36. fejezet - Nyaralás #1

Másnap reggel korán ébredtem, és vigyorogva gondoltam vissza az éjszakára. Elég, ha annyit mondok, hogy nagyon jó volt? Azt hiszem, igen. Mindenkinek a fantáziájára bízom.
Zayn meg nem moccant volna, és elhatároztam, hogy ezúttal én fogok reggeli csinálni. Aha...
Lementem a konyhába, és előkerestem az otthoni kézzel írt szakácskönyv fénymásolatát, amit elhoztam. Gofri. Gyakran eszünk ilyent reggelire, de egyszerű. Összedobtam a tésztát, és már a felét kisütöttem, amikor rájöttem, hogy kihagytam a sütőport. Sebaj.
A maradék tésztába belekevertem egy egész csomagot, hogy kompenzálja a hiányt. Elkezdtem pudingot főzni. Azt úgy szoktam, hogy felmelegítem a tejet a mikróban, belekeverem a port és a cukrot és visszarakom amíg fel nem forr. A csokoládés puding ment. A vaníliás... eszembe jutott, hogy úgy nézhetek ki, mint valami madárijesztő, és kimentem a fürdőbe egy hajkeféért. A hajcsomókat bogozgatva tértem vissza a konyhába, amikor valami robbant. Ijedten nyitottam ki a mikró ajtaját. A puding... kifolyt. Szép látvány. Majd feltakarítom. Gyorsan felvertem egy kis tejszínhabot, mindent egy tálcára pakoltam, és felmentem a szobánkba.
- Jóreggeeeeelt! - mosolyogtam Zaynre, aki álmosan pislogott rám.
- Hmrg. - azt hiszem, az a fáradt Zayn "neked is jóreggelt" verziója volt.
- Csináltam reggelit.
- Kajaaa! - ült fel a srác. Összeráncolt homlokkal meredtem rá.
- Azt hittem Zayn Malik a pasim és nem Niall Telezabálom Magam Horan...
- Sok kalóriát égettem el tegnap este... pótolni kell - vigyorgott rám Zayn.
- Inkább fogd be - intettem a tálca felé.
- Igenis! - a pimasz vigyor csak nem akart eltűnni az arcáról. - Amúgy finom.
- Na, ennek örülök. Legalább valami.
Megreggeliztünk, és lementünk a konyhába.
- Össze kellene pakolnunk az útra - mondta Zayn.
- Jó. Hideget-meleget? Hova megyünk?
- Azt nem mondom el - vigyorgott a srác.
- Meeeert? - csodálkoztam. Zayn a kezei közé vette az arcomat.
- Mert csak - adott egy puszit az orromra. Megvontam a vállamat. Zayn egy kancsóba vizet töltött és kinyitotta a mikrót, hogy belerakja. Megtorpant a keze.
- Ez meg mi - intett röhögve a mikró felé
- Hupsz - elfelejtettem feltakarítani a pudingot. Zayn nevetve állt neki  takarításnak.
- Menj fel csomagolni - intett az emelet felé. Bocsánatkérő nézéssel futottam fel a szobámba. Mit kellene pakolni? Zalálomra bedobáltam egy rakás cuccot a bőröndömbe. Fél óra alatt végeztem a ruhákkal. A cipőknek, smink és hajcsináló cuccok megtöltöttek még egy bőröndöt. Sebaj. Közben Zayn is feljött, és összepakolta a maga cuccait Sokkal kisebb helyen elfért mint én. Hm.
- Mehetünk? Ha visszajövünk már az új házba költözünk - szólt, egyik kezével átölelve, halvány mosollyal az arcán
- Menjünk. Szia ház. Szerettelek. - bólintottam. Zayn gyengéden megcsókolt, majd kivezetett az ajtón. A kapu előtt már várt a limuzin, ami kivitt minket a reptérre.
- Mikor tudom meg hova megyünk? - kérdeztem
- Majd ha odaértünk. - Zayn egy magángép felé irányított.

***

- Franciaországy? - kérdeztem, amint kiléptem a repülőből. Párizs repterén álltunk.
- Igen. Olaszországot akartam, aztán Harry mondta, hogy azt lefoglalta. Milánóba mennek ruhákat vásárolni, azt hiszem... Spanyolországban Niallék vannak... Louisék Görögországban. Liamék pedig... nem is tudom. Törökország, vagy Svájc, esetleg Portugália...
- Nem ugyanaz - nevettem. Zayn megvonta a vállát.
- Ne a többieken gondolkozzunk. Ez a mi nyaralásunk. Kicsit olyan városnézős lesz, remélem nem bánod. Hawaii-ra akartalak elvinni, de a szüleid nem engednek ki Európából, amíg nem vagy 18.

A párizsi hetünket röviden így lehetne összefoglalni: gyönyörű. Végignéztük az összes nevezetességet, vettem egy csomó limlomot. Az Eiffel-trony nappal gyakorlatilag egy darab vas - éjszaka viszont hihetetlenül gyönyörű. Versailles-ben is voltunk. A parkolóban volt pár árus, akikkel klasszul lehetett alkudozni. Elneveztük őket oposszumnak, nem is tudom miért. Kedveltem őket. Néhány szót még magyarul is tudtak, olyan cukin mondták, hogy "mangyujto, mangyujto" (öngyújtó). Vettem egy rakás mini-eiffel-tornyot, meg egy sálat, meg képeslapokat, és még sorolhatnám. A Moulin Rouge előtt is elmentünk, de megállni sajnos nem tudunk, bemenni a 16 évemmel meg főleg nem. Voltunk Disneylandben is. Az első fél órában totál leamortizálódtam. A sorok a különböző hullámvasutakra másfél(!) órásak. De ha kivárja az ember, az csúcs. a 360°os fordulatok, földalatti utak még semmik nem voltak ahhoz képesz ami várt bennünket a Space Mountain előtt. Este voltunk ott, és konkrétan befostunk előtte. Azt hallottuk, hogy ez a hullámvasút a legdurvább. Felváltva akartunk megfuamodni. Idegőrlő negven perc volt. Utána meg még egyszer beálltunk a sorba. zsírkirály! egy emelkedően megállít, töksötétben, visszaszámol 3-ról és kilő vagy háromszázzal. Csúcs!

Egy hét után sajnos el kellett hagynunk a várost. Felszálltunk a repülőre.
- Most megyünk haza? - kérdeztem
- Nem. Van még egy megálló...

---

Sziasztok! Most, hogy mindent letudtam, remélem lesz több időm a blogra. Mást nem is tudok nagyon mondani.

Boldog Karácsonyt! :) ♥

xx
Julia:)

ui: a párizsi képek sajátok.