33. fejezet - Az első fellépés

Sziasztok:)
ez is eljött. az első szeptemberi rész:'( mostantól kicsit nagyobb időközönként jönnek a részek, nekem is kell tanulnom. (muhahahahaha! sose tanulok. de a szüleim korlátozzák a gépezési időmet, szóval egyremegy.)

A fejezet egy kicsit lapos lett sztem, csak gyorsan összekapkodtam, de mostantól összeszedem magam és németórákon kidolgozom majd a részeket:DD
Jó sulikezdést!:)

xx
Julia:)

ui: várjátok már a Take Me Homet? :DD

 Zaynnel kézenfogva érkeztünk, és a hallban adott egy majd-ha-szünet-lesz-látlak-csókot. Kicsit késve jöttem rá, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, ugyanis Claudia ott állt öt méterrel arrébb, és a szemöldökét felvonva bámult bennünket.
- Lám-lám - szólt - Mit látnak szemeim? - kérdezte, miután Zayn elment.
- Nem láttál még embert? - kérdeztem flegmán. Claudia már nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát.
- Majd fent megbeszéljük, ha a többiek is itt vannak - felelte hűvösen, és elment. Ebből aztán nem lett semmi, ugyanis amint felértem a próbaterembe, Danielle elkezdte, előbb kezdünk előbb végzünk alapon. Egy óra múlva volt az első szünetünk. Claudia belépett, alighogy Dan elhagyta a termet, és nem engedett ki bennünket
- Van kis megbeszélnivalónk - mondta hűvösen, és lecsapott az asztalra pár újságot.
- Mik ezek? - kérdezte Annie
- Ezt tőletek kéne kérdeznem. Címlap: A One Direction és barátnőik csirkekosztümben. Másik címlap: Fogadást vesztettek a One Direction tagjai - csirkékké kellett változniuk. Harmadik, itt csak a második oldalon: Justin Biebert énekelt a One Direction és barátnőik - csirkekosztümben! És még sorolhatnám. Mit képzeltetek?
- Azt, hogy elvesztettünk egy fogadást, és meg kellett csinálnunk ezt. Most mi a baj? - kérdezte Laura a napilapokat tanulmányozva.
- Esetleg nem ilyenekkel kellene feltűnni.
- Figyelj, az embereket az érdekli, ha valakinek szar. Az nem érdekel senkit, hogyha minden jó. - vonta meg a vállát Katy
- Ezzel lennénk a következő témánál. - Claudia még egy pár újságot dobott le az asztalra.
- "Hogy is van ez? Zayn Malik és kedvese, Julia egy hete jelentették be, hogy kapcsolatuknak vége,  de vasárnap látták őket az egyik bevásárlóközpontban, amikor a többieket figyelték(lásd: első oldal). Úgy viselkedtek, mint egy friss szerelmespár. Vagyis megint, vagy még mindig együtt vannak? Kíváncsiak vagyunk, mit nyilatkoznak ezzel kapcsolatban" - olvasta fel az egyiket Annie.
- És? - kérdeztem.
- Elfelejtetted volna, mit mondtam neked? - kezdte Claudia, de félbeszakítottam.
- Mit? Azt, hogy tartsam magamat távol Zayntől? Hogy romba döntöd a karrieremet, ha a közelébe megyek? Hogy ne merjem összetörni a szívét még egyszer? - kiabáltam dühösen, és minden mondattal közelebb léptem Claudiához, aki elkezdett hátrálni - Zayn szakított velem, nem fordítva, bár nem tudom mért mondom ezt el mert semmi közöd nincs hozzá! És lehet, hogy most, hogy kibékültünk, annyi a kis tervednek, hogy te leszel a következő barátnője, de tudod hol érdekel az? Szánalmas vagy! - még lett volna mondanivalóm, de ráébredtem, hogy nyolc szempár bámul rám. Annie ocsúdott fel először a döbbenetből
- Igaz ez? - kérdezte hűvösen Claudiától
- Nem tudom miről beszél - hebegte - Én sose mondanék ilyent
- Ja, persze - fújtattam
- De miért mondanék ilyesmit, én... - Claudia hangja elcsuklott, remegő kézzel törölte le a könnyeit. 
A lányok azonnal odamentek hozzá, elkezdték vigasztalni, és mérgesen néztek rám.
- Ez nem volt szép tőled - mondta azt ajtóban álló Liam is.
- Tessék? - suttogtam. Claudia engem fenyegetett meg, és most mégis én vagyok a gonosz? "Elérhetem hogy a lányok megutáljanak" mondta az első találkozásunknál. Elegem volt mindenből. Arrébb toltam Harryt és Niallt, és kimentem a folyosóra. Nem láttam, merre megyek, de egy sötét, szűk folyosóra értem, ahol a hátamat a falnak vetve leültem, felhúztam a térdemet és az arcomba temettem a kezemet. Csak ültem, és gondolkoztam. Rövid idő múlva léteket hallottam, és valaki leült mellém. Nem néztem fel, tudtam, hogy ki az. Egyrészt éreztem a csodálatos illatát, amit mindenhol felismertem volna, másrészt pedig egyszerűen éreztem, hogy ő az.
- Héé, ne szomorkodj! - suttogta a fülembe, és átölelt. Fejemet a vállába fúrtam, és elsírtam magamat.
- Neki hisztek! Megmondta! Megmondta, hogy mindenkit ellenem tud fordítani - szipogtam
- Én hiszek neked - mondta csendesen, mire felnéztem
- Valóban? - a csillogó barna szempárba néztem, és tudtam, hogy igen.
- Hát persze. Rám mindig számíthatsz édesem. És van egy ötletem, hogy a többieket hogy ébresszük rá az igazságra...

***

Az ebédlőbe mentünk, mert nekünk ilyenünk is van, és beálltunk a sorba.
- Mit kérsz? - kérdezte Zayn
- Szerintem lasagnét de majd megveszen magamnak - Zayn gyengéden megfogta a vállamat és kitolt a sorból.
- Keress helyet addig - mondta ellentmondást nem tűrően.
- De... - próbálkoztam.
- Nem. Fogd be. A barátnőm vagy, csak természetes hogy fizetek. - Zayn az asztalok felé intett. Az ebédlő leghátsó sarkába ültem, de nem maradtam sokáig egyedül. Claudia ült le velem szembe.
A lány nem maradt sokáig, hamar felállt, és eltűnt. Pár pillanattal később Zayn ült le a helyére.
- Parancsolj, lasagne. - tette le elém a tálcát.
- Köszönöm. - áthajoltam az asztalon és adtam Zaynnek egy puszit.
- Nagyon szívesen.
- Mit eszel? - néztem a másik tálcára.
- Csirkemell meg rizs. Kérsz? - nevetett Zayn.
- Nem köszi. Az a tiéd. - vigyorogtam. Mindketten megettük a kajánkat, majd Zayn egy újabb tányért vett elő a harmadik, használatlan székről.
- Süti a Hercegnőmnek - tette középre - Sacher torta.
- Dejóó köszönööm! - Zayn legyintett, a kezébe vett egy villát, és elkezdett etetni. Egyszer nekem, egyszer magának vett. Pár perc alatt elfogyasztottuk az édességet. Visszavittük a tálcákat, majd felmentünk a másodikra. Éppen időben, a szünetnek pár percen belül vége volt.
- Köszönöm - suttogtam, mikor megálltunk a próbaterem előtt.
- Neked bármit - válaszolt. A falnak dőltem, Zayn előttem állt és kezeit a derekam köré fonta. Gyengéden megcsókolt, majd beléptünk a próbaterembe, ahol a többiek is voltak.
- Hol voltál? Kerestünk - mondta Katy.
- Ebédeltem - feleltem halálos nyugodtsággal. - Claudia - szóltam a csajnak.
- Igen? - kérdezte halkan. Nagyszerű színésznő.
- Azt hiszem... bocsánatot kellene kérni. Zaynnel felvettünk valamit, meghallgatnád? - kérdeztem
- Bocsánatkérő dal? - nézett rám Niall hitetlenül. Válasz helyett rácsatlakoztattam a telómat az egyik hangszóróra, és elindítottam a fájlt.
- Mit kérsz? - hallatszódott Zayn hangja
- Szerintem lasagnét de majd megveszen magamnak - úristen de nyomi hangom van itt.
- Keress helyet addig.
- De... 
- Nem. Fogd be. A barátnőm vagy, csak természetes hogy fizetek. - pár másodpercnyi szünet, majd egy székzörgés hallatszik.
- Nyugi nem leszek itt sokáig. - ez Claudia hangja - csak gondoltam okosabb vagy, és nem így támadsz rám. Mindenki az én oldalamon áll, és ha nem vigyázol, könnyen mindennek vége. A nagy spanságodnak a One Directionnal, a barátnőid is utálni fognak... Ami meg Zaynt illeti, ha valaki együtt lakik a párjával, mármint nem szülőknél vagy barátokkal, hanem ketten, akkor kiderülnek a mocskos titkok, fény derül a rossz szokásokra, és a kapcsolatnak hamar vége. Ezt ne feledd. Én tudok várni. - székzörgés, majd a felvételnek vége volt. Kihúztam a kábelt a mobilból.
- Nos, ezt akartam mondani. - rezzenéstelen arccal néztem Claudiára, aki zavartan bámulta a földet. Zayn terve volt, hogy állítsam be a hangfelvételt, hátha Claudia beszél velem. Nos, bevált.
- Sajnálom. Csak... féltékeny vagyok rád. Nem volt helyes. Megbocsátasz? - ó, azok a kutyakölyökszemek. Legszívesebben elküldtem volna a p*csába, de bólintottam
- Hát persze, hogy megbocsátok. Nem is volt semmit - Claudia megölelt, de amikor visszalépett, láttam a szemeiben az ellenségességet. Ennek még rég nincs vége.
A srácok elmentek fel a saját stúdiójukba, mi pedig folytattuk a próbát.
Egy dolog, amit Claudia mondott viszont nem ment ki a fejemből. Zaynnel most együtt lakunk, hét hétnyi ismertség után, amiből négyet külön töltöttünk. Mi lesz, ha elege lesz belőlem? Egész végig ezen rágódtam.

***

Szerda este elhatároztam, hogy ismét elkezdek futni. Már át is öltöztem sportcuccokba, és akartam szólni Zaynnek, hogy hova megyek, amikor ő megállított.
- Hova mész?
- Futni. Csak egy pár kört a környéken...
- Felejtsd el.
- Miért? - csodálkoztam
- Csak annyit mondok, fél óra múlva legyél kész, és ne szakadt cuccokban, ha lehet. - mosolygott a srác titokzatosan.
- Hát jó. - felmentem a szobánkba, és elkezdtem kutatni a cuccaim között. Zayn tervez valamit-gondoltam, miközben kiszedtem egy ruhát a szekrényből.
A szememet ceruzával kihúztam, és sötétkék szemhéjpúdert használtam. Alapozót szinte sose használok, csak egy kis púdert kentem magamra. A hajamat gyorsan begöndörítettem, hogy könnyű hullámokban essen a hátamra. A szemem és ruhám színéhez passzoló magassarkút húztam fel, és lementem.
- Kész vagyok - szóltam, de fogalmam se volt, hogy Zayn hol van. Valaki befogta a szememet
- Hé! - meg akartam fordulni, de az alak nem engedett. A szemem elé kötött egy sötét kendőt, és elkezdett az ajtó felé vezérelni
- Bízz bennem - mondta Zayn. Csak sajnos én vagyok olyan hülye, hogy feltétel nélkül bízok benne. Egyszer még póruljárok. Zayn beültetett egy kocsiba, és pár percnyi fuvar után kinyílt az ajtó és valaki kisegített az ajtóból
- Levehetem végre ezt a cuccot? - kérdeztem
- Nem. Várj egy pillanatot - felelte Zayn. Mentünk pár métert, majd megálltunk, és Zayn levette a szememről a sálat. Az első amit megpillantottam ő volt. Zakóban, a haja felzselézve. Nem is kellett volna más, ő nekem tökéletesen elég. Aztán körülnéztem. A Temze partján álltunk, ahol meg volt terítve egy asztal, két gyertyával rajta.
- Wow. - mindig meg tud lepni. Az asztalhoz vezetett, kihúzta a széket és miután leültem betolta. Igazi úriember.
A vacsora nagyon fincsi volt, steak krumplival. Zayn egyfolytában bókolt, annyira szeretem ezt a gyereket. Gyakran felnevettünk, imádom ahogyan nevet, olyan cuki és szeretnivaló.
Miután megettünk minden finomságot, Zayn felállt, és letérdelt elém. Elállt a lélegzetem.
- Julia. - kezdte, egyik kezével az enyémet tartotta, a másik a háta mögött volt - Nem tudom, mondtam-e már, de szeretlek. Egészen addig foglak szeretni - ezzel előhúzott hat vörös rózsát a háta mögül - amíg az utolsó el nem hervad. - Elvettem tőle a rózsákat, és teljesen boldog voltam egy pillanatig, mert már olvastam egyszer valahol, hogy ez hogy megy, de aztán ismét megállt a szívem egy pillanatra, ugyanis az összes rózsa igazi volt. Legkésőbb egy hét múlva el fog hervadni. Zayn látta a szememben az ijedtséget, és ismét megszólalt.
- Várj... egyet elfelejtettem. - A háta mögül előhúzott egy hetedik, műanyag rózsát is, amit a többi mellé helyezett. - Így már jó. - kifújtam a visszatartott levegőt, és arcomat a kezembe temettem.
- Gyere ide te barom! - lecsúsztam a székről, bele Zayn ölébe, és elkezdtem csókolni. Kis idő múlva Zayn elhúzódott
- Ez így nem lesz jó. Meg fogsz fázni - mondta, és felhúzott a földről. Sóhajtva követtem a kocsiba, és beültem. Amint kiderült, a sofőr Harry volt, aki közben Annievel vacsorázott a közeli étteremben.
- Jé, Ans! Miújság? - kérdeztem a lányt, mikor beült mellém
- Ans?
- Aham. Nem tetszik?
- Nem! - nevetett a lány.
- Hát jó. - szomorodtam el.
Pár perc alatt otthon voltunk, és el is mentünk aludni, hosszú nap volt.

***

- Úristen! El fogom rontani! Ki fognak röhögni! VÁÁÁ! - pánikoltam szombat reggel, amikor felöltöztem.
- Nyugi - próbált csillapítani Zayn

- Nem, nem nyugi! A hülye p*csa miatt most felléphetek a dal eredeti előadói előtt, amelyeknek egyike történetesen az exbarátnőd! - Nos, igen. Claudiával tegnap csúnyán összekaptunk, ugyanis úgy intézte, hogy nem saját dalt adunk elő, hisz az még nincs is, hanem azt, amivel megszereztük a szerződést, vagyis a Wings-et. Továbbá nem csak mi leszünk vendégek a műsorban, hanem akik "felfedeztek" bennünket, a One Direction. Eddig minden oké, ha Claudia nem találta volna ki azt is, hogy a Little Mix is legyen jelen, hiszen az ő daluk eredetileg a Wings. Ezzel az a baj, hogy abszolút semmi kedvem nincs Perrie előtt énekelni, mert tuti valamit elrontok. Amikor megkértem Claudiát, hogy ezt ne így csináljuk, egy pillantást kaptam cserébe, ami mindent elmondott. Direkt csinálta.
- Akkor mi van? Túléljük - mondta Zayn, de még mindig paráztam. - Hé! - húzott magához - Ne feledd, hogy szeretlek, egészen amíg az a rózsa ott - mutatott a vázára - el nem hervad. Ne félj. És ha elrontod? Úgyse fogod. Meg tudod csinálni! - ez egy kis bátorságot öntött belém, de amikor a főpróbát tartottuk egy fél órával a műsor előtt, mindent elrontottam, amit el lehet. Közel jártam ahhoz, hogy elsírjam magamat. Láttam a lányokon, hogy legszívesebben nélkülem lépnének fel. Láttam Zaynen, hogy tudja, hogy el fogom rontani. Láttam Claudián, hogy elégedett magával.
- Fel a fejjel - adott még egy utolsó csókot Zayn, mielőtt el kellett mennie. A színpad mögött állva hallottuk, ahogyan fel lesz konferálva a Little Mix, majd a One Direction.
- És most. Fogadjátok sok szeretettel a Heart Race Makers-t! - a függöny szétnyílt, mi felléptünk a színpadra. Egy gyors pillantást vetettem a fotelekre, amiken ültek a lányok illetve a srácok, és megláttam Perrie arcán egy kis mosolyt. Ez olyan volt, mint egy gyújtószikra. Mikor megfordultunk, mert hát a koreó úgy kezdődik, éreztem az adrenalint, és az elszántságot, hogy nem rontom el. Mindent úgy csináltam, ahogy Danielle tanította. Az első refrént közösen, háttal, mozdulatlanul. Annie és Laura megfordulnak, eléneklik a saját részüket, addig mi Katyvel kicsit riszáljuk a csípőnket, kell ilyen is. Majd a bridge, amit Katyvel éneklünk. És megfordultunk, refrén. Majd az én részem. Semmi másra nem koncentráltam, csak az éneklésre. És összejött! A koreográfia, az ének, minden! Amikor kellett o-óznom, pár lépést előrementem, lehunytam a szememet, és kiengedtem a hangomat. Még sosem volt ennyi erő benne. Teljesen megdöbbentem, hogy mit tudok.
De nem csak én brillíroztam. Minden egyes részlet tökéletesen passzolt, a lányok is olyan jók voltak, mint még sose.
A dal végén meghajoltunk. Egy másodpercnyi hatásszünet után az egész stúdió elkezdett tapsolni.
Megkönnyebbülten léptünk le a színpadról, és miután köszöntünk minden másik vendégnek, leültünk.
A csaj mindenféléről kérdezgetett bennünket, hogy találkoztatok, hogy jött az ötlet, hogy bandát alapítotok, meg ilyesmik. Aztán jött a téma, ami a legkínosabb volt.
- Szóval Zayn, milyen érzés a volt és a jelenlegi barátnőddel egy teremben lenni? - kérdezte a nő, akinek legszívesebben kitekertem volna a nyakát.
Nem szívesen mennék bele nagyon, hogy ezt hogy rendeztük le. Egyszer is elég volt átélni.
A műsor után elköszöntünk a lányoktól. Perrie odajött hozzám.
- Mi lenne, ha találkoznánk valamikor? Jobban megismerni egymást... - kérdezte a lány. Miután felocsúdtam a döbbenetből, megadtam neki a telószámomat, hogy persze, találkozzunk.

- Na lányok, az első fellépéseteken is túl vagytok. - mondta Liam percekkel később, még a stúdióban.
- Jéééj! - kiáltotta Louis, és csinélt egy elég érdekes mozdulatot.
- Ezért szeretnénk átadni nektek egy kis ajándékot - folytatta Niall. A srácok előhúztak a hátuk mögül egy-egy dobozt.
Másodpercekkel később négy női sikoly rázta meg az épületet.
- IPhone??? ÚÚÚRISTEEEEN!! - volt az első reakciónk. A második pedig:
- Ezt nem fogadhatom el. - A harmadik meg:
- Köszönöm, imádlak!
- Gyere - húzott Zayn be az egyik öltözőbe, amikor kiörültem magamat.
- Zayn igazán nem kellett volna, egy iPhone... - kezdtem, de ajkait ez enyémre tapasztotta, így elhallgattam. Nekinyomott a falnak, és tovább csókolt.
- Látod, milyen ügyes voltál? Nem kellett volna ennyire paráznod. Még sosem voltál ennyire jó - suttogta. Leszegtem a fejemet, mintegy bűnbánóan, és megláttam egy kalapot. Olyant, amilyent Perrie szokott viselni. Hirtelen magam előtt láttam minden pillantást Zayn és Perrie között, és valamiért totál elkezdtem félni, hogy Zayn elhagy. Hogy az iPhone egy engesztelés volt, mint Sebastiannál a koncertjegy.
- Mi a baj? - Zayn az állam alá rakta az ujjait, és felemelte a fejemet
- Semmi...
- De látom rajtad. - minden kibukott belőlem, az is amit Claudia vágott a fejemhez pár napja. Zayn végighallgatta a kifakadásomat, és hátralépett
- Ha tényleg azt hiszed, ilyen könnyen elhagylak, a kapcsolatunk ennyire nem tartós... Hát jó! - Zayn kiviharzott az öltözőből, becsapta maga mögött az ajtót. Rájöttem, hogy megint mennyire hülye voltam, és lecsúsztam a fal mentén, majd elsírtam magamat.