46. Fejezet - Would you... ?

- Laura! Én vagyok. - a lány szemei nagyra nyíltak.
- Jééézus tényleg. Óemdzsí. Jól sikerült. Na gyere be, Annie negyed óra múlva itt lesz elköszönni.... - szélesre tárta az ajtót.
- köszi - beléptem és levettem a cipőmet. - a taxis eléggé vonakodott hogy beengedjen-e... na mindegy. Zayn itt van? Meg akarom ijeszteni. Muhaha. - Laura vigyorogva rázta meg a fejét, és intett
- Nappali. - bólintottam és hangtalanul az említett szobához léptem. Zayn az ajtónak háttal ült, így odamehettem hozzá, és nyomhattam egy nagy puszit az arcára, anélkül, hogy észrevegye hogy jövök. A többiek arcán látta, ohgy valami nem stimmel, de amíg lereagálta volna, már késő volt. Kicsit sokkot kapott szegény, de ezt nem hagyhattam ki.

- Szia Zayn - mosolyogtam rá vidáman, mire leesett neki, hogy ki vagyok.
- Julia. Atyaég, ne tegyél ilyet többet jó? Kis híján... - nem fejezte be a mondatot, és intett a fürdő felé - mosd le magad kérlek! szörnyű vagy így. - szomorúan néztem rá.
- Nem tetszik? - játszottam az elkeseredettet
- De, Julia. Tetszik - sóhajtott Zayn - Csak mosd le, mert Halloweenkor oké... nem most.
- Hát jó - látványosan összeroskadtam és kimentem lemosni a temérdek festéket magamról, és Laurától kértem kölcsön pár ruhát is. Pont abban a pillanatban végeztem, amikor csengettek.
- Ez Annie lesz - gyorsan lementünk, Laura ment ajtót nyitni, én meg leültem a kanapéra Zayn mellé
- Na így már jobb - vigyorgott, és adott egy puszit. - Majd ha hazaértünk van egy meglepetésem - suttogta a fülembe. Akartam válaszolni, aztán Annie lépett be, és mindannyian elhallgattunk egy pillanatra, majd mindenki elkezdett egyszerre és összevissza beszélni.
- Nyugi már - nézett körbe a lány, tekintetében látszott, hogy ideges. - Nem fogok magyrázkodni senkinek és semminek. Elegem van, hazamegyek, a repülő egy óra múlva indul. Nem kell kikísérnetek, belőletek is elegem van. Meg a nevetséges kis bandátokból, meg... áh. Sziasztok. - Katy felpattant, és oda akart lépni Anniehez, de a lány megállította.
- Meg se próbáld - rázta a fejét. - Goodbye Anglia, goodbye One Direction, goodbye lányok. kiléptem, leléptem, viszlát. - valószínüsítettem, hogy csak dühből mondta ezeket, hiszen évek óta a barátnői voltunk.. de nem nagyon tudtam végiggondolni az egészet, mert a bejárati ajtó már csukódott be, és hallottuk a kocsit elindulni a ház elől. Kicsit döbbenten néztünk egymásra, higszen ez azért durva volt.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd Zayn kijelentette, hogy hazamegyünk, mert biztosan elfáradtam. A többiek arcán gyakorlatilag egyszerre villant fel a vigyor, szóval ők tudnak valamit, amit nem akarnak elmondani.. Kíváncsi voltam, mi az, ezért bólogattam, elköszöntem tőlük és követtem Zaynt a kocsiba. A házunkhoz megérkezve Zayn betessékelt, felvezetett a hálószobába és leültetett az ágyra. Letérdelt elém és kezei közé fogta a kezemet.
- Soha. Többet. Ne csinálj ilyet. Tudom, hogy vagy ezerszer mondtam az elmúlt napokban, de aggódom érted. Ezért úgy dönöttem, egy időre eltűnünk, és miután az orvosod azt mondta, hogy kellene egy kis 'más levegő', két hét szabadságot vettem, és megyünk. Pakolva van.
Déjá vu érzésem volt, de bólogattam.

***

- A Karib-tenger? - kérdeztem kerek szemekkel, szemeimmel végigpásztázva a környéket, a lágy hullámokat ahogy a parthoz érnek, a nap első sugarait, ahogy felemelkedtek a tenger mögül.
- Igen... Gyönyörű, és meleg van... tökéletes gyógykúra. - nem tudtam mit mondani. Ezek a random utak egyre gyönyörűbb helyekre vittek.
- Köszönöm... Tökéletes. Én... -  könnyek gyűltek a szemembe, annyira elfogott az az érzés, hogy szeretem Zaynt. Átöleltem, és fejemet a mellkasának döntve figyeltem ahogy felkel a nap. - Szeretlek. Erre nem tudok mást mondani - felnéztem Zaynre, aki elmosolyodott.

- Én is szeretlek kicsim. Két tökéletes hetet fogunk itt eltölteni, abban biztos vagyok... - még akart valamit mondani, de tettem arról, hogy az első napunk itt tökéletesen kezdődjön. Megcsókoltam, és behúztam a kis parti házba. Nem kell mindig luxus. Néha elég, ha ott vagy egy gyönyörű helyen azzal, akit szeretsz.

Az ágy nagyon kényelmes volt. Zayn nem akart fájdalmat okozni a sebem miatt, de az már begyógyult, ezért nem zavart nagyon. Magam mellé húztam, és a szemébe néztem. 

- Tudod mióta várok arra, hogy te és én egy ágyban legyünk, mindenféle csövek, gépek, és egy félig áttetsző ajtó nélkül...? Elég volt a várakozásból. - ujjaim a pólója szélét babrálták. Újból megcsókoltam, lehúztam a pólómat és lassan hátradőltem.

- Na mi lesz? Nem szeretnéd? - kérdeztem, és végigsimítottam a combján. Zayn halkan elnevette magát és lehúzta a pólóját.

- Ó, dehogynem... - suttogta, majd megcsókolt.

*** Két héttel később***

Az elmúét két hetet valahogy így lehetne összefoglalni: alvás, evés, parton sétálgatás, úszás, és csodálatos együttlétek. 

Az utolsó napunkat töltöttük itt, illetve hát már hazafelé utaztunk, egy nagy luxushajón. A naplementét bámultuk, egymást átölelve, egyszerűen élvezve a pillanatot. Aztán Zayn eltolt magától, megfogta a kezeimet, és mélyen a szemembe nézett.

- Julia... - kezdte. - attól a pillanattól kezdve, hogy megláttalak, tudtam, hogy Te vagy az a lány, akivel le szeretném élni az életemet. Voltak hullámvölgyeink, de mindig sikerült túljutnunk rajtuk. És a múltkori esemény rádöbbentett, hogy mennyire nem tudnám elviselni ha elveszítelek. Sok a beszéd... mielőtt végigdumálom az egész utat, meg szeretnék kérdezni tőled valamit.

Fél térdre ereszkedett, és a zsebébe nyúlt

- Julia... szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Ez most nem az.t jelenti, hogy most azonnal, várunk amíg befejezed az iskolát, és amíg készen leszel rá... de... leszel a feleségem? - kihúzta a zsebéből a kis dobozkát, és kinyitotta. Előttem ott csillogott a világ leggyönyörűbb gyűrűje. Zayn reményteli pillantással nézett fel rám.

- Zayn én....