30. fejezet - Szerződés, bulik, balhék...

Hali:)
 itt a 30. rész is, éés a következő egyfajta fordulópont lesz mert Zayn és Julia úgy döntenek, hogy ezt nem fogják tovább játszani... :D és még nem vagyok bizos benne hogy pozitív irányba fordulnak a dolgok... Vagy ezzel sokat mondtam?;)
a mostani rész szerintem relatív hosszú lett, és remélem tetszik:)) és még egyszer kérlek benneteket hogy komizzatok:)
xx
Julia
---
A repülőutat gyakorlatilag végigaludtam. Egy hete nem aludtam rendesen otthon, csak reméltem, hogy Londonban végre elfelejthetem Zaynt. Aki amúgy mellettem ült. Úgy volt, hogy Niallel helyet cserélünk, de a szőkeség meggondolta magát, és amikor a többieket akartuk rávenni helycserére, csak megrázták a fejüket,
mintha összebeszéltek volna; azt vettem észre, hogy megpróbálnak bennünket összehozni, allerdings kevés sikerrel. Zayn nem akart semmi mást, csak hogy hagyjam békén. Ezt megkaphatja. A repülőn mindketten aludtunk, így nem érdekelt nagyon az, hogy egymás mellett ültünk (később Liam mosolyogva dugta az orrom alá az iPhone-ját, amin volt egy rakás kép arról, hogy Zayn feje a vállamon volt vagy épp fordítva. Van ez így.) A repülőút végén nehezünkre esett nem nevetni Zaynen, mivel elég érdekesen nézett ki szegénykém.

Nem a sorházba mentünk, ahol a srácok laknak, hanem a London szélén levő nyaralójukba.
- Ezt a címet nem ismerik a rajongók. A másikat éppen renoválják oda egy hét múlva mehetünk csak - magyarázta Louis, aki vezetett. - Hét szobája van, jut elég mindenkinek - nevetett, mire sötét pillantást vetettem rá. Lou El-lel fog aludni; és természetesen Harry Annievel, Niall Laurával, Liam Katyvel. Hát persze. Zayn és én egyedül leszünk a két legtávolabbi szobában. Ez így mindenkinek megfelelt többé kevésbé. Én mondtam, hogy hotelbe költözök, de ezt nem akarták megengedni. Valami olyasmivel érveltek, hogy 16 évesen nem lakhatok egyedül egy hotelben London közepén. Lehet, hogy igazuk van.

Vasárnap a srácok megmutatták nekünk London fő nevezetességeit. Természetesen a rajongók és a paparazzik rekordsebességgel találtak meg bennünket. Lett is belőle pár első oldalas cikk a bulvárújságokban. Ugyanis mindenki úgy tudta, hogy Lou Camille-vel van. Lou ezt két mondtattal letudta, majd tovább sétált. Ezután minket szúrtak ki célpontnak.
- Összevesztetek? - kérdezte egy újságíró, mivel ugye Zaynnel a lehető legmesszebb mentünk egymástól. Lehet, hogy gyerekes volt a viselkedésünk, de nekünk így megfelelt. Mielőtt válaszolhattam volna, Niall furakodott oda és átvette a szót. Szóról szóra elmondta amiben megegyeztünk.
- Julia és Zayn nem szeretné ha a magánéletükön csámcsogna a fél világ. A kapcsolatuknak vége, elég ha ennyit tudnak, és innentől nem szeretnénk, ha a téma még egyszer feldobódna. Írjanak magánéletük helyett mondjuk az olimpiáról. Köszönjük.
- Kösz Niall - suttogtam, mire ő csak bólintott.

***

Este hosszú forró fürdőt vettem, az mindig megnyugtatott. Miközben a vizes hajamat fésültem, a földig érő tükör előtt állva nézegettem magamat. Egyáltalán nem vagyok megelégedve az alakommal. 173 centi vagyok, 52 kiló. Nagy a seggem, vastag a combom, és a derekam is volt már vékonyabb. Miközben magam köré csavartam a törölközőt, elhatároztam, hogy megint elkezdek futni és fogyózni.
Hirtelen valaki benyitott.
- Oh. - mondta. Csillogó barna szemeivel végignézett rajtam, az arca nem árult el semmit. - Bocs. Kopogtam de mivel nem kaptam választ, azt hittem... Na mindegy. - megfordult és kiment. Csendben átkoztam magamat amiért nem figyeltem oda. Mért történik mindig ilyen?

***

- Úristeeen!! - vigyorgott Katy - Mindjárt ott vagyuuuunk. Ezt nem hiszem el.
- Mi se. Nyugi Kat. - nevetett Laura.
- Este elmegyünk bulizni csajok. Ezt meg kell ünnepelni! - mondta Annie, mire bólintottunk.
Bementünk a stúdióba, és egy bő fél órával később már a szerződés aláírt példányait tartottuk a kezünkben.
- Lányok, most megismeritek a menedzsereteket. - szólt bele ujjongásunkba a hapi akivel egész végig konzuláltunk(a nevét még mindig nem tudom. De kit érdekel?).
A menedzserünk, Claudia, egy 26 éves csaj, aki mindenhol dicséretekkel végzett. Miután bemutatkoztunk egymásnak, mindjárt belevágott a közepébe.
- Már szerveztem nektek egy fellépést, valamint a stúdiómunkálatok az után kezdődnek el. Ha van használható dalotok, az első próbára hozzátok el, ha még nincs, írjatok! Megkértem Ed Sheerant, hogy írjon egyet-kettőt, ha van ideje... - Claudia még folytatta volna, ha Annie nem szakítja félbe a mondandóját.
- Álljon meg egy kicsit a menet. Milyen fellépés, ha még saját dalunk sincsen?
- Kiválasztottunk egy dalt, azt majd szerdán az első próbán elmondom. Szóval hol tartottam? - a csaj beszélt, beszélt, beszélt. Úristen. - Értettétek? - kérdezte hegyibeszéde végén. Csak bólogattunk. Végül is, mindent elintéz nekünk, és lehet, hogy egészen jóba leszünk.
- Remek. Szerdán megismerkedtek a koreográfussal, Dan-nel, és a médiafelelőssel...
- Bocs. Mivel? - kérdezte közbe Laura
- Ő fogja majd elmondani mit mondhattok interjúkon, meg lefizetni az újságokat hogy ne legyen annyi balhétok címlapon. Vele nem lesz sok dolgotok. Ja, még egy. A mai naptól kezdve vigyázzatok arra, hogy mit tesztek és mondotok. Nincs részeg félmeztelen táncolás bulikban, vágod? Mivel a többségeteknek híres pasija van - kösz, ezt muszály volt, igaz? - ezért egy kicsit érezhettétek, hogy milyen az, ha a sajtó felkap egy-két dolgot.
- Vigyázunk - bólintotta Katy, aki már nagyon unta.
- Akkor szerdán találkozunk. Azaz... - már meg is fordultunk. Mért nem hagy minket békééén?
- Igen? - kérdezte Annie óriási művigyorral.
- Szeretnék mindegyikőtökkel külön-külön váltani pár szót.
Ha muszáj. Először Annie maradt bent, majd Katy, Laura és végül én.
- Julia - intett Claudia, hogy üljek le. Felcsüccsentem az asztalra, és várakozóan néztem rá.
- Oké. Ezt most csak egyszer mondom el. - Claudia hangjában volt valami fenyegető. - Összetörted Zayn szívét, ha megtudom, hogy akár a közelébe is mész, kicsinállak. - Ezt most ugye nem mondta komolyan?! Azonnal felment bennem a pumpa
- Ezt hogy érted? - lecsúsztam az asztalról és elé álltam. Magasabb vagyok nála, de rajta magassarkú volt, így nagyjából egy magasságon voltunk.
- Úgy, hogy szétrombolhatom a karrieredet mielőtt igazán elkezdődik. Elérhetem, hogy a lányok is megutáljanak. Hagyd békén Zaynt, vágod? Nem vagy hülyegyerek, szerintem felfogtad. - pár pillanatig csak pislogás nélkül bámultam a csajt, majd kíméletlenül kiröhögtem.
- Ez jó! Úgy látszik te csak annyit tudsz a kapcsolatunkról, amennyit a sajtó ír, meg amennyit a póttincsekkel tarkított hidrogénezett hajad alatt a fejed összerímel magának. Állítsd már le magadat - mielőtt Claudia felfogta volna amit mondtam sarkon fordultam, kimentem és bevágtam magam mögött az ajtót.
- Megyünk? - kérdeztem a lányoktól
- Ja, persze. - felelte Katy, és felállt.
- Mi a baj? Idegesnek tűnsz - nézett rám Laura.
- Mi a véleményetek Claudiáról? - kérdeztem.
- Egész rendes csaj - Annie
- Sokat pofázik, de hozzá lehet szokni - Laura
- Biztos jó menedzserünk lesz. Mért kérdezed? - Katy
- Csak úgy... - nem akartam elmondani a lányoknak, hogy mi történt, mert esetleg még Claudia oldalára álltak volna.

"Haza"érve élménybeszámolót tartottunk a srácoknak.
- Amúgy Claudia megkért rá, hogy adjam oda nektek a telószámát, ha valami baj van akkor el tudjon benneteket érni - húzott elő öt cetlit a táskájából Katy, majd odaadta a srácoknak.
- Haha! Az enyémen smiley és magántelefonszám is van - nevetett Zayn. Lehet, hogy ez lett volna a megfelelő időpont elmesélni, mit csinált Claudia? Talán. De én inkább befogtam.

Este elmentünk bulizni, megünnepelni a szerződést. Az egy dolog, hogy nem vagyunk nagykorúak, de a srácok ismerik a hely tulajdonosát, így még piát is rendelhettünk. Én megtanultam már, hogy nem kéne, ezért csak egy koktélt ittam. Az este folyamán 3(?!) srác kérte el a telefonszámomat. Mindannyian kaptunk két újat, egyet családnak, barátoknak, és egy munkásat, ezt adtam meg a srácoknak. Az egyik egész helyes volt. Eszem ágában sincs bepasizni, de akkor is, még jól jöhet.
Hajnali egy környékén értünk haza, és azonnal ágyba zuhantunk.

Kedden gyakorlatilag egész nap punnyadtunk. Észrevettem, hogy a lányok már unják a depizésemet, ezért egész végig vidám voltam és mosolyogtam. Oscar díjas alakítás lehetett volna.
- Ma este nem leszek, ne zárjatok ki légyszi - néztem be a nappaliba, ahol mindenki volt, miközben a karkötőimat húzogattam fel a kezemre.
- Mért, mit csinálsz? - húzta ki magát Annie.
- Ömm... elmegyek?! -
- Hovaa?? - nyújtotta Annie a szót.
- Csak nem Alexxel? - kérdezte Laura
- Esetleg azzal a skinhead gyerekkel? - Katy
- Vagy a punkkal... hogyishívják... Daniel? - Eleanor.
- Jaj ne már Daniellel! Nem ő volt az, aki fél lábbal a börtönben van, mert heroin terjesztésével gyanúsítják? - tiltakozott Annie
- Te is tudod, hogy mindig is a rosszfiúkat szerettem - nevettem. - Majd elmondom, hogy hol voltam. - titokzatosan mosolyogva néztem rájuk.
- Légysziii - nézett rám kiskutyaszemekkel Laura. - Mondd már el kivel randizol!
(Említettem én valaha is hogy randizni készülök?)
- Majd megtudod. Az elkövetkezendő időben majd többször szeretnék elmenni. De most megyek, mert nem szeretnék késni. - a lányok vigyorogva, Zayn összeráncolt szemöldökkel, a többiek pedig csodálkozva figyelték, ahogy felkaptam a táskámat, bedugtam a fülhallgatómat és kimentem.
Egy pillanatig sem készültem randira. Lépteimet London lőtere felé irányítottam. Régebben már próbáltam, és nagyon jó stresszlevezetés szétbombázni a lőlapokat. Kicsit dumáltam a mindenféle emberekkel, majd választottam magamnak egy szimpi pisztolyt. Természetesen nem lőporos golyókkal, hanem egyszerű léghajtásossal. Felkaptam egy doboz vasmicsodát, és pár lőlapot.
Másfél órával később mosolyogva adtam vissza a fegyvert. Folyamatosan koncentrálnom kellett, így egyszer se gondoltam Zaynre, Claudiára, vagy akármi másra. És az önbizalmamon is javított egy kicsit.
A srác, akinek visszaadtam a pisztolyt, csodálkozva meredt a lőlapokra.
- Ügyes vagy te lány. - füttyentett elismerően. Az egyik papíron szinte csak 8as és 9es találatok voltak, a másikba pedig egy mosolygós arcot lőttem bele.
- Köszi - vigyorogtam. - Máskor is jöhetek?
- Szívesen látunk. Gondolkozhatnál azon, hogy ezt elkezded versenyszerűen, ha ez a harmadik alkalom, hogy lősz, jó esélyeid vannak - mosolygott
- Átgondolom - feleltem.
Hazaérve a lányok elkezdtek bombázni a kérdéseikkel, de egy szimpla "fáradt vagyok"kal letudtam. Gyanakodva néztek utánam, de nem érdekelt túlzottan.
Már az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam, amikor valaki kopogott.
- Gyere! - kiáltottam
- Zavarok? - dugta be a fejét Eleanor.
- Nem, dehogy - ültem fel.
- Csak azért jöttem, hogy elmeséljek velemit, amit a lányok nem akarnak neked elmondani... - ült le mellém El.
- Húú, kíváncsi vagyok - mosolyodtam el.
- Valójában csak annyi, hogy Zayn teljesen ideges lett a sok fiúnévtől ami feldobódott, és kérdezgetett bennünket, persze "nem feltűnően". A lányok szerint pont ideje, hogy elfelejtsd őt, ezért nem akarták elmondani. Szerintük ma már sokat mosolyogtál, és ezt nem kellene szétrombolni.
- És akkor jössz te, és szétrombolsz mindent - nevettem.
- Tudod, egész nap vidámnak tűntél, de ez olyan mű volt. A lányok boldogok, nem nagyon érdekli őket, hogy te hogy érzed magadat. Szerintük te tehetsz róla. Én pedig nem bírom látni, ahogy egyre jobban szétcsúszol, ha ezt jól palástolod is. Lehet, hogy tévedek, és tényleg jól vagy, akkor bocsánatot kell kérjek.
- El... - sóhajtottam, felálltam, megkerestem a lőlapokat, majd letettem őket Eleanor elé.
- Nem randin voltam, hanem stresszt levezetni. Eszem ágában sincsen bepasizni. Még mindig nem hevertem ki Zaynt. Tudod, napról napra jobban fáj, hogy nem... És... Egyáltalán nem vagyok boldog, csak nem akarom, hogy... mit is? Nem akarok látványosan szenvedni, elég, ha magamban szenvedek, mert azt csinálom. De nem akarom sajnáltatni magamat. Majd csak lesz valami. - El elhúzta a száját, és megölelt.
- Sajnálom - mondta - nehéz lehet nap mint nap látni őt. Tudom, hogy hotelbe akartál költözni, hogy ne kelljen ezzel szembesülnöd nap mint nap, de te is tisztában vagy vele, hogy ezt nem lehet. Velem mindig beszélhetsz, oké?
- Köszönöm - suttogtam. Eleanor nagyon rendes csaj. Miután elment, viszonylag gyorsan el is aludtam.

***

- Szóval csajok. Mindent tudtok, kérdések? - fejezte be húszperces beszédét Claudia.

Danielle

- Aha. Mért kell egy olyan számot előadnunk ami két hónapja jelent meg, ráadásul úgy hogy az eredeti énekesek is ott lesznek?! - kérdezte Katy
- És mi a francnak az Alan Carr-showban kell debütálnunk? - fintorgott Annie.
- A menedzsment így dönött, erről nem mondhatok többet. - mondtam már, hogy gyűlölöm Claudiát? - Gyertek, megismerkedtek a koreográfussal.
Danielle nagyon kedves lány, mindig vidám. Zseniálisan ki lett dolgozva a koreó, nem túl bonyolult, és megvalósítható. Estig gyakoroltunk, majd arra eszméltünk fel, hogy a teremben már nem csak mi voltunk, hanem a One Direction és Eleanor is. Végignézték az utolsó próbánkat, majd köszöntek nekünk, Claudiának és Daniellenek is.
- Mi ismerjük egymást - ráncolta össze a homlokát Liam.
- Aha. Az X-Factorban is táncoltam - mosolygott Dan.
- Tényleg! - döbbentek rá a többiek is.
- Danielle, nincs kedved eljönni velünk kajálni? - kérdezte Niall.
- Szívesen jönnék, de sajnos dolgom van. Majd máskor - mosolygott a lány.
A "kajálás" abból állt, hogy Lou, aki vezetett, elkérte mindenkitől a rendelést, és tíz percig feltartottuk a sort a McDrive-ban, mert annyit és olyanfélét rendeltünk, hogy nem tudták összeszedni a cuccokat.
- Mit csináltok holnap csajok? - kérdezte Harry teli szájjal.
- Próbálunk, próbálunk, és kihagytam valamit... - felelte Katy
- Próbálunk! - vágtuk rá mind a négyen.
- Éés pénteken?
- Ugyanezt - fintorgott Laura.
- Péntek este elmegyünk bulizni. - jelentette ki Harry, mi pedig örömmel fogadtuk a kijelentését.

***

Pénteken este valóban elmentünk egy kisebb klubba. Ha tudjuk, hogy Harry és Lou mit terveltek ki, se én, se Zayn nem megyünk el. Ugyanis a klub tulajdonosa kijelentette, hogy ma karaoke-péntek van, mint minden héten. Tíz óráig lehetett jelentkezni.
- Az első fellépőnk... Julia. - nem mozdultam, mert eszem ágában se volt jelentkezni, de amikor a fényszóró rám irányult, kérdőn néztem körül. Louis meglökdösött, hogy menjek már.
- És mit kéne énekelnem? - kérdeztem. Ezt még megkeserülik. A srác megmutatta a papírt, én pedig sóhajtva beleegyeztem. Egy kicsit változtattam a szövegen, hogy jobban passzoljon az én szituációmhoz, de azért ijesztő, mennyire igaz ez a szám pillanatnyilag. Nem is titkoltam, hogy érzek, folyamatosan Zaynre néztem közben.

- Köszönjük Julia! A következő... Zayn. - Most Harry lökdöste fel a srácot a színpadra, én pedig mutattam nekik, hogy később kinyírom őket. Zayn vonakodva bár, de elénekelte a számot. A feléig bírtam, aztán meglett a hatása. Lehajtottam a fejemet az asztalra, és próbáltam visszatartani a 

könnyeket.

 Miután Zayn is végzett, felálltam, és Harrynek és Louisnak is adva egy nyakast kimentem az épület elé, majd elsírtam magamat. Ez egyszerűen ezt hozta ki belőlem.