hallgat, majd elvigyorodik - Ebben az esetben... - megcsókol. De hogy! Ahh.

*Julia*

Megcsókoltam Zaynt, ő pedig most már nem ellenkezett.
Egy idő után mindkettőnkről lekerült a póló, de Zayn habozott egy kicsit
- Te is akarod nem? - kérdeztem halkan, miközben a nyakát csókolgattam. Bólintott. - Hát akkor? - suttogtam, és a kezét a melltartóm pántjához vezettem.
- Várj egy kicsit - elgondolkodóan nézett rám. - Ezt fent kellene folytatnunk - mondta, felkapott és felvitt a szobájába. A lábával berúgta az ajtót és lefektetett az ágyra. Hamar megszabadultunk a többi ruhadarabtól is.
- Biztos? - kérdezte halkan.
- Teljesen.
- Ígérem vigyázok - mondta.

***

Reggel úgy ébredtem, hogy a fejem Zayn mellkasán van, ujjaink pedig összekulcsolva. Visszagondoltam az éjszakára, és elöntött a boldogság. Az együttlét minden egyes pillanatát élveztem.
Éreztem, ahogy valaki simogatja a hajamat. Ezek szerint Zayn is felébredt. - gondoltam, és elfordítottam a fejemet, hogy ránézzek a fiúra.
- Jóreggelt édesem - köszönt angyali mosollyal az arcán
- Neked is jó reggelt. - mosolyogtam.
- Azért azt el kell mondani, hogy fantasztikus volt az éjszaka - suttogtam a fülébe.
- Szerintem is - mondta, és megcsókolt.

- Nem kellene lassan lemennünk? - kérdezte Zayn egy idő múlva.
- Felőlem - mondtam, és lassan felültem. Zayn is felkelt, majd a szekrényeinek egyikéhez ment, kiválasztott belőle pár ruhadarabot és felhúzta azokat.
- Mit nézel? - kérdezte mosolyogva, amikor észrevette, hogy figyelem.
- Majmot - válaszoltam nevetve, és visszadőltem az ágyba. - Zayn - szóltam ki a párnák közül
- Mi az majmocskám? - kérdezte, miközben leült az ágy szélére. Hirtelen mozdulattal felültem.
- Atyaég! El lehet intézni, hogy nem találsz ki idióta állatneveket? Még azt is utálom, ha Julinak vagy Julcsinak neveznek. - ráncoltam össze a homlokomat.
- Én sem szeretem a nagyon hülye becézéseket, nyugi - mondta, és adott egy puszit. - De mit szeretnél?
- Maradjak így egész nap? - kérdeztem arra utalva, hogy a takarókon kívül éppen más nincs rajtam.
- Nekem tetszik - felelte vigyorogva.
- Aha. De vajon a többieknek is fog? A szobám a lehető legmesszebb van innen, és a cuccom egy része sikeresen lent maradt… - Zayn elgondolkodott, majd bólintott. Az egyik szekrényéből kiszedett egy kockás inget, és odadobta nekem.
- Köszönöm! - mosolyogtam, mire ő csak bólintott. Gyorsan felöltöztem, majd belenéztem a plafonig érő tükörbe.
- Uh! - fakadtam ki, mire Zayn felnevetett - Hogy tudtál rám nézni anélkül, hogy elnevesd magadat? Hogy tudtál egyáltalán rám nézni?
- Nehezen - mondta, hátulról átölelt és a fejét a vállamra rakta. - Gyönyörű vagy még így is! Vagy legalábbis én elég szép vagyok mindkettőnknek. - vigyorgott, mire mérgesen ránéztem, elléptem a tükör elöl, és a kezembe fogtam egy nagy párnát.
- Ezt! Még! Megkeserülöd! - sziszegtem, miközben a párnával csapkodtam. Zayn nevetve tért ki előlem, lefogott, és lenyomott az ágyra. Egész súlyával rám tehénkedett, hogy ne tudjak mozdulni.
- Naa! Ez a köszönet? - kérdezte sértődötten
- Aha. Amúgy tetszik így a hajad, ha nincs felzselézve - mondtam, kiszabadítottam a kezeimet, átöleltem a nyakát és megcsókoltam. - Bocsánat - cukin pislogtam rá, mire felállt, és megrázta a fejét.
- Komolyan mondom rád nem lehet mérges az ember. - ó ha ő tudná. Én is felálltam.
- Átmegyek a szobámba egy kicsit rendbeszedni magamat.
- Megvárlak, amennyiben negyed órán belül elkészülsz.
- Simááán! Tíz perc. Mérd. - ezzel el is tűntem. Átfutottam a szobámba, megfésültem a hajamat, oldalt összefogtam egy copfba, a rövidebb tincseket pár hullámcsattal megzaboláztam, kész. Az arcomat már tovább tartott rendbeszedni. Lemostam a festéket, ami elkenődött a szemem alatt, újból kifestettem a szempilláimat spirállal, és voilá! Egész elfogadhatóan festettem. Átcseréltem a fehérneműmet, mármint azt a részét, ami nem a nappaliban feküdt, meg a tegnapi térdnadrágomat egy farmer rövidnadrágra, és mivel Zayn inge nagyon megtetszett, visszahúztam azt. Visszasiettem a másik szobába, ahol Zayn az órát nézte.
- Három, kettő… wow! Kilenc perc ötvennyolc. Ügyes vagy - nevetett.
- Kösz - mondtam fulladozva. - Menjünk kajálni, mert Niall képes arra, hogy mindent megegyen.

Rajtunk kívül mindenki lent volt már az étkezőben. Úgy ültek, hogy Niall és Annie között két, El és Liam között egy szék volt szabad. Tudtam, hogy ezt egyfajta tesztként csinálták. Nem érdekelt különsebbképpen. Leültem Annie mellé, Zayn pedig mellém.
- Jóreggelt! Szép napunk van, nem? - kérdeztem mosolyogva.
- Reggelt - köszöntek a többiek csak úgy mellékesen.
Az aszal közepén egy nagy tálban rengeteg kis péksütemény volt, olyasmi mint a Fornetti angol megfelelője.
- Ha! - kiáltott Louis. A kezem, ami már nyúlt egy csokis valami után, megtorpant.
- Mi? - kérdeztem.
- Nem kajálsz, amíg nem rendeztünk le pár dolgot.
- Akkor gyorsan mert éhen halok - sóhajtottam.
- Eleanor - biccentett oda a lánynak Lou, mire ő elővett egy leragasztott műanyag zacskót, és feltépte. Felállt, odajött hozzánk, lerakott két papírlapot elénk, és visszaült a helyére. Zaynnel mindketten felvettünk egy lapot, és elkezdtük tanulmányozni.
- Ez mi? - szólalt meg először ő.
- Fogadások. - felelte Niall.
- Arra fogadtatok, hogy mikor jövünk megint össze? - néztem fel hitetlenül.
- Eltaláltad. - Liam elmosolyodott.
- De mért gondoljátok, hogy… - kérdezte Zayn.
- Nos… ezt találtuk a nappaliban. - Katy felemelte a ruhadarabokat, amiket tegnap lent hagytunk. - És mivel ez vagy ezt jelenti, hogy annyira összevesztetek, hogy egymás ruháit téptétek és összeverekedtetek vagy ilyesmi… - a lány egy pillanatra elhallgatott, majd elvigyorodott - vagy azt, hogy más okból szedtétek le egymásról a cuccokat… és mivel most egymás mellé ültetek… - halvány pír jelent meg az arcomon, nem is tudom mért.
- Azt tudnotok kell, hogy a fogadásnak része volt az is, hogy ha valaki már alapból vesztett - mint mi lányok, mert azt mondtuk, hogy egy hétig bírjátok, de ugye a repülőn nem békültetek ki - az többet nem szólhatott bele, ezért fel kellett adnunk, és ezért nem mondtuk el azt, amikor Zayn kérdezősködött a pasijaid miatt. El akartuk, csak nem szabadott. Eleanor nem fogadott, ő játszotta a jótündért, és elmondta. Úgy állította be, mintha mi lennénk a gonosz nemtörődömök. - hadarta le Annie
- Ezért csináltuk ezt a kis karaokés dolgot is - szólalt meg Harry - hátha azzal megmozgatunk valamit bennetek, ugyanis ha ma nem történt volna semmi, mi is vesztünk, és Liam meg Niall nyer.
- Ööö - Zaynnel egymásra néztünk, és megpróbáltuk összerakni a dolgokat. Nagyjából egyszerre értettük meg.
- És ehhez mért kellünk mi? Hadd egyek már! - kérdezte Zayn.
- Egyrészt a büntetések kiszabásában segíthettek, másrészt pedig a fogadásnak volt egy másik része is… - mondta Niall.
- Miszerint… - fordította meg az egyik lapot Annie
- Miszerint „Igen vagy nem; szerintetek megtörténik az a bizonyos dolog, amit békülős sz…-ként szoktak emlegetni az emberek?” - olvastam fel. Felnéztem a többiekre, majd vissza a papírra, és a fejemet az asztalra hajtva elkezdtem nevetni.
- Ezt nem hiszem el - mondtam, mikor a rohamom lecsillapodott egy kicsit. - A legjobb barátaink megpróbálnak bennünket összehozni, és fogadnak abban, hogy lefekszünk-e egymással. Micsoda perverz állatok vagytok! Erre tuti nem kaptok választ. - Zayn röhögve bólintott.
- De ha már így jött. Mennyiben fogadtatok? - kérdezte.
- A veszteseknek mindenfélét meg kell csinálniuk amit a nyertesek, vagyis Haz és én, meg ti ketten mondtok nekik... én 200 fontot is felajánlottam, de mivel nyertem... - vigyorgott Lou ördögien.
- Holnapra összeírunk egy listát - bólintottam. - Ehetek végre?
- Ja - bólinott Niall. - DE! - idegesen néztem rá
- Igeeen???
- Előbb én veszek. - Ilyen -.-" fejem lehetett, mert a többiek felnevettek.

Pár órával később Liam kopogott be a szobába
- Pakoljátok össze a bőröndötöket - mondta.
- Minek? - néztem rá nagy szemekkel
- Kész a sorház, átköltözünk oda. Baj?
- Ja, nem dehogy - szóval végre meglátjuk azt a híres-neves házat. Jejj.

---

...De aztán úgy döntöttem marad Zaynes. :D
Ott azt a részt elég gyorsan lerendeztem, azt mindenki hagyja a fantáziájára. Elgondolkoztam azon, hogy részletezem, és akkor ha valaki meg akarja nyitni a blogot jön az a kérdés, hogy "Ön elmúlt-e 18 éves?" és akkor van az, hogy ennek a feltételnek még a blog írója se tesz eleget:D nemám. ez most így sikerült azt kész.
Najó. Nagyon hülye vagyok, nézzétek el:)
Aminek tökre örültem, az az, hogy kaptam 14 tetsziket és 3 komit:) éés jelen állás szerint 9553 megtekintés:) yeyy:D
Van egy rész, amit lehet hogy többször is el kell olvasni hogy fel lehessen fogni... mármint én tudom mire gondolok, de nem biztos, hogy ti is. Nem ez lett a legjobb rész, na. 
Nem tudom észrevettétek-e, de játszogattam egy kicsit a kinézettel:D
Eleget pofáztam? :D

xx
Julia:)