37. Fejezet - Nyaralás #2

- Akkor miért csinálod? Senki sem állt késsel a kezében eléd, és fenyegetett meg, hogy ha nem mész el Londonba a kis haverkáidhoz akkor beléd szúrja!
- Miafaszvan? - felnéztem, és egy hűvösen rám meredő szempárral találtam szembe magam.
- Nem is kell visszamenned. Kis barátaid biztosan visszaküldik a cuccodat, majd kifizeted a költségeket abból a sok pénzből amit kerestél.

2 DAYS EARLIER

Felszálltunk a repülőre.
- Most megyünk haza? - kérdeztem
- Nem. Van még egy megálló. - mosolygott Zayn titokzatosan

- Jólvan. Addig alszok egy kört -  vontam meg a vállamat és kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen.
- Aludni? Nem én valami teljesen mást terveztem az útra. Nem is hosszú, az alvástól legfeljebb még fáradtabb lennél utána. - kérdőn néztem Zaynre. Mit tervez? Nem rejtegette sokat a szándékait. Az ölébe húzott és elkezdett csókolgatni. Először lassan, majd egyre hevesebben.
- Zayn! Itt? - kérdeztem halvány mosollyal arcomon, miközben lassan kigomboltam az ingét.
- Aha - suttogta a srác a hajamba. - Miért ne? - ilyennek is kell egyszer lennie...

***

Leszálltunk a repülőről. Körbenéztem. A környék ismerős volt, de nem akartam elhinni.
- Jajj de imádlak! - ugrottam Zayn nyakába. - Köszönöööm. - Magyarországon voltunk.
- Ez a legkevesebb drágám - adott egy puszit a fejemre. - Nem szóltam a szüleidnek, de szerintem nagyon fognak örülni annak, hogy itt vagy, hiszen jó ideje nem láttak már... egyenesen bűntudatom van, ha arra gondolok, hogy elraboltalak a tengeren túlra és nem látod őket miattam... - úgy néztem rá, mint egy őrültre.
- Hülye vagy. Jobb dolog nem nagyon történhetett volna velem, mint hogy találkozunk. - öleltem át a derekát.
- Ha úgy gondolod... pedig részemről a szerencse. - vigyorgott
- Nem is.
- Dehogynem - bólintott
- Gondolkozzál már! - léptem el tőle.
- Azt neked kellene! Amúgy meg, én vagyok a férfi, nekem van igazam - húzta össze a szemeit Zayn. Ezen a felsőbbrendű pillantáson felkaptam a vizet.
- Ó, igen? Mégis hol élünk? - sziszegtem. Zayn egy pillanatig rám bámult és elnevette magát. - Most meg mi van?
- Komolyan azon vitázunk, hogy melyikőnk szerencsésebb? - kérdezte. Felismertem a helyzet abszurditását és csatlakoztam a nevetéshez.
- Na jó, menjünk. Húsz perc múlva találkozol a szüleiddel... örülsz neki?
- Hát persze. Miért vagyunk még mindig itt?
- Mert leálltál velem vitatkozni, hogy ki a szerencséseb... - gondolkodott el Zayn
- Ja... tényleg. - mondtam csendesen.
Negyed óra múlva(Zayn nagyjából úgy vezetett mint egy őrült) a kertkapu előtt álltunk.
- Dejá-vú-m van. - jeletettem ki, és a házra hunyorogtam.
- Nekem is... - mindketten arra gondoltunk vissza, amikor először álltunk itt a fiúkkal, néhány órával a megismerkedésünk után. - De azóta sok minden változott. Megyünk? - nyitotta ki a kaput
- Aha - nagyon izgatott voltam. Anyuékat a kertben sejtettem, ezért be se mentünk a házba.
- Valaki? - kiáltottam el magam. Anyu kidugta a fejét a levendulabokor mögül, és pár pillanatig csak bámult rám, mint aki nem hiszi el amit lát.
- Julia? - kérdezte, mire nevetve bólintottam. Odamentem hozzá és megöleltem. - De jó hogy megint itt vagy! A Skype nem tud helyettesíteni - mosolygott - meddig maradtok?
Kérdőn néztem Zaynre. Eddig még nem jutottam el.
- Egy hétig - mondta a srác féloldalas mosollyal.

***

Az öröm, hogy megint otthon vagyok, hamar átcsapott valami másba. Két nappal a megérkezésünk után, a konyhában, apunak sikerült elérnie, hogy visszavágyjak(ezt a szót hogy kell írni?:S - a szerk.) Londonba.
- Mi lenne ha a változatosság kedvéért segítenél valamit, ha már egész nyáron nem csináltál semmit? - kérdezte apu a reggelinél
- Tessék? - néztem fel döbbenten.
- Nos, amíg mi itt dolgoztunk, addig te nem sok mindent csináltál... dalolgattál egy kicsit. Ha már úgy tartja úri kedved, hogy meglátogatod a pornépet, segíthetnél.
- Csak dalolgattam? Több pénzt kerestem ebben a másfél hónapban, mint ti nem is tudom... fél év? egy év alatt? Akkor meg nem mindegy hogy mit csinálok? - csattantam fel - Napi nyolc-kilenc órát vagyunk bent a stúdióban, vagy ha nem, akkor interjút adunk, vagy ilyesmi! Lehet hogy ez nem tűnik soknak, de igenis az! - kiabáltam
- Akkor miért csinálod? Senki sem állt késsel a kezében eléd, és fenyegetett meg, hogy ha nem mész el Londonba a kis haverkáidhoz akkor beléd szúrja - állt fel apu
- Miafaszvan? - még mindig nem ócsúdtam fel a döbbenetből, amikor apu hűvösen rám nézett.
- Nem is kell visszamenned. Kis barátaid biztosan visszaküldik a cuccodat, majd kifizeted a költségeket abból a sok pénzből amit kerestél. És most indíts parlagfüvet szedni! - a végét már kiabálta. Szivesen mondtam volna egykét dolgot, de visszafogtam magam, sarkon fordultam és kimentem a kertbe. Miközben dühösen tépkedtem ki a gyomokat a földből, átgondoltam amit apu mondott. A baj az, hogy még mindig kiskorú vagyok, ergo ha nem enged el, nem mehetek. Francba is!
Egy (hosszúnak tűnő) idő után Zayn is kijött
- Anyukád mesélt a balhéról - simította meg a hátam. Megvontam a vállamat és tovább téptem ki a parlagfüveket.
- Faszom kivan mindannyiótokból hagyjatok már békén a kurva életbe is - morogtam, magyarul, nehogy Zayn megértse
- Tessék? - nézett rám furán. Amikor rá se hederítettem, sóhajtva hátrált egy lépést.
- Sose fogom megérteni a nőket. Ha szeretnél beszélni, vagy ilyesmi... bent leszek. - ezzel sarkon fordult és visszament a házba, én pedig tovább fürödtem az önsajnálatban.
A magyarországi kitérőnk nagyjából így zajlott. Én duzzogtam, Zayn nem fogta fel, hogy miért akadtam fent ezen ennyire, apu nem szólt hozzám, anyu pedig megpróbálta a legjobbat kihozni a helyzetből.
Vasárnap utaztunk vissza. A búcsú anyutól ismét nehéz volt. Apura meg dühös voltam, de ő se próbált változtatni. Majd lesz valami...

- Helló London... ismét - vigyorogtam.
- Aha. Már az új házba megyünk... - ölelte át a derekam Zayn
- Tényleg! Menjünk! Jajj annyira kíváncsi vagyok - ugrabugráltam összevissze, mint valami kisgyerek. Zayn nevetve megrázta a fejét és a kocsi felé irányított. Bent ülve bekötötte a szememet.
- Nemááá - hisztiztem, tökre úgy mint egy kisgyerek.
- Demááá - rendelkezett Zayn. Duzzogva dőltem hátra. Az út nem tűnt hosszúnak, főleg nem, mert Zayn énekelt nekem. Magyar népdalokat. Hogy honnan ismer ilyeneket, azt nem tudom. De olyan cuki akcentusa van... zabálnivaló.
- Itt is lennénk. - Zayn segített kiszállni a kocsiból, és néhány méteres séta után megállított és levette a szememről a kendőt. Egy pillanatig meg se tudtam szólalni
- Ennek a monstrumnak melyik részében lakunk mi? És kikkel osztozunk? - kérdeztem. Zayn furán nézett rám.
- Ez az egész - körzött párat a kezével - A HÁZ. csupa nagybetűvel. mi ketten fogunk benne lakni. Nem tetszik? - kérdezte, és hallottam a félelmet a hangjában.
- Nem, dehogy, szó sincs arról, hogy nem tetszik. Csak... nagy.
- Azt meg kell hagyni neki, van mérete. Gyere, körbevezetlek. - fogta meg a kezem, és behúzott a háznak nevezett... nem is tudom. kastélyba?
Nem szeretném, ha fájna bárkinek a szive, ezért csak pár részletet árulok el a házról.
Van medence, nem is egy. Van egész sportrészleg, moziteremmel, mindennel. A hálószoba óriási, ugyanúgy, mint az ágy. Van külön-külön saját szobánk is, még üresen, illetve dobozokkal tele. Van könyvtárszoba, aminek egy részén már sorakoznak a könyvek. Mindegyikből legalább három példány van: magyarul, németül és angolul.
- Neked is van ám pénzed - jegyeztem meg egyszer.
- Most már nincs - nevetett Zayn. Riadtan néztem rá.
- Vicc volt. Sokat gyűjtöttem erre a házra, volt rá egy külön bankkontóm, a mindennap használton fel se tűnik nagyon a hiány.
- Ja, akkor jó - nevettem el magam.
A ház már be volt rendezve, csak a saját cuccunk állt még dobozokban. Elkezdtük kipakolni őket, és valamivel éjfél után fáradtan zuhantunk az ágyba.
- Fel kéne avatni az ágyat. - ültem fel vigyorogva
- Ne most. Majd ha készen vagyunk. - válaszolt Zayn. Sóhajtva ejtettem vissza magam a párnák közé.
- Ha gondolod. - Zayn néhány pillanatig nem mozdult, majd magára rántott.
- De az én szobámban van egy ágy, ami még nem lett használva. Átmehetnénk oda.
- Tetszik az ötlet... - vigyorogtam. - De fáj a fejem, bocsi, ma ne... - kaptam túlzott hisztériával a halántékomhoz. Zayn összeráncolta a szemöldökét és vállat vont
- Hát jó... - ezzel visszafeküdt.
- Ehh - sóhajtottam és hátat fordítottam Zaynnek. Vártam pár percet, és ismét megszólaltam.
- Fogadunk, hogy én leszek először a másik szobában? - rúgtam le magamról a takarót
- Azt kétlem - hallottam Zayn hangját valahonnan a folyosóról. Hogy jutott oda ki? rejtély. Utánafutottam.
- Megvagy - lihegtem, az ajtót becsapva magam mögött. Van hátránya, hogy a szoba egy emelettel lejjebb van. Körülnéztem, de Zayn sehol. Benyitottam a saját szobámba is. Semmi.
- Zayn! - kiáltottam. Sorra benyitottam a szobákba, de egy idő után meguntam és lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet. Valaki hátulról átölelt. A pohár megcsúszott a kezemben(direkt? hmm) és tartalma a mögöttem állóra zúdult.
- Upsz - hátrafordultam, és egy dühödt Zaynnel találtam szembe magam, aki éppen kifújta a szeméből az egyik vizes tincsét.
- Háborút akarsz? - kérdezte, kikapta a poharat a kezemből, megtöltötte és rám borította. Szótlanul megfordultam, az egyik konyhaszekrényből elővettem egy nagy műanyag edényt, és jéghideg vizet eresztettem bele.
- Nem merészeled - hátrált egy lépést Zayn. Kiemeltem a tálat a mosogatóból és elgondolkodóan magam előtt tartottam és nézegettem.
- Igazad van... - suttogtam, majd meglendítettem az edényt. - háborút akarok -  A teljes tartalma Zaynre zúdult. A srác felkiáltott.
- Ez hideg! Hideeeeg! Francba! Áh! - körbenézett, hogy mivel tudná magát felmelegíteni egy kicsit. - Áh, te is jó leszel... - egy lépéssel nálam termett és szorosan átölelt. hideeeeeeg! cikázott át az agyamon. Zayn rám villantotta ördögi vigyorát.
- Annyira szeretlek - sziszegtem.
- Tudooom - bólogatott Zayn. Megcsókolt és egész közel húzott magához. Keze bejárta testemet, és felültetett a konyhapultra. Mivel már hálócuccban voltunk, csak a bokszert kellett lehámoznom róla, ő pedig villámsebességgel áthajította az alvós trikómat a szoba másik végére.
- Még mindig fáj a fejed? Ugyanis nem nagyon tudom visszafogni a kis haveromat. - intett szemével lefelé.
 Lecsúsztam a konyhapultról, hátrébb löktem Zaynt, hogy a konyha másik falához támaszkodjon és adtam egy könnyű csókot a szájára, majd a nyakára és egyre lejjebb haladtam. Letérdeltem, és felnéztem Zaynre, aki kicsit nehezebben vette a levegőt.
- Hadd könnyítsek rajta. - suttogtam, és végigsimítottam a kis(valójában elég méretes) haverján, aki reagált az érintésemre.
- Ne kínozz - figyelmeztetett Zayn
- Soha - ráztam meg a fejem. Először csak végignyaltam, majd a teljes hosszát bekaptam. Zayn felnyögött.
- El fogok menni - figyelmeztetett. Pillanatokkal később elévezett. Az egészet lenyeltem.
- Most te jössz! - felfektetett a konyhaasztalra, végigcsókolta a nyakam, a melleim, majd nyelvét bedugta a hüvelyembe miközben kezével a csiklómat izgatta. A hátam ívbe feszült.
- Jajistenem.. - nyögtem fel, ahogy egyre közelebb kerültem a csúcshoz. Elélveztem, Zayn pedig végigsimított a combomon, majd felkapott és a falnak nyomott. Mindeféle figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Felnyögtem a gyönyörtől és egy kicsit a fájdalomtól is. Minden lökésével érintette a G-pontomat. Egy ideig csak a nyögéseink és sóhajaink hallatszottak. Zayn egyszercsak kihúzta belőlem a farkát, és megfordított. A falnak támaszkodtam, háttal Zaynnek.
- Szabad? - kérdezte halkan. Bólintottam, mire ismét behatolt, de nem egészen ugyanoda mint az előbb. Felkiáltottam.
- Sajnálom... - kezdte, de megráztam a fejemet.
- Nem, csináld csak. - egy idő után megint kihúzta belőlem, visszalökdösött a konyhaasztalhoz. Ráfeküdtem, magammal húzva Zaynt is, és folytattuk ahol abbahagytuk. Néhány lökés után éreztem, hogy el fogok menni, és ezt jeleztem Zaynnek is.
- Tartsd még egy kicsit... - kérte. pár pillanattal később elkapott a gyönyör, de nem csak engem. Egyszerre élveztünk el.
- Ahhh - volt minden amit ki tudtam nyögni.
- Tudom mit akarsz mondani... ez kurvajó volt, a te szavaiddal fogalmazva - vigyorgott Zayn.
- Ez az volt. Jaj, lusta vagyok visszamenni az ágyba... - sóhajtottam. Zayn felállt, és felhúzott
- Na, gyere - unszolt. Sóhajtva felkászálódtam, és felmentünk a hálóba.
- Tudod... az ágyat nem szenteltük fel... de a konyhaasztalt annál jobban - fordult felém Zayn perverz vigyorral, immáron az ágyban.
- Ja - nevettem. - Jóéjt Zayn.
- Jóéjt. Szeretlek. - suttogta, miközben mögém gömbölyödött és átölelt.
- Én is téged...


---
Sziasztok!:)
itt az új rész:3 remélem tetszik.
öt komit légyszi hozzatok össze:D
jó sulikezdést azoknak, akik holnap mennek már.
xx
Julia