45. Fejezet - Egy további nap a kórházban

Haii.
ez a késés most ivételesen nem rajtam hanem a bloggeren múlt... fos az egész. eh. na.
szóval röviden az elkövetkezendő időszakról:
- a blog 50(+1) részes lesz. a részek nem valami hosszúak, illetve ez nem. a többit igyekszem hosszabbra fogni
- az utolsó részek közt nagyobb ugrások lesznek az időben.
- utána kezdek egy másikat. ami nem lesz azonnal publikálva mert elegem van az 1hónapos időszakból. megírok először jópár részt és utána teszem fel netre. az  alapötlet megvan, nem olyan lesz
mint ez, de lehet hogy már írtam is róla... xdd. szóval majd augusztus-szeptember környékén kezdem azt.
- és mégegyszer: a karaktereknek már nincs sok köze azokhoz akikről mintáztam.
- az utolsó 5(6) résznél ajándékozzatok meg pár kommenttel. thy :*

xx
Julia
----
Most otthon van és pakol. Ő maga ajánlotta fel, hogy a holnapi legközelebbi géppel hazamegy és eltűnik az életemből... örökre. - fejezte be Harry keserűen.
Niallel döbbenten néztünk össze. erre igazán nem számítottunk...
- Harry - kezdte Niall óvatosan, de Harry intett, hogy ne.
- Nem kell a 'sajnálom' duma. Csak kellett valaki akinek el tudtam ezt mondani... most kieresztettem a gőzt és teljesen nyugodtan vissza tudok menni Annie-hez.
- Biztos? - kérdeztem

- Teljesen. Majd... találkozunk. - Harry lassan felállt és kiment.
Niall már azon volt hogy utánamegy, amikor Laura lépett be a kórtrembe, vagyis jobbanmondva inkább betépte az ajtaját.
- Annie most hívott hogy összeveszett Harryvel és hazamegy és el akar köszönni vagy ilyesmi - hadarta. bólintottunk.
- Haz most volt itt. Nem mondta min veszekedtek de állítólag Annie egész érdekes dolgokat mondott Harrynek... Nem tudom ebből mennyi igaz, de ha csak a fele, már az is sok.
Laura összeráncolta a homlokát
- Annie rosszat mondott Harryről? Nem hiszem. Ő mindig olyan kedves..
- Nem tudom mi az igazság de én úgy tapasztaltam hogy Annie azokkal kedves akik hogyismondjam... akiknek stratégiailag helyes megtartani a barátságát - lépett be Liam, Katyt maga után húzva. - Csak az utolsó mondatot hallottam de találkoztam Harryvel és mondta hogy összevesztek. Hú mennyien vagyunk. - nézett végig rajtunk. -  Mi lesz itt? Eredetileg Juliahoz jöttünk látogatóba, de ez a csődület itt azt mutatja hogy lesz valami...
- Jó kérdés - vonta meg a vállát Niall - elvileg Annie el akar köszönni és mivel Julia pár napig még kórházhoz van kötve ezért gondolom ide is jön. Alapból csak én voltam itt, aztán egyre többen lettünk.. izé. öten. Lassan be se férünk ide. - Niall alighogy végigmondta a mondatot, már nyílt az ajtó és belépett egy nővér. Ahogy meglátta az egybegyűlt tömegnek nem nevezhető, de a kis kórteremben mégis annak tűnő embereken, kis híján sokkot kapott.
- Maguk mégis mit képzelnek? Ez egy kórház és nem teadélután! Egyszerre két látogató lehet bent! - visongta - Kérem azonnal hagyják el a kórtermet vagy hívom a főorvost! Hallatlan! Zavarják a beteg gyógyulását!
- Olga nővér, kedvesem. A beteg - szólaltam meg - holnap ki lesz engedve és már csak azért van itt mert... hát nem is tudom. Ma lezajlottak az utolsó ellenőrzések is. Felépültem, és a barátaim amúgy is csak segítenek. Felvidítanak. Kéérem hagyja őket itt. - pislogtam kedvesen Olgára. Ő viszont csak konokul rázta a fejét.
- Nem engedhetem meg. Kérem távozzanak vagy hívom a főorvost.
- Akkor legyen szíves hívja ide - közöltem vele hűvösen és visszadőltem az ágyra. - Olga viszonozta a hűvös pillantásomat és kivonult.
- Tudjátok - húztam el a számat - ez a nőszemély nem bír engem. Megpróbáltam kicsit flörtölgetni hátha meleg és teljesíti az extrakéréseimet, mint például két puding a kajaadagban - csak úgy 'véletlenül' Niallre tévedt a pillantásom - de nem jött össze.
A többiekből kitört a röhögés.
- Most mi van? Mindent meg kell tenni a komfortért. Ebben a béna kórházi ingben - rángattam meg a rajtam lévő ruhadarabot - nem lehet nagyon hatni az emberekre. - erre még jobban röhögtek, én meg vállvonogatva dőltem hátra, és vártam a főorvost, egy idősebb bácsit, aki korától függetlenül nagyon jól ért a szakmájához, és nagyon kedves velem amióta a terápia sikeressége miatt megajándékoztuk néhány One Direction Meet&Greet jeggyel. Valahol hallottam hogy az unokája nagyon szereti a srácokat... Mindenesetre biztos voltam benne hogy teljesíti az utolsó kérésemet. Körülbelül fél perc múlva meg is jelent Eddard Snow, a kedvenc főorvosom, akinek Olga folyamatosan magyarázott.
- Jóreggelt kívánok - mosolygott rám - mit tehetek Önért?
- Jóreggelt doktor úr! - küldtem felé a legragyogóbb mosolyomat. - Lehetne egy iszonyatosan nagy kérésem? - néztem rá szépen.
- Tessék csak mondani. Bár már sejtem miről lehet szó - mosolygott a doktor úr.
- Meg lehetne oldani, hogy már ma haazamehetek? Tudom, három hetet itt voltam, most egy nap ide vagy oda nem számít, de akkor is... - könyörögtem.
- Így nyerjek a lottón. Nos kisasszony, ha teljesen biztos abban, hogy felépült fizikai és mentális sérülésiből.. A teszteredmények jók lettek, vagyis ha megírjuk a papírokat... egy óra múlva már vergődhet át a kórházunkat rohamozó sajtósokon. Akkor én megyekek is intézni a kiengedését. - mosolygott rám, és megfordult
- Imádom magát doktor úr! Ezer hála! - megkönnyebbülten figyeltem, ahogy az ajtó becsukódik az orvos mögött. Aztán eljutott az agyamig az információ azon része, amit eddig figyelmen kívül hagytam.4
- Sajtó??? - meredtem a többiekre. Olga gonoszan rámvigyorgott
- Hát azokhoz sok sikert. Úgy szét fogják szedni, hogy mindjárt jöhet is vissza. - ezzel kivonult. Más körülmények között elnevettem volna magam a nővér viselkedésén, de túlságosan is ledöbbentett a sajtó szó, valami, amivel egész végig nem kellett foglalkoznom.
- Milyen sajtó? - fordultam a többiek felé, és azt hiszem, arcomon látszott a pánik.
- Nos... amióta behoztak ide, folyamatosan próbáljuk a sajtót távol tartani tőled... ugye a pasid elég híres és ezáltal te is... és gondlj belemennyire kellene a bulvármagazinoknak egy kép ahol mondjuk az intenzíven fekszel. Eddig elég jól sikerült távoltartani őket, bár egyre rafináltabbak lesznek. Most is, a kórház előtt van egy tucatnyi újságíró, aki azt várja, hogy kilépj az ajtón és az ő újságuk legyen az első valami életbevágóan fontos hírrel, aminek a fele kacsa, mint például hogy olyan beesett az arcod, biztos nagyon beteg vagy, vagy ilyenek. - világosított fel Liam.
- Nos... ez nem túl jó - szögeztem le.
- Hát nem - nevetett fel Niall elkínzottan. - találd ki hogy hogyan menekülsz meg előlük..
- Nincs valami hátsó kijárat? - boncolgatatm a lehetőségeket
- Van. Szerinted ott mi vár?
- Egy rakás paparazzi?
- Talált süllyedt - veregette meg a vállamat Niall.
- Akkor az lesz, hogy ti mindannyian elmentek, és azt mondjátok hogy holnap engednek ki, én meg álruhát öltök és kilopózok valahogy. Mint a filmekben. - mindannyian úgy néztek rám, mintha őrült lennék. Csoda? Vannak őrült ötleteim. Végül Niall volt az első, aki beleegyezett. És utána a többiek is szép sorban elkezdtek bólogatni, hogy oké.
- A te dolgod. Ha rájönnek, akkora balhé lesz ebből. Na mindegy. Megoldod - Laura vállai rázkódtak a nevetéstől.
- Nem jönnek rá. Lányok van itt valami sminkcuccotok? - Katy és Laura döbbenten meredtek rám, aztán kitört belőlük a kacagás.
- Olyan lesz mint amit egyszer otthon csináltál? - törölgette a nem létező könnyeit Katy.
- Igen - vigyorogtam rájuk. Erre csak még jobban röhögtek és kipakoltak a kisasztalra szemceruzát, alapozót, szemhéjfestéket, és szájkontúrozót.
- Ennyiből élünk - vonta meg a vállát Laura
- Bőven jó - nézegettem a kirakott dolgokat. - Na, most hagyjatok alkotni. Vagyis. - körbenéztem. - Liam mennyire szeretsz? - a srác gyanakodva méregetett.
- Kéne az inged. Kapsz újat.
- És akkor menjek ki félmeztelenül? - háborodott fel Liam, mire Katy odanyújtotta a pulcsiját
- Nem. Van felsőd, abban mész ki. Hagyjuk alkotni Juliát, Katyvel már átéltük párszor hogy az milyen, és ha azt akarod, hogy hiteles legyen, kell neki egy ing.
- Ott a pont. Naa. Ki akarok szabadulni innen. Menjetek. Huss-huss. - tereltem őket az ajtó elé.. - Kezdek begolyózni ettől a helytől.
- És előttünk nem tudsz festegetni? - kérdezte Niall.
- Akkor nem lenne meg a hatása. Lééééégyszi. - könyörögtem. - és Zaynnek is mondjátok, hogy ne jöjjön ide. Majd írjatok kinél vagytok és oda jövök. Naaaaa. Alkotni akarok.
- Jójjó hagyunk - Niall már kint is volt az ajtó előtt. - Rendelünk pizzát. Siess.
- Persze. Alap. - felkaptam az alapozót és a tükör elé álltam. Villágosabb volt az arcbőrömnél, szóval tökéletes. Közben bejött Snow doktor úr is, és odaadta a szükséges papírokat. Kicsit furán nézett rám, és elmagyaráztam neki a szándékomat.
- Ezen tudok segíteni. Olga nővér biztosan szívesen kergetne ki téged innen. - kacsintott.
- Ohh azt megköszönném. Fél óra múlva készen vagyok.
- Rendben, beszélek a nővérrel. Sok sikert.
- Köszönöm, és úgy mindent köszönök. - elköszöntünk egymástól, mégiscsak három hétig foglalkozott velem.
És így történt, hogy délután egykor a paparazzik lencsevégre kaptak egy szakadt, ápolatlan, piszkos nőt, akit egy nővér kergetett ki a kórházból.

***

Bekopogtam Niallék házába. Laura nyitott ajtót.
- sziaaa - kezdtem rekedtes hangon.
- bocsi nincs pénzem és izééé. viszlát - látszott rajta, hogy kicsit be van parázva. úgy látszik sikerült az álca... a szájkontúrral vörössé tett szemek és a műráncok, a sápadt arc, tépett haj és a szakadt, piszkos ing ami részben eltakarta a rövidnadrágot, a piszkos kezek-lábak... megtették a hatásukat.
- Laura! Én vagyok. - a lány szemei nagyra nyíltak.
- Jééézus tényleg. Óemdzsí. Jól sikerült. Na gyere be, Annie negyed óra múlva itt lesz elköszönni.... - szélesre tárta az ajtót.
- köszi - beléptem és levettem a cipőmet. - a taxis eléggé vonakodott hogy beengedjen-e... na mindegy. Zayn itt van? Meg akarom ijeszteni. Muhaha.

-----------------------


ui: a sminket tényleg megcsináltam... vagyis valami hasonlót. ha valakit érdekel írjon xdd