28. fejezet - Minden szétesik

Sziasztok!:)
Nos, nem ez lett a leghosszabb rész, de azért remélem tetszik:) erről nem szeretnék sokat mondani, majd... írjátok meg a véleményeteket:))
xx
Julia:)

u.i.: több mint 8000 megtekintés! I love you guys! :) ♥
---
Reggel egy meglepett kiáltásra ébredtem.
- Mit csináltok ti itt? - fáradtan kinyitottam a szememet és rádöbbentem, hogy egy lábszárat ölelek át és egy lábfej van a fejem alatt, mintegy párnaként. Sajgó fejjel felültem és egy kócos, zavart Harryvel találtam szembe magamat.

A kanapén ültünk. Előttünk Louis állt és gyanakvóan méregetett bennünket.
- Nem tudom - válaszoltunk Harryvel totál egyszerre, majd végignéztünk egymáson, és nyugtáztuk, hogy egyikőnkön sincs felső, a pólóink a földön hevertek. Felvettük őket, majd mind a ketten felálltunk és felmentünk az étkezőbe, ahol a többiek voltak.
- Reggelt! - nyögtem, és lerogytam az egyik székre. A múltkori bulin ha fájt a fejem, az semmi nem volt a mostanihoz képest.
- Nem tudjátok mi történt az este? - kérdezte Harry.
- Sajnos igen - grimaszolt Liam. Mindannyian ránéztünk, mire folytatta. - Az volt, hogy rajtam kívül mindenki tök részeg volt. Aztán ti ketten - mutatott rám és Harryre - egymásnak estetek és elkezdtetek smárolni. Akartam szólni nektek, hogy ezt nem kéne még fullrészegen se, de lekötött az, hogy Niallt visszafogjam, ugyanis szupermanest akart játszani; ki akart ugrani az ablakból bele a rózsabokorba. Ezt pedig nem engedhettem. Amikor visszamentem hozzátok Zayn éppen felkapott egy Whiskey-es üveget és kirontott a házból. Utána akartam menni, de aztán Louis és Eleanor játszottak az étkezőasztalon kalózost, ami még elfogadható lenne, de El éppen egy csontozókéssel fenyegette Lout, hogy ugorjon le a cápák, vagyis Laura és Katy közé, és le kellett állítanom őket. Aztán visszamentem a nappaliba, hogy szétszedjelek benneteket, de előbb Annietől vettem el a sörösüveget, amivel meg akarta locsolni a "szép virágokat", amik a könyveitek voltak. Aztán visszamentem hozzátok, de már édesen aludtatok. Szóval hagytalak benneteket. - Liam monológja után egy csapásra visszajöttek az emlékeim. A forró csókok, az ölelések, Harry... ez nem csak álom volt. Harryre néztem, és tudtam, hogy ő is tudja hogy mi történt. Egyszerre vertük a fejünket az asztalba.
- A p*csába. Ezt nem. hiszem. el. - mondtam, minden szót külön kihangsúlyozva.
- Julia ne érts félre, de ez besorolható az "életünk legnagyobb baklövései" kategóriába - vigyorgott Harry leverten.
- Egyetértek. - bólintottam.
- Soha többet nem nyúlok alkoholhoz - sóhajtotta Harry. (Ja, persze.) Annie lassan felállt.
- Ez most komoly? - kezdte halkan, fenyegetően.
- Annie, tudod hogy nem akartuk. Be voltunk b*szva - kezdtem halkan, de a lány nem figyelt rám. Odaplántálta magát elém, majd elkezdett velem kiabálni.
- Te hülye r*banc állítsad már le magadat! Félmeztelenül parádézol először az erkélyeteken és eszedben sincs felöltözni, aztán Harryvel smárolsz miközben a saját pasid ott van gyakorlatilag a szobában?! Mit képzelsz magadról??? - kiabálta a lány.
Vissza akartam neki vágni, hogy részegek voltunk mindannyian, az arcába akartam vágni, hogy gyakorlatilag bűntényt követtek el amikor felmásztak hozzánk az erkélyre, hogy ne szóljon be, mert ők zavartak meg engem és Zaynt, nem mi csókolóztunk kint az utcán ahol mindenki láthatott volna. Aztán rádöbbentem valamire.
Zayn. Hogy nézhetett ez ki, hogy Harryvel csókolózunk? Ha be is voltunk rúgva, és gyakorlatilag semmit nem fogtunk fel a tettünkből, ennek nem szabadott volna megtörténnie.
Szótlanul felálltam, és kifutottam a házból, azzal a szándékkal, hogy megkeresem Zaynt.

*Annie szemszöge*

Miután Julia kirohant a házból, némiképp megnyugodtam. Leültem a székére és körülnéztem. Mindenki engem bámult.
- Most mi van? - kérdeztem
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit erős reakció volt? - kérdezte Niall.
- Nem! - vágtam rá - Azaz... de. Csak dühös vagyok.
- Annie - kezdte Harry, mire kérdőn ránéztem.
- Igeeen? - Harry a fejével az emelet felé intett. Felálltam, és követtem fel. Harry leült a legfelső lépcsőfokra, és a fejét lehajtva kezdte a mondanivalóját.
- Figyelj Annie... tudom hogy ezt nem szabadott volna, de totál be voltam b*szva és fel sem fogtam hogy mit teszek, csak... - félbeszakítottam.
- Nem kell elmondanod az egész repertoárt, tisztában vagyok vele, hogy mit mondanál. A kérdés csak az, hogy ez megtörtént volna akkor is, ha józanok vagytok? - kérdeztem. Harry döbbenten nézett rám.
- Nem, dehogy! Semmiképpen...
- Aha?! Feltűnően jóban vagytok Juliával, ne mondd, hogy nincs ott több! Ez így nem állapot! Döntsél már végre, hogy velem, vagy vele, vagy akárkivel?!
- Most azt akarod, hogy ne találkozzak többet Juliával meg ilyesmik? - kérdezte Harry, és egy pillanatra nem voltam benne biztos, hogy hogy dönt. Kicsit visszafogtam magamat.
- Nem, ezt nem várhatom el tőled. De ne csókolgasd!!! - kiabáltam.
- Persze, hogy nem! Ez egyszer volt, hiba volt, buliban beb*szva volt, ennyi volt! Én szeretlek Annie! - Harry feje egész végig bűnbánóan le volt hajtva.
- Én hál' istennek nem láttam, de még így is, el tudod képzelni, mennyire fájt ez? És hogy mit érezhet most Zayn? Belegondoltál ebbe? És Julia az egyik legjobb barátnőm, mért pont vele?! Én is voltam már részeg, és csináltam hülyeségeket. De nem álltam le smárolni a pasim legjobb haverjával!
- Nem gondolkodtam. Az agyam teljesen homályos volt. Pont ő volt ott amikor rám jött az ötperc, akárkivel megtörténhetett volna.
- Figyelj Harry. Ha még egyszer megtörténik akkor nagyon durcás leszek, de... - Harry kérdőn felemelte a fejét, mire visszakézből adtam neki egy erős pofont.
- Most kvittek vagyunk. Nem akarok ilyent többet. - láttam Harryn, hogy megkönnyebbült. Bólintott, és adott egy puszit.
- Imádlak Annie - mosolygott
- Van is mit. - válaszoltam, majd felálltam. - Menjünk reggelizni. Éhen pusztulok.

*Julia szemszöge*

A lépteimet akaratlanul is az erdő felé irányítottam, mert sejtettem, hogy Zaynt ott találom. Nem tévedtem. A "mi" tisztásunk közepén feküdt, és az eget bámulta, maga mellett a szinte üres whiskys üveggel. Szótlanul leültem vele szembe, és az arcát fürkésztem. Ő nem szólalt meg, így hát összeszedtem magamat, és megtettem az első lépest.
- Zayn. - kezdtem, mire ő felült.
- Mi van? - kérdezte gorombán.
- El nem tudod képzelni mennyire sajnálom. Amit tettem az megbocsájthatatlan. Valószínüleg most gyűlölsz, mert akkor is, ha totál be voltunk b*szva, mégiscsak az egyik legjobb haveroddal csókolóztam... De ha engem gyűlölsz is, Harryt ne hibáztasd. Barátságon kívül nem érzünk egymás iránt semmit. Hogy ez most így történt, azon változtatni nem tudunk, csak a legjobbat kihozni belőle. Csak remélem, hogy megérted, hogy... - itt elcsuklott a hangom. Zayn hosszú ideig hallgatott.
Nem tudom, hogy mit vártam. Talán, hogy Zayn rám mosolyogjon, azt mondja, hogy nem gyűlöl, hogy megérti, hogy mi történt és hogy szeret. Valami ilyesmit.
- Nem gyűlöllek. Soha nem tudnálak gyűlölni. És Harryt sem. Ismerem. Egy kis alkohol hatására teljesen átveszi az uralmat felette a farka, és mindennel meg mindenkivel kikezd, aminek nem ugyanolyan nemi szerve van mint neki. Legalábbis remélem. - Zayn egy pillanatig a távolba meredt, és azt hittem, hogy talán minden rendben van...
- De hogyan bízzak meg benned, ha tudom, hogy pár ital után nem törődve azzal, hogy a téged szerető barátod gyakorlatilag a szomszéd szobában van, kikezdesz a legközelebbi jó pasival? Mert hogy is mondtad? "Valljuk be, Harry eszméletlen helyes" valami ilyesmi volt nem? Eddig mindig megértettem ha volt valami kis incidens, de ezután hogy bízzak benned? Elmehetsz a francba. - Szavai teljesen lesokkoltak.
- Zayn - suttogtam.
- Julia, vége. Számomra ennek itt és most vége. - közölte hűvösen. Egy pillanatig magam elé bámultam, majd lassan felálltam, megfordultam és kimentem a tisztásról.

Hazafelé pár könnycsepp lecsordult a szememből, de vissza tudtam tartani a sírást még egy kicsit.
Otthon észrevétlenül fel akartam menni a szobámba, de beleütköztem Niallbe.
- Julia, mi történt? Te sírsz? - kérdezte a srác megszeppenve. Nem válaszoltam neki, csak bementem a nappaliba ahol a többiek is voltak, lezuhantam az egyik fotelre, és egy ideig magam elé bámultam. A többiek szótlanul figyeltek. Majd, amikor az agyam elkezdte feldolgozni a hírt, dühös lettem, és felváltva kezdtem el magyarul és németül káromkodni.
- Menjek a francba! Te is elmehetsz! - egy párnát vágtam neki a földnek.
- Dreckiges *rschloch! - belerúgtam az egyik könyvespolcba.
- Hogy lehetsz ilyen? - az öklömmel a falat csapkodtam
- Ich liebe dich doch du Bastard! - hasra feküdtem a kanapén, és elkezdtem keservesen sírni. Még sose sírtam ennyire. Nem kaptam levegőt, és a tüdőm szúrt. Néhány pillanatnyi döbbentség után Laura, Katy és Eleanor odajöttek hozzám. Annie és a srácok kimentek. El felhúzott, és szorosan magához ölelt, majd Laura és Katy is.
- Mi történt? - kérdezte Katy óvatosan. Durván megtöröltem a szemeimet, és halkan megszólaltam.
- Zayn szakított velem. - a könnyek ismét elkezdtek folyni. A lányok teljesen megdöbbentek, de csitítgattak és vigasztaltak, mígcsak nem az egész történet kibukott belőlem, hogy Zayn miket vágott a fejemhez, és hogy hogyan vetett véget a kapcsolatunknak.